2026. március 7-én (szombat) kirándulást tettünk Érd-Ófaluban.
Gyönyörű napos időben fél 10-kor 17 túratárs gyülekezett Érd-alsó vasúti megállóhelyen, Fehérvár és Budapest felől is.
Gyors bemutatkozás és rövid séta után máris az elegáns kinézetű református templomhoz érkeztünk.
Innen pedig a sokkal nyugodtabb Múzeum sétányra, a sétálóutcának is beillő széles korzóra értünk.
A Városháza előtt álló Harangoszlop 12 harangja nemcsak a hangzásával, hanem sajátságos geometriai formát alkotva is gyönyörködteti az arra járókat.
Itt áll Batthyány Fülöpnek, mint Érd második alapítójának mellszobra is.
További rövid sétával elértünk hazánk egyetlen földrajzi múzeuma tekintélyes épületegyüttesének hátsó bejáratához és jó néhány földrajzi utazónk, felfedezőnk szobrának helyet adó kertjéhez.
Mindenképpen javasoljuk a megtekintését egy másik alkalommal.
10 óra előtt pár perccel szálltunk fel a helyi járatos buszunkra, amivel egyenesen a Minarethez jutottunk. Testközelből alaposan megszemléltük és megismertük hazánk 3 ép minaretje egyikének történetét is.
Innen átsétáltunk a Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália fogadalmi kápolnához, amit a gondnok úr készségesen kinyitott számunkra.
A szebb napokat megélt volt Termál Hotel környékén lett teljes, 18 fős a túracsoportunk, kiegészülve egy autós túratárssal.
Mindeközben szép rálátás nyílt a 'falu' fölött magasodó Kálvári-hegyen őrt álló Szenvedő Krisztus kápolnára.
A városrész nagyon jó minőségű vizet adó fúrt kútját, a Szent Mihály-kutat érintve sétánk következő állomása II. Lajos emlékműve volt.
Itt a nemzetvesztőnek bizonyuló mohácsi csata 500. évfordulója kapcsán felidéztük a csata kevésbé ismert lefolyását s annak kihatását a történelmünkre az elkövetkező 150 évben...
Innen nem messze állt Bogner Mária Margit vizitációs nővér eredeti sírhelye, ahonnan a templomkertbe helyezték át 1955-ben.
Kicsit tovább kapaszkodva értük el a Szapáryak valamikori kastélyának területét valamint a KALOT működésének emléket állító jókora, művészien megformált szikladarabot.
A kastély területének mellvédjéről, azaz a támfal tetejéről remek kilátás nyílt csaknem minden irányban.
A terület, háttérben egy dombháttal fotózásra csábított: itt elkészült a csoportkép is.
A kilátóterasz végéről lépcsősoron át ereszkedtünk le a kastély megtámasztására szolgáló támfal lábához.
Ugyanitt áll - egyedüliként hazánkban - Szent Walburgának, a parasztok és földművesek védőszentjének szobra.
Rátérve a Római útra, rövid emelkedőt követően máris Szent Donát szobrához értünk.
Útközben pedig rácsodálkozhattunk a római korból megmaradt és megtartott út-maradványokra is.
Innen ereszkedtünk le a Szent Mihály arkangyal templomhoz.
Sajnos, a templomajtó zárva volt, így nem tudtuk megnézni a bejárati szinthez képest 2 m-rel lejjebb (!) lévő belső teret.
Viszont a templomkertben megtekintettük Bogner Mária Margit új sírhelyét a különleges megjelenítésű egészalakos szoborral.
Ugyancsak itt áll Nepomuki Szent János szép kivitelű szobra is.
Ültettek egy wadowicei tölgyet emlékfaként 2011-ben, II. János Pál pápa boldoggá avatása tiszteletére is.
Érdekes nevű kis utcákat (pl. Gereblye, Borona) érintve máris a Molnár utcán át vettük célba a valamikori Téglagyárat.
De addig is volt idő és téma meg-megállni: hol a jobbra felettünk magasodó Kakukk-hegy, hol pedig a balra elterülő Beliczay-sziget került szóba.
