Nem emlékszem, hogy lettek volna bennem elvárások, amikor megszületett bennem az elhatározás, hogy elindítom a plébánián a Baba-Mama Kört. Emlékszem viszont arra a vágyra, ami meghúzódott mögötte. Egy otthonos kis közösséget szerettem volna, ahol a hasonló élethelyzetben lévő anyukatársaimmal találkozhatok, ahol a gyermekeim is barátokra, játszótársakra találhatnak. Hogy eljön-e bárki is a hívó szóra, nem tudtam. Jöttek! Jöttetek! És azóta is jöttök folyamatosan… Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak!

Azt gondolom, hogy az elmúlt száz alkalom alatt igazi közösségé formálódtunk, mély barátságok születtek, tudjuk, hogy számíthatunk egymásra és nem mellesleg jól érezzük magunkat minden kedden délelőtt a gyermekink és egymás társaságában. Bebizonyosodott, hogy érdemes kezdeményezni, álmodni és tenni! Ezt is köszönöm nektek! Jövő héten folytatjuk a 101. alkalommal és várunk minden kisgyerekes anyukát, aki szeretne hozzánk csatlakozni. Elvárások nélkül!

Szerencsés Dorka