Kedves Testvérek!

Az Atya végtelen valósága s a Fiú isteni élete ezt a Lelket lélegzik. Istenemhez s Atyámhoz való viszonyomban ezt a szellemet kell kiéreznem, hogy Ő az én Atyám, s én gyermeke vagyok; akkor foglalt le engem az én Atyám s akkor éreztem meg s tapasztaltam meg az Atya lelkét, a Szentlelket. Ugyancsak a Fiúhoz való kapcsolatomat úgy kell éreznem, mint a testvériség kapcsolatát; csak ha ez megvan bennem, s ha öntudatom tisztaságában s egészséges s erőteljes érzéseiben ennyire emelkedtem, akkor jár bennem s lakik bennem a „Spiritus Jesu”.

2025. június 5-én az esti szentmisét követő elmélkedésen elhangzott „puncta” – k részletei:

Keresztények csak az egyház által lettünk.

408.  <<És hozzájuk álla az napon mintegy háromezer lélek >> (Ap. Cs. 2, 6, 41).

  b) Kereszténnyé lett mindenki nem a << rabbi >> tanán való kedvtelés, nem filo-zofálás által, hanem az apostoli tanítókhoz kellett szegődnie, ha keresztény akart lenni s nekik engedelmeskednie. Hogy mit mond a Mester, azt az apostoloktól kellett megtudnia; aki okosabb akart lenni, az megszűnt kereszténynek lenni; kizáratott. Íme, a kereszténység nem tan, hanem tény, a meggyőződést követő fölvétel az egy-házba s magában az egyházban hódolás, engedelmesség, ragaszkodás az apostoli tekintélyhez. Íme a nagy tény: ragaszkodni a tekintélyhez s élni belőle! Mint ahogy az Oriens népeinek élete a tradíciók hatalma ma is olyan, amilyen volt a pátriárkák korában: úgy az egyház, amennyiben a hitet és erkölcsi elveket hordozza, a változatlan, folyton élő régiség. Élő és el nem múló évezredek! E tekintély alatt élek s halok…, e tekintély révén közel vagyok Krisztushoz; van << szentséges atyám >>, van lelkiatyám. Jó nekem! Ha Európa a változatok színtere, leghatalmasabb intézménye mégis a változatlan tekintélyen álló egyház. A népek életét az hordozza; a lelkek világát is az gondozza. Az összeköttetést az örök régiókkal az eszközli; jó nekem itt lenni ! Élek, élek ragaszkodó hűségben, s ha Krisztust keresem, az egy-házhoz fordulok. Hogy mit kell hinnem; hogy mit kell éreznem bűnnel, erénnyel szemben, azt itt merítem. Lelkem ez otthonának intézményeit s szokásait tisztelem; nem járok azok nyomaiban, kik az okoskodástól élni és örvendezni elfelejtenek.  << Itt az Isten háza és az égnek kapuja>>.  A kapu előtt nem kell ácsorogni, hanem be kell szaladni s magát otthonosan érezni!

Vili János

Kedves Testvérek, 2025. november 27-én, csütörtökön a 18.00 órai esti szentmisét követően imádkozunk együtt Prohászka atya sírjánál új papi hívatásokért.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Vili János
Prohászka Egyházközség