2025. október 18-án (szombat) 11 km-es túrát tettünk Alsóörsről Csopakra.
Reggel fél 9-kor 15 túratárssal indult el a vonatunk a székesfehérvári állomásról.
3/4 10 előtt Alsóörsön gyors bemutatkozást és rövid tájékoztatót követően máris nekiindulhattunk a tervezett utunknak - kissé szomorkás, borús időben.
Elérve az Endrődi Sándor utcát, hamarosan egy védett metariolitos valamikori kis kőfejtőnél álltunk meg.
Felhívtam a figyelmet a kis hazánkban található - és a rokon kőzetfajtán alapuló - riolittufás területre Kazár község mellett, amit nem véletlenül 'magyar Kappadókiának' is becéznek.
A településen számos helyen találkozhatunk vörös homokkőből készült szoborszerű alkotásokkal.
Alsóörs híven őrzi az itt született költőjének, Endrődi Sándornak az emlékét. Nemcsak a mellszoborral ...,
... hanem a róla elnevezett fő utcával is.
Kívülről megtekintettük a Boldog Gizella királyné templomot.
Felkapaszkodva a Somlyó-hegyre (228 m), meg sem álltunk a kilátó tetejéig.
A hűvös szél dacára jó pár percig gyönyörködtünk a körpanorámában. A Tihanyi-félszigeten túl egészen a fonyódi-hegyekig elláttunk.
A kilátóból lejőve a Török-házat céloztuk meg. Ez az épület kis hazánk egyetlen épen megmaradt kisnemesi háza.
Innen pedig a református emléktemplomhoz igyekeztünk, mert sikeres egyeztetést követően belülről is megtekinthettük a festett fakazettás mennyezetű templomot - igaz, az átépítés után ezek a deszkaelemek közvetlenül a karzat alá, illetve a karzat alatti oldalsó falakra függőlegesen lettek visszahelyezve.
Lovasra az országúton vezetett a jelzett turistaút. A község két temploma szokatlanul közel áll egymáshoz.
Egy rét végénél visszatekintve a Somlyó-hegy felé, jóleső érzés tölthetett el bennünket: az egyik kilátót már sikeresen meghódítottuk.
Az Öreg-hegy kanyargó útjain folytattuk túránkat. Gránátalmákkal itt is találkozhattunk.
Már Paloznak közigazgatási területén értünk el egy kis házhoz, rajta a tömegvonzás fizikai törvényének ábrázolásával és egy kis haranggal.
További szép házak sorakoztak - egynémelyikbe talán még szívesen be is költöznénk.
A Pongrácz-kastélynál nemcsak maga az épület állított meg bennünket, hanem a hegy felől lehullámzó gyönyörű tárogató muzsika is, a 'Boldogasszony Anyánk' dallamaival.
A paloznaki Kálváriánál rövid pihenőt tartottunk és elkészültek az első csoportképek is.
Mindenképpen ajánljuk ennek a művészi értelemben is egyedülálló stációknak a végigjárását, egy más alkalommal.
Innentől folyamatos emelkedés közben egyre közelebb kerültünk a Csákány-hegyi kilátóhoz.
De még addig néhány virágzó növény is gyönyörködtetett bennünket: a vajszínű ördögszem,
... a messziről ibolya kinézetű nagy télizöld meténg kocsikerék formájú kék virágai.
És akkor még nem is szóltunk a sárga cserszömörce hihetetlen őszi színorgiát bemutató leveleiről.
A Kilátóban (328 m) kiélveztük a lenyűgöző körpanorámát, bár az erős és hideg szél ezt felgyorsította.
A Kilátó tövénél megtartottuk a már várva várt ebédszünetet.
A túracsapat nagy örömmel fogadta a bejelentést, hogy megcélozhatjuk az egy órával hamarabb induló sebes vonatot, amivel ráadásul másfél órával korábban érhetünk Fehérvárra!
De addig még várt ránk feladat és jó pár kihagyhatatlan nevezetesség is.
A hegyről levezető keskeny ösvény olykor veszélyesen guruló kövekkel volt nehezítve.
De a nehézségekért bőven kárpótoltak bennünket a lefelé meanderező utunkat kísérő lenyűgöző hatású rozsdás-barnásvörös sárga cserszömörce bokor-sorok.
Elérve Csopak lakott területét, elsőként a Millennium parkkal és az ott található Csonka-toronnyal valamint annak történetével ismerkedtünk meg - innentől fogva melengető napsütésben.
Következett a Cseresnyés-Schrieber kúria 19. századi eredetű, helyi védettségű épülete, amelynek az építőkövei a Csonka-torony leégett templomából származnak.
A Csonka-torony régi harangja pedig a Szent István templom mellett álló haranglábban szólal meg.
Tovább haladva a Kossuth utcán, egy szép házon akadt meg a szemünk, annak is a kapuoromzati feliratán:
"Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon (Lk 24:29.)
A kerámia fecskefészkek sem mindennapos látvány.
Különleges hangulatot áraszt egy három ház által körbefogott nyugodt, barátias belső udvar.
Ám Csopak különleges hangulata még tovább is fokozható: elénk tárul a valamikori Kövesd 13. századi Szent Miklós templomromja.
Meghökkentő, ugyanakkor mosolyra fakasztó életkép az egyik ház portáján egy piros főzőedényekből összeállított köcsögfa jellegű installáció.
A másik oldalon pedig egy vendéglátóhely egyáltalán nem megszokott reklámfeliratai késztetnek megállásra és böngészésre.
Az utcafrontról betekintve is lenyűgöző látványú az Angolkisasszonyok valamikori nyaralója - manapság a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság székhelye.
Szent Donát fából készült életnagyságú szobra sem tucatszám található kis hazánkban.
És máris leértünk a vasútállomásra.
Igazán jól gazdálkodva az erőnkkel és a rendelkezésünkre álló idővel az egy órával korábban (15:06-kor) induló sebes vonatunkat is elértük - amivel az eredeti tervhez képest másfél órával hamarabb értünk Fehérvárra!
A vonatra várakozás alatt egy utolsó közös kép is készülhetett a verőfényben - 'kiültek, mint a verebek' ajánlási címmel.
Bár egy kicsit elfáradva, de töretlenül lelkesen értünk Fehérvárra 4 óra után.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Briskiné Mariann,
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor