2019. január 16-20-ig a Prohászka Plébániáról öten vettünk részt egy három napos lelkigyakorlaton, a Dobogókőn található Manréza Lelkigyakorlatos Házban. Egy mélyreható élményekkel teli, rendkívüli megtapasztalásokat hozó három nap várt ránk, a Személyesen kísért Szent Ignác-i Lelkigyakorlaton. A gyönyörű hegyvidéki környezetben, háborítatlan helyen található intézmény kifogástalan mértékben tudta nyújtani a lelki megújulásra vágyó gyakorlatozók számára a szükséges teret.
Bővebben erről a lelkigyakorlat-típusról és a részvételi lehetőségekről – valamint még sok egyéb értékes információról itt lehet tájékozódni: http://manreza.hu/szemelyesen-kisert-szent-ignaci-lelkigyakorlat/
Mindenekelőtt álljon itt egy a fenti webhelyről származó részlet: „A Szent Ignác-i lelkigyakorlatban a hangsúly a szemlélődő nyugalmon, a csenden és a személyes kísérésen van, mely segít az önmagunkra találásban és az Isten felé fordulásban. Minden lelkigyakorlatozót egyénileg kísérünk Isten mélyebb megtapasztalásának az útján, személyre szabott imaanyagokkal, hogy a legmélyebb vágyaival, érzéseivel, belátásaival kapcsolatban maradva megismerhesse Isten jelenlétét és vezetését az életében, válaszolni tudjon rá, és aszerint alakítsa életét. Így alakul ki a lelkigyakorlatozóban az a finom érzék, melynek segítségével meg tudja különböztetni, mi az, ami életében az Isten vágya szerinti vagy azzal ellentétes. Ennek gyümölcseként szabadság költözik a szívébe. Életét egyre több öröm és szeretet járja át.”
Természetesen az eredményes lelkigyakorlathoz kellett még minden résztvevő részéről az egyéb szabályok maradéktalan betartása is. Ilyen volt például a némaság elvárása, azaz a lelkigyakorlat teljes ideje alatt nem szólhattunk egymáshoz sem... A reggeltől estig tartó kötött – de hangsúlyozottan nem kötelező – programelemek mind-mind egy célt szolgáltak: a résztvevők közelebb kerülését az Úrhoz! Ezen közeledést szolgálta a nyugodt külső körülmények és a legteljesebb belső ráhangolódás mellett az imamódok közül kettő részletes, csoportosan vezetett módon történő megismerése is. Egyik az ún. ritmikus, a másik a szemlélődő jellegű imamód. Mindkét imaváltozat begyakorlása a napi két alkalommal, délelőtt és délután is rendelkezésünkre álló, személyesen kísért, négyszemközti imagyakorlatok keretében volt lehetséges. Ennek során egy-egy tanórai idő alatt mód nyílt egyrészt a korábban kapott „házi feladatok” kifejtésére, ill. a felmerült gondolatok, esetleges kérdések megbeszélésére, valamint új feladatok kiosztására is.
Ugyancsak a közeledést szolgálták a naponta délben tartott szentmisék és az esti szentségimádások is. Sőt, a Ház hitvallása és egyben ajánlása szerinti napi 24 órás lelkigyakorlati aktivitás is. És egészen meglepő módon ez a folyamatos „készültség” egyáltalán nem jelentett külön terhet, nehézséget. Sokkal inkább az Úrhoz való közelebb kerülés könnyítését, egyszerűsítését, „gyorsítását”, plusz örömforrást! Az elszállásolás (egyágyas szobákban), az étkezés (napi 3-szor) és a gyakorlatok egy épületben történtek, nagyban megkönnyítve és elősegítve ezzel is a lelkigyakorlatokra való maximális odafigyelést.
Az erdei séták a lelkigyakorlatok fontos, többszöröző hatású elemei. Ajánlják is a szervezők mindenkinek, aki teheti, hogy tegyen minél többször és minél hosszabb sétákat, tapasztalják meg minél gyakrabban és erősebben az Úr aktív jelenlétét. Volt olyan gyakorlatozó, aki első alkalommal vett részt ilyen lelkigyakorlaton, de már ekkor megtapasztalhatta az Úr egyértelmű és a maga számára lélekemelő jelenlétét (megérinthette a ruháját…, kétszer is együtt imádkozhattak a Természet végtelen nagy oltára előtt…). Talán nem is kell külön bizonygatni, hogy a személyesen megélt élménynél nincs jobb, eredményesebb, erősebb hatású érv – legyen szó bármiről!
Kívánjuk minden érdeklődőnek, hogy tapasztalja meg saját maga is ezt a semmivel sem összehasonlítható és igazából nem leírható és nem elmesélhető lelki élményt, a Találkozást!
Összeállította: Kiss Gábor