2019. szeptember 21-én az idei első őszi kiránduláson vehettünk részt 39 mindenre elszánt, a társas kapcsolatokra és a természetre kiéhezett valamint csak egyszerűen kíváncsi túratársunk társaságában. A ragyogó őszi, indián nyarat idéző időjárás még kellemesebbé tette a közel három órás együttlétünket. A gyülekező a kastély külső udvarán volt.

A kastélyról szóló rövid tájékoztatást követően máris indultunk egy meghatározhatatlan alakú, de körtúrának mondott sétára.

Az útvonal végig az ún. angolparki kastélybirtokon vezetett, az erre kifejezetten jellemző vízelvezető árkokkal, kőhidakkal valamint a mesterségesen ültetett bokros fás területekkel vegyesen.

A második legfiatalabb résztvevőt hol egyik, hol másik túratársunk vette a nyakába :)

Következett a túra egyetlen keményebb, kissé meredekebb, szuszogósabb, ámbár jól járható szakasza. De le a kalappal mindenki előtt: becsületesen és vitézül teljesítette valamennyi résztvevő! A kőasztal környékén megpihentünk.

A kőasztal egyéb iránt része volt az angolparknak, kertészetileg tervezett kialakítású, ugyanakkor kedvelt korabeli kirándulóhelyként is funkcionált. Aztán nem sokkal később már a legfiatalabbak vezetésével irány a Piramita-hegy látódombnak kikiáltott magaslati pontja, ahonnan kiváló kilátás nyílt észak-nyugattól keletig.

Ez a kilátó hely azért is volt fontos célpontunk, mert maga a Kilátó, sajnálatosan, nem túl szerencsés módon lett megtervezve és elhelyezve: ha 2-3 méterrel magasabb lenne, akkor még láthatnánk is valamit összefüggően a környék természeti szépségeiből, így viszont...

Ennek ellenére azért a Kilátó kiváló pihenő, piknikező és beszélgető helynek bizonyult a mi köreinkben is :)

És nem volt megállás - csak egy kurta időre - s máris folytattuk utunkat.

Irány a Piramis és annak közvetlen környéke.

Itt is mód nyílt egy kis pihenésre, a maradékok elfogyasztására valamint beszélgetésekre is.

Magát ezt a kőépítményt egy grófi Pappenheim-leszármazott emlékére emelték még a 20. sz. elején, miután az illető öngyilkos lett. Meg kell jegyeznünk, hogy manapság már nem az eredeti építmény kereshető fel, ugyanis annak építőelemeit a környékbeliek az 1960-as években elhordták... Közvetlenül mellette állt egy szép formájú cédrusfa. Nemrégen (idén tavaszig!) még élve és nem kidőlt állapotban csodálhattuk meg fenséges kinézetét.

Ide egy pontosító megjegyzés kívánkozik: az itt sokáig álló fa egy atlasz cédrus-egyed volt, nem pedig a sokak által ismert libanoni cédrus egy példánya. Azért megpróbáltuk pótolni a lehetetlent: megmutattuk tableten a még fénykorában itt található cédrust egy három évvel ezelőtti fotósorozattal.

És nem maradhatott el a már 'szokásos' csoportkép sem. De szokatlan módon, a túravezető tudta nélkül akkor készült néhány csoportkép, míg ő az ott található nevezetességekről beszélt :)

De még akkor és ott pótoltuk a hiányosságot :)

A túra pontban délben a kastély belső udvaránál ért véget.

Akik még nem fáradtak el kellőképpen, azok egyéni módon megszemlélhették a kastély előtt déli irányban kialakított, ugyancsak mesterséges franciaparkot is.

Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban tért haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz :) Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni :)

Felvételeket készítették: Szerencsés Dorka, Pauló Levente és Kiss Gábor

Összeállította: Kiss Gábor