Kedves Testvérek!

A búcsú ily gyakorlatában az ember megszereti az egyházat és áldott, anyai hatalmát. Látja, hogy ez a hatalom a szív minden igényének megfelel; gyermekeit megtanítja hinni, bízni, lelkesülni; lépcsőket váj a tökéletesség magaslataira; megindítja a bátor, a hősies lelkek sorait; de a szív sebeit is gondozza; letérdeltet a tisztító hely párkányaira, s imádkozik: Emlékezzél meg szenvedéseidről s szentjeidnek érdemeiről, és engedd el kevésbé jó gyermekeid, sőt hálátlan híveid büntetését. Ó kedves, szép egyház, engedd, hogy hozzád simuljak, te nemes, édes anyám! Engedd megcsodálnom érzelmeidet, gyermekeidet el nem felejtheted; hisz Krisztus vérével tápláltad, adtál nekik tejet és bort, édesebbet, mint Engaddi szőlőiből. Hogyne szeretnéd tieidet ott túl is; hiszen gyermekeid, megismered arcukat, hangjukat; emlékszel, hogy énekeidet énekelték, evangéliumodat hallgatták, relikviáidat tisztelték; kebledre rejtették arcukat; te bírtad őket csitítani, te egyedül; most is segíts rajtuk.

2026.június 11-én az esti szentmisét követő elmélkedésen elhangzott „puncta”-k részletei:

A tisztítótűz lelkeiről.

416.

A sírhant virágain játszik a napsugár, fönt az ágon madár énekel, a mezők jókedve el-kacag a sírok fölött, de a hit komoly s a síron túl fölséges világot láttat, a lelkek világát. Komoly világ, a halhatatlanság, örökkévalóság, a szépség és szentség s az erkölcsi tisztaság stílusában! Milyenek azok a tisztuló lelkek?

a) Mi még nem tekintettünk oly szembe, mely az örökkévalóságot szemléli és nem is-merünk lelket, mely átéli a halhatatlanság öntudatát. Igaz és mély értelmű az a szó, hogy „más világ”. Mi földön járunk, míg a tisztuló lélek lábai alatt nincs talaj. Időben és térben élünk; ők is időben élnek, de a halhatatlanság érzetében nincs végük; fáradságot, gyöngeséget, elhalást nem szenvednek; a korlátokból kiemelkedve az örökkévalóság benyomásai alatt állnak. A legmélyebb kérdések előttük meg vannak oldva; a legmélyebb filozófia s a legmagasabb theológia problémáin túl vannak. Más fényben és légben, más világban élnek. – Milyen ezzel szemben a mi életünk? Valóságos álcák vagyunk; begubózva függünk a lét szálán; tompán és renyhén érzünk, valami elmosódott fény hat el elborult lelkünkbe; várjuk, mikor lesz már több világosság!

Schneider-Zay Ákos

Keresztények csak az egyház által lehetünk.

408.

c) Kereszténnyé lett mindenki a szentek nagy közösségének földi kiadásáért, az egy-házért való lelkesülés által. Fölséges, isteni alkotás; Krisztus szemefénye; elites lelkek gyülekezete. Mindenkinek égnie kell javáért, s becsületéért. Legyen nagy, fölséges dóm az Isten egyháza; az evangélium és a sacramentum foglalatja, Krisztus való, igaz ábrázatának kerete és az ő kenetes lelkének Grál edénye, legyen egységes, egyetlen egy-ház; előbb nemzeti egyházakat akartak. Bossuetnek írja De Bausset: „Eminenciád, nekünk független, szabad (nemzeti) egyház kell; ez az a pont, ahol elválunk”. Nem, nem; nekünk egységes, krisztusi egyház kell. Legyen szent, szellemmel és lélekkel telt; ez legyen ambíciója. Előbb az volt a tendencia, hogy az egyház úr legyen s nagyhatalom, s az állam fölött is uralkodjék. Mi ezzel nem bíbelődünk; a mi vágyunk az, hogy az anyaszentegyház minél több és minél szebb lelket öleljen föl szívére. Szeressük az egyházat úgy, mint a zsidók Jeruzsálem városát: „Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, legyen elfeledve jobbkezem. Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszlek fővigasságomnak” (Zsolt. 136,5,6).

Vili János

 Kedves Testvérek, 2026. november 12-én, csütörtökön a 18.00 órai esti szentmisét követően imádkozunk együtt Prohászka atya sírjánál új papi hívatásokért.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Vili János
Prohászka Egyházközség