2022. szeptember 17-én, egy 9 km-es körsétát tettünk a számunkra már nem teljesen ismeretlen Sóstón (2019-ben 3 alkalommal is jártunk errefelé).
Délelőtt 9-kor gyülekeztünk a MOL Aréna melletti autóbusz parkoló mellett. Az előjelek nem voltak kecsegtetőek: hirtelen jött lehűlés, szemerkélő eső, olykor erős szél.
Nos, mindösszesen nyolcan vágtunk neki a beígért - és most be is tartott - 9 km-es sétaútnak.
Az Északi-tó mentén haladva, a Kócsag-torony után az ifjabb generáció nem zavartatta magát holmi nem ideális külső körülményektől és végigment a gerenda-akadálypályán - felnőtt kíséretében.
A kissé megzavarodott természet egy újabb jelével találkozhattunk, egy virágzó orgonafürt megjelenésével.
Hamarosan a Sirály-leshez értünk, ahol megbizonyosodhattunk arról, hogy a nagy csend nem véletlen: az összes folyamatosan hangoskodó sirály és társai elhagyták a Sóstót, csak egy árva kormorán szárítkozott az egyik mólón.
Elérve az Északi- és a Déli-tó közötti gátat, láthattuk, hogy a vízpótlás most is folyamatos a Szennyvíztelep felől - ahogy egész nyáron át.
Az Erdei iskolához vezető bürü-hídról rácsodálkoztunk az igencsak bealgásodott vízben még összecsukott virágokkal is szemet gyönyörködtető piros tündérrózsákra.
Itt félig fedett helyen elkészült az esőben is elmaradhatatlan csoportkép; nem kellett nagyon helyezkednünk, hogy ráférjünk mindannyian a képre.
A bürü-híd mentén több helyen is bágyadtan ránk mosolyogtak a sziki őszirózsa aranyos kékes színű (bár a fotón fehérnek látszó) kis virág-fejecskéi.
Kisvártatva az Attila-rét játszóterére értünk, ahol egy valóságos mesevilágba csöppenhettünk: gombák közé és egy keresztespók által szőtt háló-mászóka alá.
A rét déli végénél, a tanösvény közvetlen közelében találtunk rá az egyébként nem védett őszi kikerics jelentős tőszámú élőhelyére.
Nem mellesleg ez a legmérgezőbb hazai vadnövényünk!
Déli irányban, a 'Három nővér', azaz a három öreg csöregefűz mellett haladtunk el.
A Sóstó ikonikus fái után máris a sztyepprétre értünk ki. Itt szép számú mezei iringót láttunk.
Ezen növények őszi természetes létformája az 'ördögszekér', amit a szél könnyedén felkapva tud tova görgetni.
A Lődomb oldalában megnéztük az ottani odúlakók hűlt helyét: a gyurgyalagok már elköltöztek melegebb éghajlatú területekre.
Sétánk során számos virágos növényben is gyönyörködhettünk, így például a mezei zsálya még ilyen szürke időben is élénk kék virágaiban.
Az országos védettségű Homokbánya melletti ösvényen haladtunk tovább déli irányban, miközben az egy-másfél méterrel lejjebb lévő térszinten (a valamikori kubikgödrökben) kialakult növénytársulásokat szemlélhettük meg. Így pl. a lápi, a mocsári, nádas-sásos és a nyírfás területeket.
Egy tölgycsemete levelén gubacsot találtunk, ami a benne fejlődő gubacsdarázs kicsinyének nyújt védelmet.
A Homokbánya délnyugati végénél, az ún. Madársisak-erdőben, az ösvény mentén számos fehér madársisak nevű orchidea tenyészik. Ősszel már csak az elszáradt kórói árulkodnak a növényről magáról.
Fontos megjegyeznünk, hogy a Homokbánya elsősorban az itt tenyésző orchideafajok kiemelt védelme érdekében kapta az országos védettséget.
A Homokbánya keleti ösvénye mellett még az ilyen időben is 'izzó' galagonya bokrot sikerült találnunk.
Csak egy szusszanásnyi étkezési szünetet tartottunk, a szinte folyamatosan szemerkélő eső miatt.
Ezt követően búcsút intettünk a Homokbányának, amit gyakorlatilag körbesétáltunk.
A Láprét területén itt is 'szembejött' velünk egy 'izzó' galagonya-bokor, egy termetesre nőtt, embermagasságú ökörfarkkóró társaságában.
Egyébként nem újság ugyan, de itt is velünk tartott a 'környezetszennyezően szemetelő' időjárás.
A régi Lőtér után, az Attila-rét felé közeledve mintha mindenki szaporábban szedte volna a lábát.
Azért egy kis aranyos gyújtoványfű miatt még esőben is meg kell állni.
A Bíbic-les is vonzó köztes célponttá vált kis, egyre inkább (el)ázott csapatunk számára.
Itt egy panorámakép formájában búcsút is intettünk a Sóstónak, bár még pár perces gyaloglás várt ránk a parkolóig.
Még egy óra előtt úgy búcsúztunk egymástól, hogy októberben ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni. 
Kiss Gábor
Felvételeket készítette: Kiss Gábor