2022. október 22-én, egy közel 11 km-es sétát tettünk a Vértesben, Csákvárról Gántra.
Esőt ígértek az előrejelzések már napközben is. Végül is csak pár csepp talált meg és el bennünket.
Pár perccel fél 10 után kilenc elszánt kiránduló szállt buszra és utazott el a túra kiindulási pontjára, a csákvári Vaskapu-dűlőig.
A túra legelején közösen eldöntöttük, hogy a bizonytalan időjárás ellenére a hosszabb túraútvonalat választjuk s nem pedig a betervezett 7 km-es szakaszt.
A dűlő elején a közelben gazdálkodók egy irigylésre méltó közösségi teret hoztak létre, turulmadaras emlékművel,
vitézi emlékhellyel,
56-os kopjafával, közösségi kemencével
és egy helyreállított kúttal.
A hétvégi házak közelében több helyen is mód nyílt lovak simogatására is. Ezzel a lehetőséggel élt is a legfiatalabb túratársunk.
Ez a simogatási lehetőség kicsit később megismétlődhetett másik lovakkal is.
Innen már a Báracházi-barlang felé célegyenesbe fordultunk.
Ez a fokozottan védett barlang az év nagyobb részében szabadon látogatható.
Ez a dolomitos hasadékbarlang a 16 méteres főágával és két rövidebb oldalágával gyakorlatilag végig könnyedén bejárható.
Többen nem is hagytuk ki ezt a kivételes alkalmat.
A barlang felett ki kellett pihennünk a mászás fáradalmait,
plusz gyönyörködni egy csöppet a párásság ellenére déli irányban elénk táruló őszi tájban.
A Szóló-kő felhagyott kőbányája mellett haladtunk tovább vadonatúj jelzőkaró és felfestések mentén.
Még ilyen késő őszi időben is lépten-nyomon találkozhattunk virágzó növényekkel. Így például a vajszínű ördögszem,
a rokon szürke ördögszem,
az aranyfürt,
a napvirág,
a csicsóka,
az egynyári seprence
és a kései szegfű egyedeivel.
Felkapaszkodva a Gém-hegy keleti gerincének csúcsára, elkészültek a nap első 'hivatalos' csoportképei is,
körülövezve bennünket a cserszömörce ragyogó rozsdabarna színű bokraival.
A csúcsról nyíló kilátás során megszemlélhettük a Kőbánya, a bauxitos tanösvény és a volt külszíni bánya egy-egy területét is.
A cserszömörce végig kísérőnk maradt.
Kifejezett erdei pihenőhely hiányában sem maradt el az enni- és innivalók elfogyasztása, változatos testhelyzetekben.
Egy újabb csodás kis (egyébként nem védett) növény került a szemünk elé, a koloncos legyezőfű néhány példánya, sárga-fehér-rózsaszínű virágzatával,
néhány rejtőzködő gombával egyetemben.
Itt értük el a Gém-hegy központi csúcsát. Innen már csak lefelé ereszkedtünk.
Hamarosan a Gánt felett haladó ösvényünk kiszögeléseiről megállapíthattuk ismételten, hogy milyen szép helyen is fekszik ez a kis község.
Miután még bőven maradt időnk a buszunk indulásáig, megcéloztuk a korábbi túránkon már érintett Kitelepítési emlékhely kilátópontját.
A falura innen nyílt csak igazán megragadó kilátás.
Az újabb csoportkép kétütemű elkészülte
és röpke pihenő után
vissza is indultunk a közelebbi buszmegállóhoz, tekintettel arra is, hogy erős szél fújt ott fent.
A busz érkezéséig kihasználtuk a maradék időnket és átsétáltunk a közeli, később felállított, megrázó erejű Kitelepítési emlékműhöz is.
Kisvártatva, 3/4 3-kor érkezett a buszunk, amire mindannyian felszálltunk.
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy novemberben ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente és Kiss Gábor