Prohászka Baráti Kör Zarándoklat
Nagymaros-Zebegény
2022. augusztus 6.

A székesfehérvári Prohászka Baráti Körünk tagjai a budapesti Prohászka Kör főszervezésében egy nagyszerű lelki napon vehettek részt. Már múlt év végétől megpróbáltuk egymáshoz igazítani a szerteágazó elfoglaltságainkat és a szabad szombatokat - végre sikerült! A meteorológusok nagy hőséget jeleztek erre a napra, így örültünk, hogy klímás, emeletes vonaton utazhattunk, nemcsak Budapestre, hanem onnan tovább Nagymarosra-Zebegénybe is, sőt részben már majd hazafelé is. A hattagú fehérvári csapathoz a budapestiek heten csatlakoztak be. Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök atya várt bennünket a Nagymaros-Visegrád állomáson.

Ezzel a gesztusával mindannyiunkat meglepett, mert mindenkit külön, szívélyesen üdvözölt is. A templomban egy újabb meglepetés várt ránk: a misét csak nekünk tartotta! Püspök atya kérte, hogy húzzuk az oltárhoz közel a székeket félkörben, és ezzel máris közelebb vitt bennünket nem csak az oltárhoz, hanem egymáshoz, s így egy nagyon különleges hangulatú szentmisében lehetett részünk.

A homíliában több személyes 'prohászkás' kötődését mesélte el. Érettségire a keresztapjától megkapta Prohászka Elmélkedések az evangéliumról c. kötetét, Esztergomban pedig abban a templomban szolgált pár évig, ahol maga Prohászka is misézett. Prohászka, ez a misztikus pap, nagyon mélyen át tudta élni a szentmisét, ahol mindig ott a színeváltozás. Vajon mi is úgy veszünk részt a szentmisén, hogy az utána meglátszik rajtunk? „Mézzel ajkamon, dallal szívemben, miséről jövök.” – mondta többször is Miklós atya. Ennek a parafrázisnak Prohászkánál a következő idézet felel meg: „Tele van az ajkam csókkal, tele van a szájam ízzel, tele van a szívem vérrel, tele meg a lelkem tűzzel. Miséről jövök.”

A homília után Cili felolvasta a szöveget Prohászkától, amit Urunk színeváltozásáról (részletek az Elmélkedések az evangéliumról c. kötetének 208. elmélkedési pontjából) írt, és amit erre az alkalomra lelki olvasmányként jelöltünk ki a magunk számára, ugyanis ez a nap Urunk színeváltozásának az ünnepe volt. Az átváltoztatás szavai alatt nagyon bensőséges volt a hangulat. Ez a meghittség jellemezte a szentmise további részét is.

A mise nem sokkal 11 előtt fejeződött be és átmentünk a plébánia kertjébe, ahol elkészültek a csoportképek is.

A sörpadok már ki voltak készítve pár asztallal, így szinte azonnal meg is kezdhettük a bemutatkozásokat, azzal a kérdéssel, hogy ki hogyan ismerte meg Prohászkát és mit szeret benne?

Ha csak egy kurta időre is, de ismét megtisztelt bennünket Miklós atya.

A déli harangszónál elmondtuk az Úrangyalát, majd ¼ 1-kor átmentünk a templomhoz, amit sajnos zárva találtunk.

Így Gábor a Szent István és Gizella szobornál mutatta be a templom külsejét.

A templom a 13. század végén épült, de aztán 4 évszázad elteltével kapta meg a mai formáját. A templomtorony a Dunakanyar egyetlen középkori műemléke. A hozzánk közel eső falon megfigyelhettünk 7 különböző nagyságú és díszítésű ablakot. A zárt üvegablakos ajtó előtt a templom belsejéről is megtudtunk érdekes dolgokat. Az előtérben rögtön megcsodáltuk azt a késő-gótikus csillagboltozatot,

...melynek zárókövén az építés évszáma (1509) is látható. A zárókő körül angyalok és a 4 evangélista jelképe látható. A bal oldali falon, sgraffito technikával készült festményen a templom akkori, 16. századi formáját is megfigyelhettük.

