2019. január 12. szombat  -  A Prohászka Porta legeslegelső alkalma, kirándulás a télölelte Sóstón. Ígértek havasesőt, erős szelet - ezek nem jöttek. Jöttünk viszont mi - száznál is többen! Mosolygós gyerkőcök szánkón, hócsatázó fiatalok, anyukák és apukák, nagymamák és nagypapák, kalandvágyó szépkorúak, - a mi nagy plébániai családunk, együtt, egy nagyszerű közös élményt átélve. Jó volt veletek!

Kiss Gábor szakavatott vezetésének hála a kellemes séta mellett sok érdekességet is megtudhattunk a Sóstóról. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatjátok.

Szerencsés Dorka

Beszámoló

Január 12-én délelőtt sokan gondoltuk úgy, hogy a Prohászka Porta (PP) keretében meghirdetett sétaprogram és a Sóstó van olyan csábító, hogy nem maradhatunk otthon. Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket: sem hó, sem eső, sem erős szél nem zavart meg bennünket s az együttlétet. Így még a soknál is többen várakoztunk a 10 órás indulási helyszínen, a Maroshegyi templom mellett: 105 (!) vállalkozó szellemű társunk volt kíváncsi a Sóstóra testközelből. És a csodálatos ebben nemcsak maga a nagy létszám, hanem az összetétel is: a 3 évestől a 80 év felettiekkel bezárólag minden korosztály képviseltette magát!

A Sóstó Természetvédelmi Terület nyugati kapujánál volt az első állomás, ahol általánosságban hallhattunk a tó rekonstrukciós megfiatalításáról és a ránk váró túra hosszáról, jellegéről.

A Bíbic-lesig terjedő útszakaszon máris ízelítőt kaphattunk a táj szépségeiből, majd pedig odaérve a távcsöves kutakodások mellett folytatódott a tóról szóló tájékoztató, a tó történeti hátteréről, a megelőző évszázadok-évtizedek ide vonatkozó eseményeiről, az elkövetett hibáiról.

Két állomás között több helyen ún. bürü-híd (deszkasétány) vezet, ami nagyban megkönnyíti a mocsaras területeken a 'vízen-járást' :)

A játszótérhez közel egy ismeretlen eredetű és funkciójú hatalmas vasszerelvény rontotta a táj esztétikáját.

A játszótér két játékelemet kínált a gyerekeknek kipróbálásra, akik önfeledten birtokba is vették azokat. Egyik egy pókhálós köteles mászóka, a másik pedig egy vejszét formázó, vesszőből kialakított labirintus. Hogy mi is az a vejsze, és mire jó egyáltalán - nos, ennek megválaszolásához vagy el kell menni a Sóstóra vagy rá kell keresni az interneten :) Mi szívesebben javasolnánk a helyi megtapasztalást és a tájékozódást a tanösvény mentén elhelyezett és bőséges információt tartalmazó tájékoztató táblák alapján :)

De nincs megállás, indulás tovább! Útközben a tó vízpótlása céljából kiépített nyitott vízbevezető árkot szemléltük meg, ami a fehérvári Szennyvíztisztító telep többszörösen (fokozott kémiai, biológiai módon) tisztított elfolyó szennyvízét vezeti 2 bevezetési ponton az Északi tórészbe, 5 km-es utat megtéve.

Máris következett az Erdei iskola. Az odavezető bürühídnak hirtelen nagy és kétirányú forgalmat kellett lebonyolítania.

Eközben a bátrabbak a tavirózsa-sétányon át rövidíthettek is.

Ugyanitt mód nyílt néhány vízimadár közelebbi szemrevételezésére is - amint a mozgásuk, 'fürdésük' révén nem engedték befagyni a vízfelületet - különösképpen, ha távcsövet is hoztunk magunkkal vagy kölcsönkaptuk.

Ez a hely még számtalan dologra, tevékenységre is alkalmas. Így például megpihenésre, a túra útvonalát és a PP-vel kapcsolatos fontos információkat tartalmazó emléklapocska átvételére.

És természetesen nem maradhatott el itt sem egy újabb kis tájékoztató, többek között a vízpótlás csapadékvízből történő kiegészítéséről és a Basa-árok kettős működéséről (nagy víz esetén leeresztő csatornaként, kisvíz esetén pedig befolyóként az Aszalvölgyi-árok felől), valamint a hattyúk kissé ellentmondásos helyzetéről és szerepéről.

Itteni záró eseményként került sor a csoportkép elkészítésére is.

A mosolygós arcok a megelégedettségről és az örömről tanúskodnak.

Utolsó állomásunk, a Kócsag-torony volt, ahonnan körpanorámaszerűen szép kilátás nyílik.

Innen már folyamatosan haladva, csak érintettük a teljesen új összekötő bürühidakon át a Tósétányt, a kilátót-tornyot, ráláttunk a hatalmas pihenőstégre, majd bezártuk a túrakörünket az edzőpályák mellett ideiglenesen kijelölt ösvényen továbbsétálva és a kiindulási pontunkat elérve.

Egy nagyszerű délelőtt végén kipirulva, kellően elfáradva, a maroshegyi plébánia előrelátó és kedves vendégszeretetének köszönhetően még forró tea és zsíros kenyér is várt bennünket a lelkeket is melengető közösségi házban :).

Hálás köszönet érte, így utólag is! És köszönet minden szervezőnek és nem utolsó sorban minden résztvevőnek is, hiszen utóbbiak nélkül nem ért volna semmit az egész :) A PP tervei szerint - amire már most többen is rákérdeztek és számítanak, készülnek is rá! - ezt a túrát tavasszal megismételjük! Várhatóan akkor az orchideák élőhelyét próbáljuk felkeresni és remélhetőleg még egy kicsit a mostaninál is többen leszünk :) A 'keresésben' természetvédő kollégák is segíteni fognak :) Addig is bátran javasoljuk mindenki számára a Sóstó felkeresését egyénileg is, hiszen ez a Fehérvár városi területének tőszomszédságában található védett terület évszakonként más és más arcát mutatja meg a kilátogató érdeklődők számára!

Kiss Gábor

Fotók: Horosz Margó és Gergő, Szerencsés Dorka, Molnár Péter, Kissné Petró Mária, Kiss Gábor