PP-kirándulás Pákozdra az Anikó-forráshoz

Hosszú kényszerszünet után gyönyörű őszi vagy inkább késő nyári időben 19 vállalkozó szellemű túratárs gyülekezett a Bella-tó partjánál. Ide vagy autókkal vagy helyközi autóbusszal érkeztek a kalandortársak.

Utóbbiak egy rövid, a buszmegállótól a tóig tartó 700 m-es gyalogösvényt máris leküzdve.

Mindeközben nekik még egyfajta őserdei hangulatban is részük volt, ha például a fákat a tetejükig benövő liánszerű komló-ágak tekervényeire gondolunk.

Maga a tó is egy élmény volt a reggeli napsütésben, a még csukott állapotú vörös tündérrózsákkal valamint a fák tükörképével.

Az igen kis vízhozamú Bella-patak éppen csak fenn tudja tartani a kis tó még elfogadható vízszintjét. Az algásodott zöld víz ellenére azért több halfaj is él benne - mesélte egy ott a szerencséjét éppen próbára tevő horgász.

Kisvártatva, 9 után máris útnak indultunk az 5 km-es körtúrára.

Rövid murvás útszakasz után egy kisebb emelkedőt és sok kutya harcias csaholását követően az Ibolya utcán haladtunk nyugati irányban.

Eközben még útitársunk is akadt egy kis cica személyében, aki végig (!) kitartott mellettünk - köszönhetően elsősorban a legkisebbek szerető simogatásainak.

Egy artézi kút után irányt váltva érintettük túránk legalacsonyabb pontját.

Eközben még lovasokkal is találkoztunk.

Egy útelágazásnál tartott rövid pihenő és megbeszélés után hamarosan már a kiszáradóban lévő Anikó-patak medrét léphettük át.

Rövidesen magát az Anikó-forrást szemlélhettük meg közvetlen közelről, majd rövid pihenőt tartottunk a forrás feletti hangulatos, ám kissé elhanyagolt állapotú tisztáson.

Itt készültek a már elmaradhatatlan csoportképek is.

Útunk innentől fogva a Zsellér-legelő nyílt, bokros, dimbes-dombos felszínén folytatódott.

A gyakran teljes, 360 fokos körpanorámát több magaslatról is megcsodáltuk.

Így például a már Zsellér-mezőhöz tartozó 240 m magas Tompos-hegyről (33-36), ahol egyébként Pünkösd tájékán sárkányeregető fesztivált szoktak rendezni. Innen kapta a Sárkány-domb elnevezését is.

A hegyről lefelé lépve, futva, kicsik és nagyok egyaránt élvezték a szabad, szélrózsa szerinti haladást, tekintettel arra, hogy nem volt kijelölt ösvény :)

A delelő juhnyáj mellett elhaladva érintettük a volt fluoritbánya alsó területét is.

Alkalmi focilabdaként megtette a narancseperfa nagy és kemény zöld termése is.

Rövidesen pedig, pontosan délre ismét a Bella-tó már jól ismert területén találtuk magunkat, ahol búcsúzás előtt vetettünk még egy futó pillantást a vörös tündérrózsa pompásan kinyílt virágaira is.

Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, de sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában tért haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz :) Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni :) Abban is reménykedünk, hogy a helyzet és a résztvevői kedv lehetővé teszi: egy hónap múlva ismét együtt kirándulhatunk majd.

 

Kiss Gábor

Felvételeket készítették: Balogh Miklós, Szerencsés Dorka és Kiss Gábor