Az ablakon a Jézus szíve ábrázolást még jól láttuk,

... de a többi részletet már csak emlékezetből tudtuk felidézni, ám Nagymarosra még remélhetőleg vissza fogunk jönni közösen. A sekrestye fölött látható az a festmény, mely a Milvius-hídi csatát ábrázolja, ahol Nagy Konstantin látta a napban a keresztet e szavakkal: E jelben győzni fogsz. A zászlóira a kereszt jelét tűzte és a csatát megnyerte, majd a Nyugat-római birodalom császára lett és 313-ban a milánói rendeletben engedélyezte a keresztényeknek a szabad vallásgyakorlást. A szemben lévő képen pedig Szent Ilonát, Nagy Konstantin édesanyját láthatjuk, aki felásatta a Golgotát és megtalálta a 3 keresztet. Ahhoz, hogy a 3 közül Krisztusét megtalálják, egy gyógyíthatatlannak tartott beteghez érintették mindegyiket, és amelyiknél a beteg meggyógyult, arról tudták, hogy Krisztusé. A templom középkori titulusa Szent Márton volt, jelenleg a Szent Kereszt felmagasztalása. Ezután folytattuk utunkat vonattal Zebegénybe. Itt egy kis ideig ránéztünk a Duna partra, de már annyira meleg volt, hogy inkább az árnyékot kerestük és a templom felé vettük az útirányt.

 

Itt némi kulcshiányba keveredtünk, de Cili közben elkezdett beszélni a templom külsejéről és a népies építészetről. A tervrajzokon Kós Károly református építész neve mellett a katolikus Jánszky Béla építész neve is szerepel, de ő csak a torony kialakításánál végzett kisebb módosítást. A népies építészet és a román stílus ötvözete ez a templom. A népművészet iránt elkötelezett építészek célja az volt, hogy a templom a tájképbe legyen belekomponálva. A templom egy völgy elején helyezkedik el, egytornyú és aszimmetrikus. Megnéztük a templom oldalánál elhelyezett és meglehetősen nagy Árpád-házi Szent Erzsébet kőszobrot.

A Kós Károly által tervezett templomtól elindultunk felfelé a Trianoni emlékművet megtekinteni. Útközben megálltunk a sziklatemplomnál,

... ahol felolvastuk azt az emléktáblát, mely tanúsítja, hogy Prohászka teológiai tanárként szeretett erre kirándulni és többször misézett is itt.

Ez a templom volt 1910-ig a község temploma. Majd felkapaszkodtunk a csúcsra, a Trianoni emlékműhöz,

... és felmentünk a közelben lévő Kós Károly- kilátóra,

... hogy az egész Dunakanyar szépségét megcsodáljuk.

Szerencsére mozgott a levegő, így elviselhető volt a meleg. Miután leereszkedtünk a szerpentinen, végre bemehettünk a templomba.

A bejáratnál egy keresztelő kápolna, a Szt. István kápolna található. A hat figurális kép Nagy Konstantin látomását és édesanyja, Szent Ilona kíséretét ábrázolja. A templom három hajós, egyszentélyes, román kori elrendezésű. A főhajók falait tágas ívek között 2-2 erős oszlop tartja. A szentélyben középen az üvegablakon Havas Boldogasszonyt látjuk a kis Jézussal, balra tőle Szent Istvánt, kezében a zebegényi templommal, jobb oldalon pedig szent Erzsébetet a rózsákkal.

Egyébként Havas Boldogasszony emléknapja előző nap, augusztus 5-én volt! Hátul két kedves Feszty Masa kép áll, melyről Szent Filoména...

... és Szent József a gyermek Jézussal néz ránk a festőtől megszokott ragyogó szemekkel.

A belső bútorokat (padok, szószék, ambó) is Kós Károly tervezte.

Ezután egy Prohászka életéről szóló kvízre is futotta. A legtöbb kérdésre Karcsi tudta a helyes választ, így jutalmul kapott egy Prohászka kötetet (Legyetek világító emberek!). A második legtöbb jó választ Ilditől kaptuk, ő egy kis füzetet kapott Prohászka életrajzi adataival. Ezt követően még beszéltünk a jövőbeli közös terveinkről is, ami az alábbiakban összegezhető:

