2022. február 19-én, közel 5 km-es körsétát tettünk az Alcsúti arborétum melletti Csaplár-hegyen.
Délelőtt 9-kor a templomunk melletti parkolóból indultak el a telekocsi-szerűen teltházas gépkocsik, közte az 1+8 személyes Ford Tranzittal. Utóbbi rendelkezésre bocsátásához nagy köszönet a plébános atyánknak és állandó segítőinek.
10 órakor már az Alcsúti Arborétum parkolójában kellett szembesülnünk az ottani méltán híres hóvirágmező megtekintése okán összesereglett végeláthatatlan gépkocsi-cunamival!
Nagy szerencse, hogy mi ellenkező irányba tartottunk 
A vállalkozó kedvű érdeklődő túratársak létszámára most sem lehetett panaszunk: 28-an indultunk felfedező útra - a borús, szeles, esőre hajló időjárás dacára.
Örömteli módon a kormegoszlás megint csak igen széles skálán mozgott
A Vértesacsai-vízfolyás feletti hídon belegondolhattunk, mit is jelent 'az értől az óceánig' kifejezés: Vértesacsai-vízfolyás - Váli-víz - Duna - Fekete-tenger - Földközi-tenger - Atlanti-óceán.
A Kalandparkig vezető sétány nyomvonalát még József nádor jelöltette ki.
Csakúgy, mint az innen csigavonalban folyamatosan emelkedő és a cédrusig tartó szakaszát.
A nádor az alcsúti birtokán kívül is nagyon sokat tett a magyarokért, a gazdaságunk (mezőgazdaság, ipar) és többek közt az oktatás felvirágoztatásáért is. Nem véletlenül mondták róla (Kossuth is), hogy Habsburgként született és magyarként halt meg.
Az arborétumon belül, de kívül is számos terület és épület viseli magán a keze nyomát.
Az egyik természeti különlegesség az itt található libanoni cédrus. Ezt is a nádornak köszönhetjük: ő ültette magról!
Már messziről megpillantva lenyűgöző hatást kelt a látogatójában.
Egy 2012-es felmérés alapján ez a több mint 200 éves famatuzsálem magassága 30 m körüli, törzskerülete pedig 408 cm.
És jó egészségnek örvend: a hasonló korú, ill. idősebb libanoni és törökországi példányok már 'felernyősödtek', azaz az alsó ágaikat fokozatosan elhullajtották - de ez a példány még közel sem!
Hazánk legelsőként ültetett és mindmáig a legnagyobb ilyen fája! Az átkarolásához 4 ember szükségeltetik.
A lombkorona és az ágak szabályos hálózatos rajzolata is lenyűgöző.
A törpehajtásokon örvszerűen ülnek a rövid tűlevelei.
A csoportképek...
... is itt kellett, hogy elkészüljenek.
Apró varázslatként a nagy fa mellett az oda-, ill. az elvezető úton végig kísérték lépteinket az avarból fázósan elő-előbukkanó kisvirágú hunyor virágfejecskéi.
A Csaplár-hegyen egy hosszabb kaptatót követően egy vadlesnél rövid pihenőt tartottunk. Jólesett a szusszanás fiatalnak-idősnek egyaránt.
Kisvártatva már déli majd pedig keleti irányban ereszkedve folytattuk utunkat a kilátóhoz.
A kilátóról, sajnos, még lombkorona nélkül is csak korlátozott módon és irányban tudtunk szemlélődni.
De a látvány - tekintettel a kristálytiszta levegőre - felejthetetlen volt, távcsővel pedig még inkább: Százhalombatta, Etyek, a budai János-hegy, Hármashatár-hegy, Alcsútdoboz, Felcsút, Pilis-hegység, Gerecse, stb.
A kilátóból a lent lévők szinte csak hangyáknak tűntek.
A visszafelé utunk során egy hóvirágmezőt is érintettünk, a hobbikertek közvetlen szomszédságában.
A továbbiakban a még nem működő Kalandpark mellett sétáltunk lefelé.
Még itt is várt bennünket meglepetés: a téltemető sárga virágainak kis fázós csoportja.
Déli fél egy óra körül köszöntünk el egymástól - még a korábbinál is zsúfoltabb autóparkoló szélénél - a mielőbbi viszontlátás és az újabb túraélmények reményében.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni. 
Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Balogh Miklós,
Pauló Levente,
Szerencsés Dorka
és Kiss Gábor