A néhai Téglagyár maradványai közelében kettévált kis csapatunk: a 'nagytalpúak' megcélozták az Attila vára nevű magaslati fennsíkot, ahonnan emlékezetes kilátás nyílt a némely ismertetőkben rejtett Duna-kanyarként is nevezett folyó-szalagra és a határoló területekre.
A másik csapatrész, a 'kistalpúak' ugyanakkor a közeli Duna-parton próbáltak 'honfoglalni', azaz a még szabad pihenőpadokat elfoglalni.
Az akció sikeresnek bizonyult, hiszen a hegymászók is visszatérve mindahányan le tudtak ülni - és megkezdődhetett az ebédidő hasznos eltöltése.
Hamarosan pedig következhetett a nap fénypontja: elkezdtük a sziget bejárását délről észak felé haladva a Tőzike tanösvényen, gyönyörű virágszőnyeggel övezve!.
Ezen feledhetetlen színhatás és élmény kialakításban résztvettek a kék színű ligeti csillagvirág ...
... és a fehér kikeleti hóvirág ...
... sok tízezer példányai!
Hozzájárultak még a színkavalkádhoz jóval kisebb egyedszámban a salátaboglárka sárga színfoltjai...
... valamint az ekkor még csak éledező, éppen csak bimbózó sárga bogláros szellőrózsa ...
... és a fehér, olykor rózsaszínbe hajló odvas keltike néhány töve is.
Nem győztünk betelni a sétánkat végig kísérő látvánnyal. Megjegyzendő, hogy a tanösvényt a nyári tőzikéről nevezték el, nem a tavaszi tőzikéről. Előbbi csak bő hónappal később kezd virágozni, utóbbi pedig itt nem fordul elő.
A tanösvény ezen kívül is tartogatott számunkra nemvárt élményeket. Például hód-rágta fatörzseket,
... vízparti kidőlt avagy kifordult gyökerű nagy fákat,
... valamint a sziget északi friss telepítésű erdejében hatalmas hóvirágmezőket.
Több alkalommal is észleltük két védett lepkefajunkat, az egyik legkorábban repülő citromlepkét ...
... valamint néhány nagyon fürge és szemfüles kis rókalepkét, akik nem engedték magukat lefényképezni.
Szemünk elé került a hólyaghúzó bogarak közé tartozó nünüke is, amit ehhez illően inkább ne is érintsünk meg.
Érthető módon élénk méhzümmögés is kísérte utunkat, nagy munkában voltak a beporzók, akik egy-egy pocsolyában oltották szomjukat.
Túránk vége felé érve még megpihenhettünk egy szépen kialakított tűzrakóhelynél is, további napsugarakat és ezáltal D-vitamint vételezve a Természettől.
Egyöntetű vélekedés szerint: jó, hogy egy héttel előbbre hoztuk ezt a túrát - így a maga teljességében élvezhettük a megújuló tavaszi természet színes és hangoskodó csodáit!
A Tanösvény végén, ill. ha tetszik, akkor az elején, a gáton belül, a nem védett oldalon (!) áll még ma is a sziget névadó családjának, a Beliczayaknak a háza.
Összességében 9 km lett a teljes megtett sétaút, a kezdeti belvárosi ismerkedést is beleszámítva.
Helyi járattal tértünk vissza a Belvárosba 2 óra felé. Rövid várakozást követően pedig fél 3 előtt indultak a vonataink Fehérvár, ill. Bp felé.
Jókedvűen és töretlenül lelkesen értünk vissza Fehérvárra, alig 3 óra után.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, sok gazdagító friss lelki és szellemi élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Ajánlás, ami valamennyi általunk szervezett és vezetett túrára évényes: a kirándulásaink során nem akarunk és nem is tudunk teljes körű bemutatásra törekedni - ezek csak mintegy étvágygerjesztőként avagy kóstolóként szolgálhatnak. Emiatt viszont csak ajánlani tudjuk az egyéni, csoportos visszatéréseket ezekre a korábban közösen felfedezett helyekre.
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Báskay Imre, Briski Mariann,
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor