2022. november 26-án, egy 10 km-es sétát tettünk a Keleti-Bakonyban, Bakonykútiból Inotára.
Igazi őszi kirándulóidőben lehetett részünk. Bár reggel még a köd nem sok jóval kecsegtetett.
Kilenc óra környékén 12 elszánt kirándulóval indult útnak az isztiméri busz a túra kiindulási pontjára, Bakonykútiba.
Miután jó páran még nem jártak ebben a csodás kis faluban, tettünk egy tiszteletkört Fejér megye legkisebb önálló településének a főutcáján, megkerülve a római katolikus templomot.
Eközben rácsodálkoztunk a szebbnél-szebben, mívesen és igényesen felújított, avagy újonnan épített házak portáljaira,
... kapuira, ill. az előttük álló, Bálint József fafaragó művésznek egy darab fatörzsből készült alkotásaira.
Ki kell emelnünk a falu felső végén álló Remetefa c alkotást, amin nem egy állatfigurára is rá lehet bukkanni.
Ugyancsak itt áll, kicsit elrejtve a csak 'átrobogó' turisták szemei elől egy szép kőkereszt is, a Hülber-Kaufmann-kereszt 1924-ből, körülötte pihenőhellyel.
Különlegessége miatt említésre méltó a kapu-vers is, Kapui Ágota 'Soha' c. költeményét örökítette meg egy ügyes lakatosmester az utókor számára.
A falu alsó végén a turulmadaras vendégház állítja meg önkéntelenül is a vándort.
Bakonykúti híres lakója volt több éven keresztül Miklósa Erika operaénekes, aki közéleti és karitatív tevékenysége révén felpezsdítette a falu életét.
Mielőtt az országos kékjelzésen elhagytuk volna 'Kútit', a közelmúltban létesített Kékforrás Pihenőkert mellett vezetett el az utunk.
És máris megkezdtük az enyhe emelkedést.
Felérve a Baglyas-dűlő szintjére, először pillanthattuk meg a nap fő úti-célját, a Baglyas-hegyet (363 m) és attól balra a nem túl biztató nevű Akasztó-hegyet.
De addig is számos rejtőzködő növényi csodát vehettünk közelebbről is szemügyre.
Így például az igen apró gombakalapok által képezett - és egy kis képzelőerővel is megtoldott módon - mezőnek is beillő terített éléskamrát.
Vagy a héjakút mácsonya már kellőképpen kiszáradt terméscsoportjai révén elénk bukkanó 'virágcsokrot'.
Az Akasztó-hegyre vezető hosszú egyenes dózerúton
... megelőzött bennünket egy különleges terepjáró is,
... jelezve, hogy nem mindenki választja a fáradságosabb, bár sok élményt nyújtó gyalogos túrázást...
Az Akasztó-hegy (330 m) közelébe érve öröm és üröm is ért bennünket: innen már csak igen enyhe emelkedés várt ránk, viszont állandó, sőt erősödő szélben!
Emiatt itt - még valamelyest szélárnyékban - magunkhoz vettünk némi kalóriát és innivalót, sőt még beszélgetésre is futotta.
Az előző napok esős időjárása okozta akadályok leküzdése innentől már nem jelentett nagy kihívást.
Ugyanakkor az állandó oldal és/vagy ellenszél kissé széthúzta kis csoportunkat.
Az előőrs már a csúcs közelében a fényben álldogált, amikor is az utóvéd még csak az utolsó emelkedésnek rugaszkodott neki.
Ekkortájt inkább nem álltunk meg, csak akkor, amikor holmi katonai gyakorlótérre utaló fizikai maradvánnyal találkozhattunk, pl. egy géppuska-lövedék, szerencsére üres hüvelyével.
Végre fent a Baglyas csúcsán!
Azért a csúcs megtette a maga hatását: kik a lélekmelegítőt vették magukhoz, míg mások beérték a villámszerű körbetekintéssel, és kutyafuttában még élvezték is a 360 fokos panorámát.
Látható volt például még a Balaton víztükre is, valamint a gőzölgő-füstölgő pétfürdői gyártelepek, Inota és Várpalota a felette húzódó Fajdas-heggyel s a kéklő éggel, plusz Isztimér és Bakonykúti, a híres védett Burok-völgy vonalával.
Ugyancsak láthattuk az alattunk húzódó volt Hőerőmű ipari létesítményeit és a lakótelepet is.
És még természetesen az elmaradhatatlan csoportképek is elkészültek,
... amik önmagukért beszélnek az ottani és adott időjárási körülményekről...
Jó hír: innen már csak lefelé vezetett az utunk! Emiatt annyira már nem is szakadt szét a csoport.
Másik jó hír: Követve a piros jelzést, beértünk egy völgybe, ahol már a szél sem fújt. Ezt tanúsíthatják a most már mosolygó arcok is.
A völgy szájánál elterülő szélvédett területen tanúi lehettünk az évszakok 'keveredésének': az egyébként tavaszi védett vadvirágunk, a tavaszi hérics bontogatta - no azért nem a virágait, hanem - a szárát és leveleit!
Reméljük, nem siette el egy kissé...
A völgy keleti, fehéren szikrázó sziklafala magasan emelkedett fölénk.
Az ösvényt borító avarszőnyeg néhol erősen bizonytalanná tette a lépéseinket, elkelt olykor a segítő kéz.
A völgy ezen kívül is tartogatott meglepetéseket, úgy mint például a karvastagságú borostyán fára tekeredve felkúszó szárait, és szinte eggyé válva az anyatörzzsel,
... valamint a fa-moha-gomba-együttes mesébe illő csendéletét,
... avagy a sárga falizúzmó közelről csodás kinézetű egyedeit,
... illetve elrettentésül egy egyáltalán nem idevaló gumiköpenyt.
A völgy talpa a Hideg-völgybe torkollt, ami nevével ellentétben egyáltalán nem tűnt hidegnek.
Kisvártatva egy kerítés jelentett komoly akadályt. Akik előttünk errefelé jártak, gondoskodtak 'megkerülő' útvonalról, azaz egy lyukról a drótkerítésben.
De ez a lyuk nem volt megfelelő méretű minden túratárs számára, úgyhogy kézi rásegítések is kellettek.
Ugyanez a manőver megismétlődött a zárt területről kivezető kerítéskapunál is, de ott már szinte meghajolni sem igazán kellett...
Balról és jobbról kísértek bennünket a völgy meredek, fehéren tükröződő dolomit sziklafalai.
Rövid időn belül két légópince bejáratánál emlékezhettünk - de hála Istennek, nem személyes élményeink alapján - a régi, nem igazán békés időkre.
És máris beértünk az Erőmű lakótelep házai közé.
Tekintettel arra, hogy az onnan induló busz már régen elment, átsétáltunk a kb. 1 km-re lévő, a 8-as főút melletti, 'Alumíniumkohó bejárati út' megállóhoz,
... miközben az élelmesebbek még csemegézhettek is a hamvas szeder friss, gyalogútra hajló terméséből.
És nem is kellett túl sokat várnunk, érkezett a kényelmes távolsági buszunk.
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy jövőre ismét találkozunk!
Ha az időjárás, a kedvünk, a szabadidőnk lehetővé teszi, akkor 2023. januárban, egyik szombaton ismét együtt túrázhatunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente és Kiss Gábor