Templomunk

Körkép: https://360szekesfehervar.hu/pano/prohaszka-templom/prohaszka-templom.html

Története:

Egyházközségünk alig 100 évre tekint vissza, 1920-ban alapította dr. Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke egy új lakóközösség, a vasutasság számára. Az egyházközség a belvárosi templom leányegyháza (filiája) lett. Az első 3 évben a Fiú Nevelő Otthon kápolnájában tartották szentmiséjüket. 1923-ra épült meg saját kápolnájuk a Lövölde úton, ami 10 évig szolgálta az egyházközséget. 1927-ben Ottokár püspök tervezte az egyházközség önálló plébánia rangra emelését, de váratlan halála miatt ez csak 1928-ban realizálódott.

Ki volt PROHÁSZKA OTTOKÁR, hogy halála után 6 nappal elhatározzák, templomot építenek számára?

Gárdonyi Géza azt mondta róla: „napba öltözött ember, kit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság fényes jelével”. Pápai Lajos püspök így emlékezett halála 91. évfordulóján: „Kivételes egyéniség volt, Isten ajándéka a Magyar Katolikus Egyháznak. Benne a lényeglátó és jövőbe tekintő, gondolkodó apostol, a költőmisztikus és az életszentségre törekvő élete, csodálatos egységben volt. Hatását nehéz felülmúlni, örökségét ezért is kell ápolni és megőrizni. A Katolikus Egyháznak a magyar léleknek kevés ilyen nagyformátumú egyénisége volt. Mindenekelőtt megújította a magyar papnevelést és a semmiből létrehozta a keresztény értelmiséget.” Szociális érzékenysége ráirányította a figyelmet a szegény, kiszolgáltatott néprétegre.

1927. április 2-án halt meg Budapesten, a Központi Szeminárium betegszobájában. Előző este az Egyetemi Templom szószékén érte a végzetes agyvérzés 69 éves korában. Hatalmas gyász uralkodott az egész országban. Ekkor határozta el egyházközségünk, hogy templomot fog építeni hamvai számára, tiszteletére. Az egyházközség, a város, a megye, az ország egyaránt adakozott, hogy felépüljön a templom – a legnagyobb gazdasági világválság közepette 1929–1933 között.

A jeligés tervpályázatot egy székesfehérvári születésű, de Budapesten élő műépítész nyerte meg, dr. Fábián Gáspár. A templom klasszicista stílusban, reneszánsz hatásra, a római Pantheon mintájára készült, csak kisebb méretben. A kupola 30 m átmérőjű, a templom magassága 53 m.
A tervek egy kör alaprajzú, 4 oldalkápolnával és 2 mellékoltárral elképzelt templomot mutattak, melyhez árkádsorral kapcsolódik két ikerszárny: a plébánia és a kultúrház épületei. A templom mögött a 77 m magas harangtorony állt volna – ez azonban végül nem épült meg.

A templom építése
A templom építésében a legkülönbözőbb cégek és vállalkozások vettek részt. Minden nagyobb munkafolyamatra külön pályázatot írtak ki. 1929 őszén lerakták az alapkövet és megkezdődött az alapozás, amelyet Ast Ede és Tsa Szabó József és Fia végzett. Az ingoványos talajon alapos megelőző vizsgálatra volt szükség. 1,5 m kemény agyagra került a templom alapozása, míg a 6000 tonnásra tervezett torony alapjai a 3,5 m mélyen levő kék agyagra. Az alapozást 1929 decemberére befejezték.

A következő munkafázis a templom kupoláját tartó templomtörzs felépítése volt, melyet Stimpfl Hugó és Kovács Károly cégei végeztek. 1930-ban elkészült a vasbeton koszorú és kupola. Ősszel még a 4 m magas bearanyozott vaskereszt is felkerült a kiskupola tetejére, 47 m magasságban. 1931-ben elkészül a kupola ácsszerkezete és a vörösréz lemezekkel történő befedése valamint a belső vakolás. Felülete 1600 négyzetméter, átmérője 30 méter. 1932-ben elkészültek az oldalkápolnák s a mellékoltárok, a kereszthajóit lefedik. A vasbeton főpárkányt elkészítik és megkezdik a belső vakolást. 1933-ban a templom belső munkálatai folytak.


