2022. június 11-én, egy 10 km-es körsétát tettünk Bakonybél környékén.
Délelőtt fél 9-kor a templomunk melletti parkolóból indultak el a telekocsi-szerűen teltházas gépkocsik, közte az 1+8 személyes Ford Tranzittal. A logisztikai besegítésért hálás köszönet a plébános atyánknak és állandó segítőinek valamint Appel Attila testvérünknek.
A túra napját megelőző két-három esős nap feltehetőleg több túratársat is az otthonmaradásra késztetett, de így is nem várt számban (17 fő) vágtunk neki a ránk váró megpróbáltatásoknak.
10 órakor már az Odvaskő Hotel melletti Erdei Parkolóban gyülekeztünk.
Kisvártatva el is indultunk a múlt század közepén még üzemelő, Farkasgyepű-Franciavágás közti vasútvonal nyomvonalán, azaz mostani földrajzi nevén, a Molnár-kút-árokban.
Egy kis tisztás szélénél a volt vasútvonal letért jobbra Huszárokelőpuszta felé, mi pedig folytattuk utunkat a Hubertlaki-tóhoz.
A túranapunk első szemünk elé kerülő virágos növénye a baracklevelű harangvirág szerényen megmutatkozó példánya volt.
A szemet gyönyörködtető bükkösökkel jellemezhető Hajszabarnáig,
...folyamatosan és enyhén emelkedett az utunk.
Közben elénk kerültek a hagymás fogasír már elvirágzott egyedei, rajtuk az ivartalan szaporodásukat is lehetővé tevő kis sarjhagymáikkal.
A bükkös gerincére felérve egy jókora bükkfához értünk, ahol élesen irányt váltottunk.
Ennél a feltehetően két oldalról is villámsújtotta fánál tartottunk egy csöppnyi pihenőt, bevárva a menetoszlopunk végén haladókat - miközben rácsodálkozhattunk a jócskán megtépázott faóriás életerejére is.
Nemsokára erős lejtmenetbe fordult az ösvényünk,
...aminek az aljában egy fatábla mutatta a tóhoz vezető egyértelmű irányt.
És hamarosan elénk tárult a Hubertlaki-tó kissé szürreális képe, a vízből kimeredő valamikori égerfák csonkjaival,
a parti fák lombozatának sejtelmes árnyékvetésével a vízen.
Az 1980-as években vaditató céljából mesterségesen felduzzasztották a Hamuházi-séd vizét. Ennek nyomán hamarosan egy csodás, mesebeli tó, vizes élőhely alakult ki - a kirándulók és a természetvédők nagy örömére.
A Hubertlaki-tó a 'Bakonyi Gyilkos-tó' nevet az erdélyi Gyilkos-tóhoz hasonló megjelenése miatt kapta.
A gáton sétálva feltűnt, hogy egy békaparadicsom szélén járunk, ugyanis a sekély tópart mederfeneke szinte feketéllett a sok-sok ebihaltól.
A magunkkal hozott elemózsiánkat is itt, a Szent Hubertus-emlékhely előtt fogyasztottuk el.
Ez idő alatt érkeztek oda a vadászok az emlékezés koszorúit elhelyezni.
Elkészült az elmaradhatatlan csoportkép is.
A pihenőhelyünk közelében az előző nagy esős napok ékes bizonyítékával találkozhattunk: egy hosszan és mélyen húzódó kimosódással.
Mindeközben felélénkült az addig csendesnek tekinthető tó környéke: érkeztek diákok, zarándokok és a már említett vadász küldöttség. Sőt, még a 'Bakonybéli Tekergő' nevű városnéző kisvonat is befutott az úttalan utakon át.
A tótól visszafelé indulva először visszakapaszkodtunk a bükkös gerincére,
...majd onnan jobbra fordulva letértünk a jelzett útról. Két okból is: egyrészt így lett az utunk körséta, másrészt pedig így tudtuk felkeresni a térképen is jelzett óriás bükkfát.
Ezt a famatuzsálemet csak négy társunk érte át.
Innentől gyakorlatilag csak lefelé haladtunk a Prém-förtés-árokban - ez nagyon tetszett a társaságnak. 
Az már kevésbé volt vonzó körülmény, hogy a ritkábban járt útszakaszok miatt errefelé olykor erősen csúszott a talaj, különösen a vastag avarréteg alatt.
De kárpótoltak bennünket az elénk táruló változatos völgyformák,
...erdőrészletek valamint a nagy területeket jellemző, örökzöld jellegű leveleiről könnyen felismerhető kereklevelű kapotnyak nevű növény.
Utóbbi virága közvetlenül a föld felszínén, avagy a föld alatt található. Érdekesség, hogy hangyák végzik a virágaik megporzását.
Leértünk a Vörös János-séd szintjére. Itt a Névtelen-tó és annak árapasztója mellett haladtunk folyásiránnyal szemben,
...elkerülendő a nagy esők okozta kellemetlen és váratlan akadályokat a patak mentén. Így viszont - egy kerülőt beiktatva - az eredeti tervünktől eltérően hosszabb lett a túránk vagy 2 km-rel.
Először a Suttonyi-kút forrásának környékén haladtunk keresztül,
...majd nemsokára Móricházára értünk le, gróf Esterházy Tamás vadászkastélyához, helyesebben annak hűlt helyére.
A vizes területen közelről is megvizsgálhattuk a dús állományt alkotó erdei zsurló néhány példányát.
Itt éles fordulatot vettünk s egy teljesen jól járható murvás úton (ami úgyszintén egy valamikori vasúti pályatest része volt) haladtunk a kiindulási pontunk irányába.
A parkoló közelében átkeltünk egy fahídon a sárfolyamnak tűnő Gerence-patakon.
Elérve a parkolót, nyúlfarknyi pihenőt követően úgy búcsúztunk egymástól, hogy szeptemberben találkozunk ismét.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
A nyári szünetet követően remélhetőleg szeptemberben folytathatjuk majd a havi kirándulásainkat.
Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente és Kiss Gábor