Tegnap este a szemlélődő imát gyakorolhattuk Tamás atya segítségével az esti szentségimádás keretében. Nem volt egyszerű egy kicsit lecsendesíteni a gondolatainkat, nem rágódni múlton, jelenen és jövőn, hanem átengedni magunkat az érzéseinknek és engedni, hogy hassanak ránk egy szentírási rész kapcsán.

Meghallgattuk a Tamás atya által választott részt, aztán helyet kerestünk magunknak a történetben. Ki leszek én most ebben a cselekményben? Egy tanítvány, egy arra sétáló ember, vagy dalán maga Jézus? Esetleg nem is személy leszek, hanem egy tárgy?

Másodszorra már abból a szerepből próbáltuk hallgatni a történetet, ahová kerültünk - már a cselekmény részeseként. Egészen különleges élmény így találkozni a bennünk megjelenő érzésekkel és aztán a szent csendben elbeszélgetni róluk Jézussal...

Szerencsés Dorka