2026. február 21-én (szombat) kirándulást tettünk Kőszárhegyen.
9-kor indultunk a fehérvári autóbusz-állomásról. Fél 10-kor a szomorkás, borús, ám kellemes téli túra időben 14 túratárs gyülekezett a kőszárhegyi Vitéz Szabó István Művelődési Ház előtt, ahol az autós társakkal lett teljes a túracsoport.
Gyors bemutatkozás után máris a falu címerét tanulmányozhattuk közelről - ami egyébként a 2000-es évek elején, a település önállósodása utáni időszakban vált hivatalossá -, rajta többek között a híres-neves Seuso-kincsek két korsójával
.
A pár évvel ezelőtt kialakított jelzett túraösvényen indultunk el, miközben vetési varjakból álló fekete sereg méltatlankodott a fejünk felett. 'Nem értettük őket', annál is inkább, mivel ezek a példányok északról érkeztek hozzánk, a mieink pedig még ősszel délebbre vonultak.
Letérve a Táncsics utcáról, kis árokban folytattuk utunkat s hamarosan a geodéziai mérőtorony mellé értünk. Megbeszéltük, hogy majd visszafelé jövet állunk meg itt egy kicsit, a torony mellett kialakított pihenőhelynél.
Itt ismertettük a túránk közelítő nyomvonalát is.
Kisvártatva felértünk a Szár-hegy tetejére, a Devon kőparkhoz. A hegy fő alkotóeleme a Dunántúlon csak itt található ún. Polgárdi Mészkő Formáció, aminek számos változatát állították itt ki, hatalmas kő-monolitok formájában.
A devon-kor nagyon fontos lépcsőfoka volt nemcsak a földtörténetnek, hanem az élőlények (növények, halak, első szárazföldi gerincesek) törzsfejlődésének is.
A mészkő eredetileg fehér színű s később különféle szervetlen és szerves szennyeződések révén színeződik el, lesz sárgás, barnás vagy akár feketés színű is.
Miután szemrevételeztük a kiállított szikladarabokat, lesétáltunk egy igazán régi bányaterületre, amit nem véletlenül neveznek 'római bányának'.
Itt a mészkőben kialakuló forrásjáratok és a lösz kialakulását is tanulmányozhattuk.
Ezt követően a Szár-hegy legmagasabb pontjánál, a háromszögelési pontnál (226 m) állva sajnos, most nem élvezhettük a körpanorámát az erőteljes párásság miatt.
Viszont Fehérvár szikrázóan kiemelkedett a környezetéből, a rásütő napsugarak fényében.
Ugyanakkor ráláthattunk a Polgárdihoz tartozó kőbánya területére. Érdekesség, hogy a bányaterület jó részét fehér lepel borította, ami műhó.
Ugyanis itt forgatták múlt év végén és idén januárban is az Alone at Dawn (Egyedül hajnalban) c. amerikai filmet, egy amerikai katona afganisztáni hőstettének állítva emléket.
A kőbánya keleti sáncát megkerülve és észak felé sétálva elértük a tölgyfaerdőt és egy tájékoztató táblát.
Komótosan kanyargó ösvényen haladtunk az erdőben. Hamarosan elértük az északnyugati végét s az ott álló következő táblán vizsgálhattuk az előforduló növényeket.
Az egyikőjüket élőben is szemrevételezhettük: az egyik legkorábbi zöld növényünket, egy lombosmoha-fajt.
Innen átlósan vágtunk át a kiserdőn, ahol 2 hónap múlva mindenhol legalább térdig fog érni az orvosi salamonpecsét buja aljnövényzete.
S máris egy különleges geológiai képződményhez értünk, két hévizes barlanghoz. Ezek keletkezése és múltbeli működése erősen hasonlít a híres-neves izlandi vagy új-zélandi gejzírekéhez, illetve az alig ismert felvidéki Herlány melletti gejzírhez.
Itt készültek el a csoportképek is.
Kilépve az erdőből és visszatekintve, még megcsodáltunk néhány nagyobb méretű formás tölgyfát is.
A sziklagyep mint élőhely változatos, mozaikos jelleget mutat. Így nem csoda, hogy néhány orchidea faj is megtalálható itt - de csak két-három hónap múlva fognak virágozni.
Érdekes tüskeszerű kinövéseket tapasztaltunk a csipkebogyók termésének a felszínén.
Továbbhaladva két felhagyott kőbányába tértünk be és az ott található információs táblákat szemléztük.
A változatos színű és formájú mészkövek itt is szembetűnőek voltak.
A hagyásfás legelő szélén rövid szakaszon felfelé kapaszkodtunk,
... majd dél felé fordulva hamarosan a beígért megpihenés következhetett a geodéziai torony mellett.
Ki-ki elfogyaszthatta az enni- és innivalóját - már ha hozott magával.
Egyfajta lelki táplálékként a túratársak figyelmébe ajánlottam az egyházmegyénk nagyböjti lelki füzetét, ami innen letölthető és tanulmányozható. Külön is kiemeltem a Keresztút különleges, háromféle irányultságú leírását és átelmélkedését.
Innen déli irányban egyenesen lefelé haladva a kertek közelében már megmutatta magát néhány tavaszi virágos növény is, az egyszerűségében is pompázatos hóvirág ...
... és a sáfrány avagy krókusz is.
Az egyik családi ház szemet gyönyörködtető kerítése és kapuja is megállásra csábított.
A Fő utcán még megtekintettük a különös portálú 'Szent Kereszt megtalálása' kápolnát és a haranglábat, a két haranggal.
Gyalog már nem volt időnk közelről is megtekinteni Bory Jenő alkotását, a Hősök és áldozatok emlékművét, de buszból ránéztünk.
Pár perccel fél 1 előtt értünk a buszmegállóhoz s vettünk búcsút az autós társainktól és egymástól is.
Összességében 5 km lett a végső megtett sétaút, buszmegállótól buszmegállóig.
Jókedvűen és töretlenül lelkesen értünk vissza Fehérvárra, még 1 óra előtt.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, sok gazdagító friss lelki és szellemi élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Ajánlás, ami valamennyi általunk szervezett és vezetett túrára érvényes: a kirándulásaink során nem akarunk és nem is tudunk teljes körű bemutatásra törekedni - ezek csak mintegy étvágygerjesztőként avagy kóstolóként szolgálhatnak. Emiatt viszont csak ajánlani tudjuk az egyéni, csoportos visszatéréseket ezekre a korábban közösen felfedezett helyekre.
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Briski Mariann, Pauló Levente és Kiss Gábor