Nyomtatás

2019. szeptember 26-án Rétfalvi Andrea osztotta meg az El Camino, azaz a Szent Jakab zarándokúti élményeit, tapasztalatait a szép számú érdeklődő hallgatósággal.

2019 09 26 00004

A zarándokút története egészen a középkorig vezethető vissza. A ma legnépszerűbb három út közül az előadó az. ún. francia-utat járta végig, Saint Jean Pied de Port-tól Santiago de Compostelláig.

Szinte lehetetlen vállalkozás lenne egy több mint másfél órás előadásról még csak vázlatosan is beszámolni. Több más mellett érintette az előadó a zarándokútra való elindulás gondolatának a megszületését, a felkészülés sok minden apróságra való fokozott figyelme mozzanatait, például úgy mint lábbeli, ruházat, oda-vissza utazások (repülő- és vonatjegyek) logisztikája, az egyes napok és gyaloglási távok, a zarándokszállások láncolatának megtervezése és lefoglalása, stb-stb.

A testi és lelki ráhangolódás mellett a fizikai edzettség, felkészülés is nagyon fontos feladat volt. Az előadó három évig készült az útra, sok minden szempontból.

A 2011. májusában 30 nap alatt sikeresen teljesítette a zarándoklat 800 km-ét. A napi távolságok változóak voltak, a legrövidebb 20, a leghosszabb 39 km volt. Általában reggel 6-kor kezdte a gyaloglást és a távtól függően délre, ill. azt követően meg is érkezett a kiválasztott szálláshelyre.

Utólag úgy értelmezte saját magában, hogy az út három szakaszra volt osztható: az első szakasz során a fizikai (testi) nehézség leküzdését kellett megoldania, a középsőben a szellem (elme), míg a harmadikban pedig a lélek töltekezése dominált. Emellett olyan lelki teherrel is meg kellett küzdenie, mint az itthon hagyott, akkor 9 éves kisfia hiánya - a másik két nagyobb gyermek és a férj mellett.

2019 09 26 00005

Olyannyira sok és felemelő érzést, megtapasztalást kapott az út során és különösen a végére érve, hogy már az út során megfogalmazódott benne: ide vissza kell jönnie, azaz még egyszer végig kell járnia - akár ugyanezt az utat, ugyanígy!

Az előadó hangsúlyozta: az út végeztével máshogy látja a világot, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lett.

Ez az út az élete legmeghatározóbb élménye lett!

Tudvalevő, hogy az El Camino zarándokai általában magányosan róják a kilométereket, de soha sincsenek egyedül! Ha kell, akkor segítenek egymásnak.

Az előadás végén és a pogácsázás-teázás közepette is egymás után érkeztek a kérdések és a válaszok is.

2019 09 26 00009

Idézetek következnek az előadó feljegyzéseiből.

"Nekem a nyugalmat adta meg az Út és a csendet."
"Ráébredtem, hogy a kevés is elég... megismertem a a kevés dolog birtoklásával járó létezés szépségeit"
"Rájöttem, mit kell elengednem... és meg kell ragadnom a kínálkozó lehetőségeket, amíg képes vagyok velük élni fizikailag és anyagilag, mert lehet, később már nem lesz így"
"Nem élhetek mások elvárásai szerint, hiszen akkor nem az én életemet élem, hanem az övékét."
"Csak olyan emberekkel lehet együtt menni, akik nem törik le az ember szárnyait, nem teszik kalitkába és nem kérőjelezik meg a vágyait"

Leszögezhetjük, hogy egy nagyon izgalmas, érdekfeszítő előadást hallgathattunk és emellett még számtalan kérdésünkre is választ kaphattunk, Úgy tűnt a kérdések és a kiscsoportos beszélgetések alapján, hogy több társunkban is felmerült a zarándoklat tervének gondolati csírája. Lehet, a közeljövőben az előadón kívül mások is belevágnak majd az El Caminoba vagy esetleg a hazai 'kistestvére', a Mária-út teljesítésébe. Kívánunk ehhez sok sikert, kitartást, jó egészséget és nem utolsó sorban megtapasztalt kegyelmi ajándékokat!

Fotók: Szerencsés Dorka

Összeállította: Kiss Gábor