Nyomtatás

2019. november 14-én Szabó Imréné Mária néni tartott egy rendkívül érdekes előadást „Prohászka parlamenti beszéde - a földosztásról” címmel.

Mária néni előadása

Az előadó - korábbról megszokott élvezetes stílusában és ízes nyelvezettel - bevezetésként egy alapos történelmi-társadalmi hátteret, korrajzot állított elénk. Enélkül nehezen lettek volna értelmezhetőek az elhangzott történelmi tények. A föld birtoklása, annak fontossága, később pedig az azzal való kereskedés gyakorlatilag végigkísérte egész történelmünket. A kiegyezést követő földbirtok-viszonyok sokáig és nagyban meghatározták a termelés hatékonyságát. A latifundiumokról (magánkézben levő nagybirtokokról) egyre inkább kiderült, hogy hosszú távon nem a békés társadalmi fejlődést szolgálják, hanem a mértéktelen tőke- és hatalomkoncentrációt. Ez pedig előbb vagy utóbb, de szükségszerűen társadalmi robbanás képét vetíti előre.

Prohászka profetikus módon ezen a területen is felismerte az 'új időknek új dalait', és szociálisan érzékenyen (keresztényszocialista elvek mentén) próbálta is képviselni jogszabályi szinten a nincstelenek földhöz juttatását. Prohászka 1916. április 23-án tette meg földreform indítványát. Javaslatának lényege, hogy a kötött birtokokat használják fel a népjólét számára. Azaz a földek bizonyos hányadát a háború rokkantjai, árvái és özvegyei részére javasolja örök haszonbérletbe adni.

Az előadó egy egyetemi szakdolgozatot, pontosabban annak szerkesztett kivonatát (*) használta fel mondanivalója kifejtésére. A korabeli társadalmi helyzet érzékeltetésére, mintegy nyomatékként, még saját édesanyja fiatalkori megpróbáltatásait, megaláztatásait is felelevenítette. Lényeg: a földínség és a föld (legyen szó bármilyen nagyságúról) birtoklásának fontossága vitán felül állt. Egyre feszítőbb társadalmi kérdéssé vált a latifundiumok további meglétének a tarthatatlansága is. Megérett a helyzet egy földosztásra. De ezt nem egy egyházi vezetőtől, egy püspöktől várták. Sok támadást kapott ezért: külföldről (Vatikánból) és belföldről (sajtó, egyes pártok, sőt, Csernoch János hercegprímás is!) egyaránt. Ugyanakkor többen pedig felkarolták a földosztás ügyét és támogatásukról biztosították Prohászkát. Következtetés és következmény: nem tett jót Prohászkának a földosztás ügye mellé állni. Ez egy újabb megerősítést jelentett a már addig is meglevő indexes háttérbe szorítása terén...

Úgy tűnik, a részünkről nagyon várt és imáinkban gyakorta emlegetett boldoggá avatására még sokat kell várnunk... Mária néni a teljesség igényével a földosztások képéhez felvázolta az időben megelőző földreform-kezdeményeket (1848-49 eszmeisége - Petőfi harcias versei; kiegyezést követő szellemiség; 1. világháború hőseinek föld juttatása) és az azt követő földosztásokat is (1919: Tanácsköztársaság, Károlyi Mihály; 1920: Nagyatádi Szabó István; 1945: Ideiglenes Nemzeti Kormány).

A pergő módon elhangzott előadást követő hozzászólásokból, megjegyzésekből az is kiderült, hogy Prohászka nemcsak vizet prédikált és bort ivott (mint oly sokan mások), hanem tett is a népjólétért: Tés községben levő birtokain ténylegesen elkezdte az örökbérletek megvalósítását! Köszönjük Mária néninek, hogy ismét maradandó élményben részesítette a megjelent érdeklődő hallgatóságot.

* Pap Sándor: Prohászka Ottokár szociális és földreform elképzelései - Írások Prohászkáról (szerk.: Barlay Ö. Szabolcs) - Prohászka Baráti Kör kiadványa, Székesfehérvár, 2006.

Fotó: Szerencsés Dorka

Összeállította: Kiss Gábor