Kedves Testvérek!

Szent Gertrúd Jézusnak isteni Szívét drága hangszernek, a legszentebb Háromság ezüstös hárfájának mondja, melynek húrjain szól a legfölségesebb istendicséret. Milyen igaz! Jézus Szíve nem néma, Jézus Szíve zengő hárfa, és dala egyetlen. De vajjon nincsen minden emberszívnek is dala?  Pacsirtaszó és fülemilecsattogás is an, de Isten egyetlen teremtményébe sem tett annyi motívumot arra, hogy szeressen, ujjongva örvendezzen, neki dicséretet zengjen, mint az ember szívébe.  

2025. április 10– én az esti szentmisét követő elmélkedésen elhangzott „puncta” – k részletei:

Jézus kiűzi a templomból a kufárokat.

273. „Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak – vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta… aztán megmagyarázta:   „Nem azt mondja az írás :  Az én házam minden nép számára az imádság háza ?  Ti pedig rablóbarlanggá tettétek” >> ( Mk 11,15).

a) Jézus izzó lélek; szeret s szeretetből hódol Istennek; gyengéd és figyelmes; vele jár; érte eped. Ez szeretetének első lángja! Van aztán más is, mely szenved az Isten bántalmai alatt, sír, ég, kitör; lelkesül és lehanyatlik; remél és csügged. Lángol a templomért s a templom Istenéért; ott áll, mint kerub és megcsóválja ostorát… tűz a buzgalom, az emészti. – Őrizzük, óvjuk szívünk templomát… Az Úr egyházát… mások lelkét! Mennyi a kufár ezek körül! Bátor leszek; Isten ostora van kezemben! Mily erős a gyermek is, mely az erényért kiáll; vén bűnösök is érzik fölényét.

b) Jézus emberszeretete nem lágy és erőtlen. Az elérzékenyülni, de áldozni és erősen akarni nem tudó „áhítat” hiába hivatkozik reá. Az ő szeretete nemcsak könyörület és jóindulat, hanem fegyelem és szigor. Ne bízzál az áhítatban s az elérzékenyülésben, ha nem merítesz belőle erőt önmagad megtörésére s az isteni akaratnak föltétlen teljesítésére. Igy értsd a szót: Annyit haladsz, amennyire megtöröd magad, vagyis amennyire az isteni akaratot átéled, ha kell, letörés s áldozat árán is. A letörés és az önmegtagadás önmagában nem érték, csak eszköz.

c) „Szent” haragról szokás beszélni s Krisztusra mutatni. Az indulat természetes, s bizonyára nem erkölcsi fogyatkozás; csak el ne ragadjon. Krisztus Urunk haragjában is szent volt; az ember haragjában rendszerint nem szent; fölindulásunkba sok nemtelen elem vegyül.

Kovács Bence

A megdicsőült Krisztus öt szent sebe.

375. << Tedd ide ujjadat és nézd kezemet és tedd az oldalamba >> (Jn 20,27 ).

b) Hogy fogják e sebek fölszítani buzgalmunkat, ha megfontoljuk, hogy nem csak felénk ragyognak, hanem Istennel szemben is biztosítanak aziránt, hogy irgalommal, s könyörülettel néz ránk, s el nem felejt. Hirdet-te az Úr sokszor, hogy el nem felejt, de mi biztosít erről inkább, mint az, hogy << kezeibe írt föl minket >>. Ide van fölírva, hogy ki vagy te nekem; ide van beírva, hogy mennyibe kerültem neked. Íme, megtörtént, amit az Énekek-éneke mond: << Tégy engem, mint pecsétet szívedre, mint pecsétet karodra, mert erős, mint halál a szeretet >> (8, 6 ).  Az irgalom e biztosítása szítja föl szeretetemet ; Jézus sebei nekem tűzlángok. Gondol rám az úr, s gondolata áldás! Mint a világító tornyok a hajósnak, olyanok nekem e szent sebek. Ide menekülök viharok elől, lelkem harcai-ban. Itt tanulok szeretni; itt tanulok áldozatot hozni s áldozni!

Vili János

Kedves Testvérek, 2025. június 5-én, csütörtökön, a 18.00 órai esti szentmisét követően imádkozunk együtt Prohászka atya sírjánál új papi hívatásokért.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Vili János
Prohászka Egyházközség