Bár az épület készültségi foka még nagyon szegényes volt, de november 5-én benedikálta az épületet Shvoy Lajos püspök. Az első szentmisére gyülekezett a város lakossága, és az ide zarándoklók. Több misét is kell tartani egymás után, mert a filléres vonatok későn futottak be Pécsről, Esztergomból a hívek sokaságával.

1934-ben pályázatot írtak ki a Kultúrház kivitelezésére, amit az Opus Rt. és Tsa Tóth Ferenc építész nyer meg. 1935-re épült meg. A túlsó oldalon 1943-ban a plébánia megépítését már egyedül Tóth Ferenc fehérvári építész végezte, aki a háború után a felújítási munkálatokat is irányította.

A templom nemes felszerelései

Szentély – Főoltár (1933)

Az oltárt özvegy dr. Nagy Alfonzné, Prohászka Ottokár testvére ajándékozta a közösségnek. Fábián Gáspár tervezte. Ruskiczai márványból készült, tabernákulummal, amelynek réz domborműves 2 szárnyú ajtaján az IHS felirat látható. Mivel a templom titulusa Jó Pásztor, az oltárépítménytetejére az ülő Jézus bronz szobra került, ölében a báránnyal. Búza Barna Kossuth-díjas szobrász alkotása. Mögötte 4 korinthoszi oszlop. Felette Patróna Hungária freskója, amit az egyházközségi hívek ajándékoztak 1938-ban, 25 éves papi jubileumára plébánosuknak, Kéri Nándornak. Bármily furcsa is – templomunknak időrendben ez csak második oltára lett.

Mellékoltár – Mária oltár (baloldal)
Korábban került ugyanis itt elhelyezésre gróf dr. Wenckheim Ferenc pápai tényleges világi kamarás, velencei földbirtokos adományaként ide a Mária oltár. Ezt 1900-ban vásárolta a gróf egy Verona melletti régi kastély templomából.
Az oltár 3 alakos, carrarai márványból készült. Középen Mária a kis Jézussal, jobbra Szt. Pál karddal és könyvel, balra az evangélista Szt. János fiatalkori ábrázolása könyvvel és sassal. Mindhárom szoborban az „AB” monogram olvasható. Feltételezések szerint az oltárt Canova – híres olasz szobrász – műhelyében egyik tanítványa készíthette.

Oldalkápolna – Keresztoltár
E kápolna 1942-ig üresen állt. Kaszap István sírhelyének szánják, de kánoni ok miatt ide végül nem volt temethető. Ekkor készítettek ide egy fa oltárt, amit szövettel vonnak be. 1962-ben a megváltós nővérek egykori budapesti Szt. Margit gimnáziumuk oltárát templomunknak adományozták. Tervezője ennek is Fábián Gáspár volt, anyaga-típusa szinte megegyezik a főoltáréval. A tabernákulum tetején Ledó Béla ötvös míves munkája látható: egy álló kereszt corpussal, Philipp István ajándéka. A falon Schwalm László festőművész hatalmas „Krisztus a keresztfán” képe látható, előtte keresztelő kút.

Mellékoltár – Szt. József oltár (jobb oldal, 1939)
Az oltár dr. Kneifel István és felesége, Szabó Terézia ajándéka a templomnak. A már meglévő Mária oltárhoz kellett egy formájában hasonlót készíteni. Fábián Gáspár tervezte, a szobor pályázatot Orbán Antal nyerte meg.
Az oltár közepén Szt. József karján a kis Jézussal, balra Szt. Anna a lányka Máriával, jobbra Avilai Nagy Szent Teréz látható. Carrarai márványból készült.
Sajnálatos módon a háborúban részeg katonák betörtek a templomba és az oltár szobrainak a fejét lelövöldözték. Restaurálásukhoz Budapest ostroma során a Várban széttöredezett márványszobrokat használtak fel. Így pl. Szt. József feje Ferenc József fejéből alakult át.

Oldalkápolna – Prohászka síremlék (1936)
A templom azért készült, hogy befogadhassa Prohászka püspök sírját. A síremlék tehát az épület egyik legfontosabb műalkotása. Ennek elkészítésére is tervpályázatot írtak ki, amit Orbán Antal, az Iparművészeti Iskola tanára nyert meg. Míg a művészek többsége epitáfiumszerű emlékműben gondolkodott, ő azt a pillanatot akarta megragadni, amikor Ottokár püspököt a szószéken a halál angyala megszólítja. Ruskiczai márványból készült. A szarkofágon olvasható három évszám: 1858 – Prohászka születésének, 1905 – püspökké szentelésének; 1927 – halálának éve. A felirat pedig magyarul: „Magyarország apostola és tanítója” – gyászbeszédében Glattfelder Gyula méltatta így Prohászkát.

