Kedves Testvérek!

Semmi sem bizonyítja jobban, hogy az Isten köztünk járt, mint a bűnbocsánat intézménye; bűnt bocsátani jött, mert ezt kérte, várta, ez után törte magát az emberiség, és a bűnbocsánatnak istenemberi módját rendelte a szentgyónásban, hol mindenki külön-külön lábaihoz borul és lesi az isteni vigaszt: Én téged föloldozlak. Krisztus küldte a lel-kiatyát a bocsánat isteni hatalmával, a vigasz olajával, az engesztelődés kegyelmével. Elsüllyed körülöttem a világ, az egyház, az ember, és én csakis Krisztussal állok szem-ben gyónásomban. Neki súgom bűneimet; az ő szavát hallom; a szentségben vele lépek összeköttetésbe; az ő vére hullását érzem lelkemen, és megtisztulok. Jézus elér-tette, hogy mi kell nekem; nem elég nekem megbánnom bűneimet; nekem több kell: szent, titokzatos érintkezés és összeköttetés kell vele; ez a penitencia szentsége! Hála neked ezért Jézus! Forró, igaz köszönetet mondok minden szentgyónásom után.

2026.április 16-án az esti szentmisét követő elmélkedésen elhangzott „puncta”-k részletei:

A világ vége.

287.
a) „Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát,… akkor akik Judeában vannak, fussanak a hegyekre… Mindjárt pedig ama napok után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égből… és akkor feltűnik az emberfiának jele az égen; és akkor sírnak majd a föld nemzetségei” (Máté 24,15). Az alázatos emberfia dicsőséges eljövetele; leereszkedik ismét, aki elment tőlünk az Olajfák hegyén, az első áldozócsütörtökön, s akit vártunk és kívántunk; ez az ő fényes adventje. Angyalok vi-szik zászlaját, a tündöklő keresztet, s a napnyugta összes színeinek tüzes pompájában égő felhők az ő diadalszekere; angyalok harsonái zengik végig a tisztuló földön az Isten újrateremtő és föltámasztó akaratát, az új „legyen”-t, melynél fogva a lelkek ismét meg-felelő testet öltenek; e lelkek mélyéből kiszakad himnus és panasz, a szerint, amint extatikus öröm, vagy vérfagyasztó rémület tölti el őket. – Térden állva nézem királyomnak és bírámnak e diadalmenetét: mily szép, mily hatalmas vagy, te „rex tremendae maje-statis!” Mily édes voltál Betlehemben; mily csendes s igénytelen az Oltáriszentségben; nyelvemen olvadsz el, édességgel töltesz el, te közeli Isten; hitem komolyságával akarok rászolgálni, hogy kegyes bírám légy. Tőlem függ.

Hegedűs Ágnes

Más hálaadás a szentáldozás után.

305.
a) Kitárom lelkemet, s ha már eltelek az Úrral hát kérek. „Effundam in conspectu ejus orationem meam”, kiöntöm lelkemet. Kérek világos ésszel, meleg szívvel, erős kézzel. Mint a reneszánsz mesterei, a nagy géniuszok bőrkötényben jártak műtermek-ben; úgy én nagyot is gondolok és munkáskézzel is nyúlok művemhez. Térdelek és imádkozva gyúrom, mintázom, kalapálom lelkemet. – Sokszor „kértem szépen”, de nem dolgoztam erősen; nyafogtam, de nem alkottam; ettem, de nem erősödtem; ímmel-ámmal dolgoztam; most imádkozom és kérek, de erős kézzel dolgozom is. „Nem eresztlek el, Uram, míg meg nem áldasz engem”.

Gyurgyik Andrea

A hit, mint odaadás, elmélyedés és átalakulás.

377.
„Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak és hittek” (Ján. 20,29).
a) Hit kell nekünk először is, mint odaadás Isten iránt, mert a végtelennek problémái közt semmi sem igazíthat el, csak a hit; az viszi a fáklyát. Tudományunk, kultúránk, eszthétikánk csak pitymallatba s derengésbe állít. Nem vetjük meg ezeket, de nem érjük be velük. Eszthétikai műveltségünk ki nem elégít, ha még oly pedagógusunk van is, mint Goethe; a világias szépség, a földi élvezet, a nyelv plasztikája nem csitítja el a lélek érzékét a mélység, a fölség, az Isten iránt; a szívbe Isten-félelem s Isten-szeretet kell. Lerázom magamról a szemfödők porát, az vakít és mérgez, még ha Goethe koporsójából való is. Lelkem az öntudat pitymallatában sipogó madár, mely a világi létből a „másik világ” életére ébred. Mélységes vágy van elöntve rajtunk, „die Sehnsucht nach dem Licht als Symbol alles Grossen und Ewigen”. Boldogok, akik nem láttak és hittek.

Kiss Adél

A megdicsőült Krisztus öt szent sebe.

375.
„ Ereszd ide ujjadat és lásd kezeimet, és hozd ide kezedet s bocsásd oldalamba)” Ján. 20,27)
c) Rettenetesek e szent sebek a megátalkodottaknak. Mit fognak mondani, ha ez az ötszörös fénysugár hatol sötét lelkükbe, s mint irtózatos vád s kárhoztatás szúrja át őket. Íme, mit tett, mit adott, mit nyitott nekünk az Úr! Volt-e okunk bizalmatlankodni, elsötétülni, elfordulni? Az utolsó ítéleten Krisztus öt szent sebe a gonoszak kárhoztató ítélete. Ha pedig sebeket tudok elviselni Krisztusért, az öt szent seb igazat ad majd nekem, Addig is bemutatom Istennek megkérlelésül gyávaságomért, bűneimért Jézus öt szent sebét, s küzdök tovább rettenthetlenül; nem panaszkodom, hanem dicsőítem s követem vezéremet.

Vili János

Kedves Testvérek, 2026. június 11-én, csütörtökön a 18.00 órai esti szentmisét követően imádkozunk együtt Prohászka atya sírjánál új papi hívatásokért.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Vili János
Prohászka Egyházközség