2022. november 17-én (csütörtökön) egy közel 5 km-es sétát tettünk a Vértesben, Csákvár körül.
Négy szomorkásan őszi borús, ködös, párás nap után igazán nem lehetett panaszunk a kirándulásunk napjára: még a nap is ránk mosolygott.
Először próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Pár perccel fél 10 után kilenc elszánt kiránduló szállt buszra és utazott el a túra kiindulási pontjára, a csákvári Vaskapu-dűlőig.
Két fontos tény miatt ki kellett hagynunk a Báracházi-barlang tervezett felkeresését: egyrészt a megelőző esőzések igen csúszóssá tették a barlang környéki meredek és köves ösvényeket, másrészt pedig a fokozottan védett barlangban november 1. után nem megengedett még a szemlélődés sem a denevérek nyugovóra térése miatt.
A dűlő elején - az itteni Badacsony-hegy keleti lábánál - a közelben gazdálkodók egy irigylésre méltó közösségi teret hoztak létre, turulmadaras emlékművel,
vitézi emlékhellyel,
56-os kopjafával,
közösségi kemencével
és egy szépen helyreállított kúttal.
Itt csatlakozott kis csapatunkhoz egy német juhászkutya, aki a túránk végéig, sőt egészen a buszra szállásunkig kísért bennünket.
A Vaskapu-völgyön haladva és enyhén emelkedve hagytuk el jobbról és balról a Nagy- és az Öreg-hegyet.
De közben még egy váratlan akadályt is le kellett győznünk: egy, az ösvényünkre borult jókora fát kellett kikerülnünk.
Kisvártatva a Német János-völgy napsütötte tisztásán álltunk meg egy pillanatfelvétel számára.
Ezt követően közfelkiáltásra hosszabb pihenőt tartottunk némi elemózsia elfogyasztása és a már hagyományszerű közös fotó elkészítése céljából.
Utunk innen már jószerével csak lefelé haladt.
Jobbról uralja a tájat a Szóló-kőnek a környékből kiemelkedő csúcsa és az előtte elterülő legelő, ahol tavasszal szinte végtelennek tűnő orchidea-mező tárulhat az errefelé kirándulók szeme elé.
Háttérben pedig már az országúton túli Haraszt-hegynek az elő-előbukkanó napfényben fehéren felcsillanó dolomitos hegyoldalai tűnnek elő.
Utunk során még jó pár virágzó növényt is szemrevételezhettünk. Szinte kivétel nélkül másodvirágzó növényekről van szó.
Így például a vajszínű ördögszem,
a mezei zsálya,
egy kakukkfű-féle
és a csattanó maszlag
virágaiban gyönyörködhettünk. Utóbbi már a másod-termésérlelés stádiumában járt!
De nemcsak a kisebb virágos növények, hanem a fafélék is észrevétették magukat, pl. egy-egy különös formájú, kialakulású törzsállással.
Kiérve az aszfaltútra, szembesültünk a lehetőséggel: elérhetjük a korábbi buszunkat is!
Nosza, nekiiramodtunk és éppen még el is értük a 12:29-kor a megállóba érkező fehérvári buszt!
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás jó ötlet és januárban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni!
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Balogh Miklós és Kiss Gábor