1936 decemberére készült el a síremlék. Öt társzekér hozta le Budapestről darabjait, összeállítását maga a művész végezte. Magát az áttemetést azonban jó érzékkel későbbre halasztották, 1938. június 1-jére. Az Eucharisztikus Kongresszus befejezése után kezdte országjárását az Aranyvonattal a Szent Jobb. A nemzeti ereklye fogadására a városba ekkor sok ember érkezett.

A püspök hamvai 1927 óta a Hosszú-temető kápolnájában nyugodtak. Exhumálása után a hívek a székesegyházban és a Szt. Anna kápolnában róhatták le kegyeletüket előtte. Az áttemetés napján a romkertben Serédi Jusztinián hercegprímás beszentelte a hamvakat. A tölgyfa koporsót a Várkörúton és – az erre az alkalomra elkészült, róla elnevezett – Prohászka úton 20 000 ember kísérte a templomig. A búcsúbeszédek után a Fehérvári egyházközségek világi elnökei vették vállukra a koporsót, majd a templomba vitték s helyezték el a márvány szarkofágba. Azóta itt nyugszik.

Orgona (1941, 1998.)
A pécsi Angster gyárban készült az eredeti terveknél kisebb orgona. Adományozója dr. Nagy Alfonzné volt. A háborúban megsérült hangszert csak az 1950-es évekre tudták felújítani. 1997-ben Németországból egy 29 regiszteres orgonát kapott ajándékként az egyházközség, amelyet 1998 nyarán szentelt fel dr. Takács Nándor megyés püspök.

Előtér (1962)
1962-ben kerül sor a templom előtérének üvegfallal való leválasztására a hideg és a jobb akusztika elérése miatt. Itt található két szobor: Bory Jenő Szt. Antal és Hiesz Géza Kis Szt. Teréz szobra. 2001-ben az egyházközség márványtáblán örökítette meg templomépítő plébánosát, KÉRI NÁNDORT. Templomunk plébánosai, káplánjai és kisegítő lelkészeinek névsora itt olvasható.

Templombelső
Az 1933-ban bemutatott első szentmise után összesen 5000 fő hagyta el a templomot (az akkor még) 3 kijáraton keresztül. Az ülőhelyek kialakítása miatt természetesen csökkent a befogadóképessége, az jelenleg körülbelül 3500 fő. A 68 tölgyfa padban 500 ülőhely található.
A falon körbehúzódó keresztút 14 terrakotta stációja Orbán Antal munkája.
A kupola alatt 8 freskón Árpád-házi szentek és boldogok láthatók, Leszkovszky György festőművész munkájának eredményeként.
A padokat, stációkat, freskókat fehérvári családok, cégek adományozták.

Mint említettük, 1933. november 5-én volt az első szentmise a Mária-oltárnál. A templom megáldását (benedikálás), azaz liturgikus használatba vételét Shvoy Lajos megyés püspök végezte Legányi Norbert pannonhalmi főapát jelenlétében.
Prohászka püspök születésének 100. évfordulójára, 1958-ban vakolták be 1 millió téglából épült templomunkat. 1958. október 10-én, a püspök születésnapján volt templomunk felszentelése (konszekrálás). 100 főre becsülték a papok számát a szentelésen.
A templombelsőből nyíló régi raktárak helyén urnatemetkezési helyet alakítottak ki. Az elsőt 1995-ben GARDA JÓZSEF plébános halálakor. Jelenleg már a negyedik urna helyiség készül.

Templomudvar
Az udvar mai formáját 1942-ben nyerte el, amikor a Sóstói temetőből Kaszap István hamvait áttemették templomunk külső oldalához. A haranglábat 1933-ban hozták át a Lövölde úti kápolnától ideiglenes jelleggel, míg el nem készül a templom új harangja. (Most is várjuk, hogy elkészüljön...) – A harang a Diósgyőri Vasgyárban készült, 100 kg acélból van. 1924-ben Prohászka püspök úr szentelte fel. A harang mellett áll a „pestis kereszt”. 1808-ban készült, eredetileg a Vizivárosi határsorompó mellett állt a Lövölde úton. 1967-ben került udvarunkba.

