Október 19-én az idei második őszi kiránduláson vehettünk részt 39 mindenre elszánt, a társas kapcsolatokra és a természetre kiéhezett valamint csak egyszerűen kíváncsi túratársunk társaságában (+ 1 magyar vizsla is...). A ragyogó őszi, indián nyarat idéző időjárás még kellemesebbé tette a több mint két órás együttlétünket. A gyülekező az Emléktemplom előtti területen volt.

A templomról és az ott történt 1848. szeptember 28-i eseményekről valamint a Batthyány Lajos és Móga János altábornagy közötti párbeszédet megörökítő szoborról szóló rövid tájékoztatást követően először a Tájház felé indultunk.

Ott egy valamikor zsellérek által lakott házat tekintettünk meg. A háromosztatú ház utolsó lakója/tulajdonosa, egy özvegyasszony 1978-ban halt meg. Előtte 10 évvel adta el a Múzeumnak a házát 10 ezer forintért.

A vendégszobában majd minden berendezési tárgy eredeti és ott használatos tárgy volt, kivéve egy szépen díszített szekrényt és egy bölcsőt.

A középső helyiségben, a szabad kéményes konyhában, a már 'megszokott' tárgyakon kívül egy sor köcsög is látható volt - a fiatalabb látogatók nagy meglepetésére is... :)

A hátsó szoba két ággyal, egy akasztós ruhás szekrénnyel, imasarokkal valamint az idős hölgy fotójával - emlékezetes marad mindannyiunk számára.

A ház külső kamra helyiségében felhalmozott további számos használati tárgy egyelőre felújításra, majd elhelyezésre vár. A ház udvarán, annak is a hátsó fertályában nagy munkálatok kezdődtek: közösségi tevékenységre is alkalmas helyiségek kialakításába fogtak. Aztán végre indulhattunk egy nyolcas alakú, de körtúrának is nevezhető sétára.

Kisvártatva meg is érkeztünk a túránk egyik nevezetességéhez, a 'gyapjaszsákhoz'.

Ezek a gránit képződmények a 300 millió évvel ezelőtti mélységi magmás kőzet kihűlése során keletkeztek, akkor darabolódtak fel sajátságos, általában szabályos térbeli alakzatokban. Aztán a folyamatos kéregmozgások során felszínközelbe kerültek (a terület ma is emelkedik: 7,7 cm/100 év) és évmilliók alatt a víz, a jég, a szél hatására az élek és a csúcsok lekerekedtek, a többi, kevésbé ellenálló kőzetek pedig kikoptak mellőlük. Olyan érzete lehet az embernek, mintha ezek a kövek felborulnának, azaz inognának.

Innen kapták ezek a kövek az 'Ingókő' gyűjtőnevet. A legjellegzetesebb, talán a legszebb példányokat a Pákozd feletti hegyeken találhatjuk, amiknek neveket is adtak: Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka, Pandúr-kő, stb. A mi itteni kövünket a 'névadás' során a gyapjúval töltött (jól megtömött) zsákhoz hasonlították - innen az elnevezése. Volt egy sziklamászónk is (aktív mászó és edző is egyben), aki segítségével mások is meghódították a gyapjaszsákot!

Rövid tájékoztató és a már szokásos elmaradhatatlan és bizonyító erejű csoportképek elkészülte után után indultunk is tovább, a kevésbé ismert ún. olasz kőfejtőhöz.

Az ösvény odáig egy kissé kalandosabb volt: keskeny, kanyargós és cseppet meredekebb.

De hősiesen leküzdötte mindenki. Senki sem maradt a gyapjaszsáknál, hogy visszafelé csatlakozzon újra a csoporthoz :) A hagyomány szerint a 15. században a mai Velence területére letelepített olaszok bányászták itt a követ.

Innen az elnevezése. A felső területről szép kilátás nyílik a környező tájra és a tóra is.

A meredek falak itt is mászásra, annak meghódítására csábítanak.

Innen már nem jelzett úton haladtunk. Az ösvényünk még keskenyebb és kanyargósabbá vált, de csak rövid szakaszon.

Azt követően északra, majd nyugatra fordulva, kocsiútra, ill. egy vadonatúj kerékpárútra értünk.

Utóbbin dél-nyugati irányban visszafelé fordultunk. Hamarosan érintettünk egy rendkívül masszívan megépített komplex vízvédelmi műtárgyat, egy hidat.

Utána pedig már csupán 200 m és visszaértünk a gyapjaszsákhoz.

Innen viszont kicsit más irányban, az Ivóvízkút utcán leereszkedve értük el a túránk eredeti kiindulási helyét, az Emléktemplom előtti területet.

A túra delet követően ért véget. Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban tért haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz :) Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni :)

Felvételeket készítették: Szerencsés Dorka és Molnár Péter

Összeállította: Kiss Gábor