1. A két csoport évente legalább kétszer személyes találkozót tervez: egyiket Prohászka halála emléknapján (április 2.), a Budapesten tartott konferenciára és emlékmisére mintegy rászervezve, a másikat pedig a születésnapja (október 10.) környékén, Székesfehérváron, az ott tartandó előadások és emlékmise napján;
2. a székesfehérvári csoport tervezi, hogy a születésnap előtti szombaton, a helyi Karitász szervezéséhez kapcsolódóan szemelvényeket olvas fel a püspök írásaiból az Emléktemplomban;
3. örömteli hír, hogy az Egyetemi templomban is lesz mise - a pesti Ferenceseknél minden hónap második szombatján reggel 8-kor tartott miséhez hasonlóan - a Prohászka Imaszövetség szándékaira, elsőpéntekenként este 6 órakor;
4. a székesfehérvári csoport idén ősztől úgyszintén szeretne érdeklődőket is elhívni a Prohászka Emléktemplomba minden hónap 3. csütörtök este, a 6 órás szentmisére - ahol hálát adhatunk Prohászkáért, ill. imádkozhatunk papjainkért is;
5. természetesen a két csoport az év során is tartja egymással a kapcsolatot Cili és Gábor által, folyamatosan megosztják egymással a saját programjaikat, Prohászka-szövegeket és egyéb lelki tartalmú dokumentumokat (pl. véleményezésre vagy további felhasználásra), és ha úgy adódik, akkor akár egy évközi találkozót is megpróbálnak megszervezni;
6. a fehérvári Prohászka Porta havonkénti kirándulásain mindkét csoport igyekszik részt venni - Prohászka püspök is rendszeresen járta a környékbeli hegyeket-dombokat;
7. törekedni fogunk az interneten is közzétenni a programjainkat, terveinket, közös megmozdulásainkat hogy minél több embertársunkhoz elérhessenek a 'jó hírek' - a fehérvári Prohászka Porta mintájára.

A lelki napunkat Nagymaroson kezdtük Miklós atyával és vele is zártuk Zebegényben. Még beszélt a templomról, a pap elődeiről, így pl. Vajda Józsefről (1955 és 65 között volt pap Zebegényben), aki, úgy, mint ő, Esztergomban volt filozófia tanár, és aki később Vácott lett segédpüspök, és Liska Zoltánról (1965 és 71 között volt zebegényi plébános), akitől a cserkészet szeretetét sajátíthatta el.

Ugyancsak szóba hozta Püspök atya azokat a gondokat is, amelyek korunkat jellemzik. Kiemelte az atomháború és a klímaváltozás veszélyét. Ferenc pápát is idézte, aki szerint a pocsékolás elkerülésével megoldható lenne az éhezés. De beszélt arról is, hogy ha nincs egy szegényünk, akkor nem vagyunk hiteles keresztények. Ebben példát vehetünk Prohászkáról, mert neki mindig gondja volt az elesettekre. Figyelmeztetett arra is, hogy az internet világa eláraszt bennünket szövegekkel, nem mondja, hogy információval, mert a fele fake news, és ez megbénítja a gondolkodásunkat. Kövessük a dolgokat, hogy ne maradjunk le, de kiránduljunk, beszélgessünk, lassuljunk le és gondolkodjunk életünkről, hogy hol is tartunk. Keresztény ember ne menjen el külföldre nyaralni, ott van például a gyönyörű Tisza-tavunk, ő most már odamegy a Balaton helyett. Menjünk nógrádi falvakba, vigyük magunkkal a hitet és a kultúrát. Fontosak a személyes kapcsolatok, a törődés. Fogadjunk örökbe egy családot, vagy valakiért vállaljunk személyesen felelősséget. Ilyen gondolatok mentén hozta létre a Szent Ferenc Szegényei Alapítványát. Bátorítsuk egymást! A Prohászka kör is egy szellemi gyökerű klub, ahol izgalmas témájú beszélgetéseket folytathatunk.

Egy áldással fejeztük be a közös együttlétünket. Lelkileg feltöltődve indulhattunk haza, talán egy kissé fáradtan, a kánikulától elgyötörten, de megújult erővel és célokkal. Hálásak vagyunk mind a 13 résztvevőnek - valamint kiemelten a püspök atyának, mint házigazdánknak és lelki vezetőnknek valamint a budapesti lelkes főszervezőnek, Cilinek - az együtt töltött időért és reméljük, hogy ennek lesznek a jövőre is kiható gyümölcsei!

A beszámolót két kifejezéssel zárjuk. Karcsi osztotta meg azt a gondolatot, hogy Isten beceneve/másik neve a Véletlen, míg Püspök atyának erről az Irgalom jutott eszébe. Igyekezzünk mi is figyelni a véletlenekre, ahogy Püspök atya reggel a digitális kijelzésű órájára pillantva 7:14-kor, Izajásra gondol és örül, hogy Velünk az Isten! (Íme, a Szűz fogan, fiút szül és Emmanuelnek nevezi el.) és igyekezzünk törődni legalább egy szegénnyel, akire személyesen odafigyelünk. A Karitászosok jó példát mutatnak nekünk ezen a téren is. Hála az ő szolgálatukért is!

Összeállította:
Hermány Cili,
Bernáth Károly és Kiss Gábor

Felvételeket készítették:
Hermann Andrea,
Hermány Cili,
Hermány Helga,
Váraljai Nóra és
Kiss Gábor