Mellette találhatóak dr. Fábián Gáspárnak és feleségének hamvai. A templom tervezője 1953-ban hunyt el. Végakaratában Székesfehérvárt jelölte meg nyughelyének. A család anyagi helyzete akkor ezt nem tette lehetővé. A nyolcvanas évek végén fia – aki pap lett, a budapesti Mátyás templom plébánosa volt – kérvényezte, hogy apja hamvai ide kerüljenek. 1990-ben történt meg áttemetése. A talpazaton munkái és Orbán Antal által készített mellszobra látható.

1984–1992 között udvarunkban állt Felsőeöri Fülöp Elemér Prohászka szobra. Az eredetileg a fővárosban, a Károlyi kertben állított szobor 3 alakos kompozíció volt, melynek mellékalakjai a front alatt elpusztultak, a püspök alakját pedig 1947-ben döntötték le. Az évtizedeik lappangó torzót az 1980-as években fedezték fel, restaurálták, de az államszocializmus éveiben közterületen nem lehet felállítani. 1984. április 2-án állították fel az udvarban, ahonnan a rendszerváltás után kerülhetett csak ki nyilvános területre, a templom oldalába.

Templomudvar felőli külső sírkápolnájában, kriptájában helyezték át Kaszap István (1916 – 1935) novicius hamvait a sóstói temetőből (1942 .dec. 7.), amely azóta zarándok hellyé vált. A jezsuita rend jelöltje 19 évesen a szentség hírében hal meg, egy gyógyíthatatlan vírusos betegségben. Hitéből fakadó hatalmas akaraterejű, és a sok szenvedést elfogadni és vállalni tudó fiatalember volt. Kultusza, halála óta máig töretlen, betegségben és szenvedésben közbenjáró imáit, a hála táblák sokasága jelzi. Halála előtt irta : „Hozzám való szeretetüket viszonozni fogom.". XVI. Benedek Pápa hivatalosan elismerte, hogy István a keresztény erényeket hősies fokon gyakorolta. 2016-ban születésének 100. évfordulóján, nyughelye a nemzeti sírkert részévé vált.

Háború
1944 őszén két légitámadás érte templomunkat. Az épületre hullt bombák – 3 db. 250 kg és egy légakna – nem robbantak fel, de a gyújtóbombák átlyukasztották a kupolát, a faszerkezet pedig lángra lobbantották. Több napig égett. A kultúrház (Glória Mozi) teteje is kigyulladt, ennek maradványait az ötvenes években elhordták. A második légitámadásnál kiégett a sekrestye és a ruharaktár.
A front alatt – úgy az oroszok, mint a németek – az ágyúikat a templommal szembeni dombon, az erdőbirtokosság telkén állították fel. Nem csoda, hogy a templom 40 belövést kapott. A szentmiséket 3,5 évig az átalakított plébánia nagytermében tartották. Sokáig tartott a felújítás.
1950-ben a kultúrház megmaradt anyagából építették fel a sekrestyét és a téli kápolnát, az eredetileg a templom tornyának szánt alapokra. 1980-ban Tóth Ferenc egy Jó Pásztor mozaik falat adományozott a kápolnánknak és az egyházközségnek.

Plébánia
Hogy a háborúban nem pusztult el teljesen plébániánk, az a Jóistenek, Kaszap István közbenjárásának és annak a két atyának köszönhető, akik a püspökségről jöttek segíteni a második bombázás után és benéztek a plébániánkra. A helyi papok akkor már járták a híveket. Az emeleti szoba szőnyegén két hasáb égett, már a szőnyeg is parázslott. Lélekjelenlétük és gyors beavatkozásuk nyomán maradt meg a plébániánk.
1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után nővérek kerülnek a plébániára. Itt működött a Templomellátó Vállalat: varrodát, ostyasütőt létesítettek. A 2000-es években szűnt meg véglegesen, s akkor kapja vissza az egyházközség a plébánia alsó szintjét, amit eredeti állapotában állíttatott helyre Tóth Tamás esperes plébános 2010 után.

Kocsis Katalin
Székesfehérvár, 2018. április 28.