Egy éves kényszerszünet után egy szépnek ígérkező szeptember 25-i reggel 15 vállalkozó szellemű túratárs gyülekezett a bodajki Városháza előtt, a Prohászka Porta 2021. évi első túranapján. Ide vagy autókkal, vagy helyközi autóbusszal érkeztek a kalandortársak.

Rövid túraismertetőt követően máris nekirugaszkodtunk a sétautunknak.

Az Úr Tömlöce-kápolna...

... és a a stációk mellett felkapaszkodva

hipp-hopp máris a Kálvárián, a barokk szoborcsoporthoz értünk.

Kigyönyörködve magunkat a csodálatos körpanorámában,

egy rövid folyamatos emelkedő után a Kesellő-hegy nyugati oldalában a felhagyott kőbánya területén kialakított szabadtéri szoborparkot szemléltük meg.

Mindeközben már ízelítőt kaptunk a beköszöntő őszből is; jelen esetben egy galagonya-bokor képében

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája...

(Weöres Sándor: A galagonya)

A Borjú-kúti-dűlő lejtőjét, majd emelkedőjét követően

már hamarosan a Vadaspark területére léptünk be.

Az 1971-től Alba Regia néven ismert forrás - korábban Borjú-kút és Haja-kút - sajnos, nem adott vizet, az országos csapadékhiánynak köszönhetően. Pedig a szépen rendezett környéke megállásra, megpihenésre csábíthatott volna bennünket.

Így egy kis kitérővel leereszkedtünk a Gaja-patak völgyébe, a Gaja-szurdok néven is ismert területre. Sajnos, itt közvetlen közelről láthattuk, hogy szinte alig, avagy egyáltalán nem folyik a Gaja...

A patakparton található az Ádám-fa (valamikori tölgyfa) maradványa.

 Az Éva-fának már a nyoma sincs meg.

Túra közben különleges beállítású fotók is készültek, pl. egy teljesen kilyukadt, már holt, de még álló fánál.
A Károlyi-kilátó következett,

de még előtte egy kissé emelkedősebb szakasz várt ránk.

Bár a fiatalabb generáció számára ez sem kívánt különösebb erőkifejtést.

A 2016-ban átadott kilátó különleges fémszerkezete és elhelyezése egyedülálló a kilátók között.

Elkészültek az elmaradhatatlan csoportképek is.

Innen a kilátás pedig lenyűgöző, akár délre a fehérvárcsurgói tározó felé,

akár északi irányban, Balinka felé.

Természetesen jutott idő a magunkkal hozott enni- és innivalók elfogyasztására is.

A pihenőhely melletti nagy térképes tájékoztató táblán áttekintettük a visszafelé vezető sétaút vonalvezetését,

és megbecsültük annak időtartamát is, különös tekintettel a busz érkezési idejére...

Felfrissülve, jó hangulatban indultunk

egy természetes kilátópont, egy sziklakiszögellés felé, ahonnan kicsit más szögben láthattunk ki és el kb. 180 fokban.

Hamarosan elhagytuk a Vadaspark bekerített területét és elkezdtünk folyamatosan ereszkedni a Kajmáti-erdőben.

Itt akadtunk rá két megtört szárú őszi kikericsre is.

Kiérve az erdőből csodás panoráma nyílt Bodajk és a Vértes felé.

Innen már csak egy bakugrás volt az első buszmegálló, ahol búcsút vettünk egymástól.

Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, de sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz.
Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni!

Abban is reménykedünk, hogy a helyzet és a résztvevői kedv lehetővé teszi: egy hónap múlva ismét együtt kirándulhatunk majd. Túratervünk már most is van, amit majd időben közzé is teszünk.

Kiss Gábor

Felvételeket készítették: Pauló Levente és Kiss Gábor