2025. február 15-én (szombat) 7,5 km-es körtúrát tettünk a Tihanyi-félszigeten.
Délelőtt fél 9-kor tízen szálltunk fel Fehérváron a B.füredig közlekedő személyvonatra. A hangulat kiváló volt, örültünk egymásnak és nagy bizakodással tekintettünk az előre jelzett szép idő és a várható élmények reményében.
Füreden átszálltunk egy helyközi buszra, amiről pár perccel fél 11 előtt leszállva Tihanyban, a Sportpályánál meg is kezdhettük a gyalogtúránkat, miután még négyen csatlakoztak hozzánk.
Gyors bemutatkozások után kissé csípősen hideg, ám hangulatfokozó szép napsütéses időben így 14 fős létszámmal kezdtük meg tihanyi talpalásunkat.
Rögtön egy nagy tájékoztató táblánál a félsziget rövid földtörténeti bemutatása következett.
A tervezett utunkat a szépen kiépített és jól jelzett Lóczy Lajos tanösvény egy hosszabb összefüggő szakaszaként tettük meg.
Először a Szélmarta szikláknál álltunk meg, ahol a szenior túratársunk nem hazudtolta meg magát: ismét csúcshódításra készült és fel is mászott az egyik kinyúló sziklára.
Rövid kaptató után a Kiserdő-tető kilátópontjáról gyönyörködtünk a tájban és a környezetben.
Innen teljes körpanoráma nyílt előttünk.
Mindeközben megismerkedhettünk a Külső-tó történetével is.
A kilátópont alatt vezet el a tanösvény nyomvonala, ahol rácsodálkozhattunk a 4-7 millió évvel ezelőtti igen aktív vulkáni tevékenységek maradványaira, az előttünk magasodó, hol függőleges, hol pedig negatív dőlésű sziklafalakra.
Megismerkedhettünk a bokorerdők fogalmával és a megjelenésük okaival is.
A lefelé vezető hosszú lépcsőzés közben óvatosan tekintgettünk hol jobbra, hol balra, hol pedig gyakorta a lábunk elé is, sőt még az avar közé is,
... ahol virágos növények hiányában be kellett érnünk tavalyi virágzású és magérlelésű erdei gyöngyköles igazgyöngyöket formázó porcelángömbjeivel.
Ezen a szakaszon megelőzött bennünket egy nagyobb létszámú és vegyes korösszetételű, gyorstalpaló túracsoport, de mi nem zavartattuk magunkat: folytattuk a komótos, ám sokfelé figyelő, kíváncsi, beszélgetős, lassú menetes szemlélődésünket.
A Belső-tó nyugati partja vonalába érve, egy szürkemarha gulyával néztünk szemtől-szembe. Leginkább a jól megtermett és tekintélyt parancsoló szarvakkal rendelkező vezérbikák hívták fel magukra a figyelmet.
Csak álltunk és bámultunk, amikor is a gulya némán és rendezetten megindult a területük másik, déli vége felé - hiszen nem minden nap láthat egy városlakó ilyet. Természetesen sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, fotó és videó üzemmódban is.
Ám az éles déli szél nem igazán engedte érvényesülni a nap melengető simogatását, így kisvártatva indultunk mi is tovább.
Várt ránk a 'kúpok' serege, azaz a vulkanikus utóműködés, a hévforrások által kialakult természetes kőzetformációk, amiknek találó neveket adtak. Ezek közül kerestünk fel párat.
Így került sor a Borsóköves-kúp,
... a Kalapos-kúp,
... valamint az Átjáró-kúp avagy Átjáró-barlang közös felfedezésére.
Utóbbinál többen is sikerrel próbálkoztak átjutni az átjárón, törpejárással.
Majd pedig következett az egész gejzírmező legnagyobb és legismertebb, ikonikus kúpjának, az Aranyháznak a meghódítása.
A nevét a kőzetek felszínén előforduló sárga színű szikla zuzmókról kapta, amik különösen a nyári lemenő nap fényében aranyra festik az egész sziklafelszínt.
Alkalmasabb hely híján itt tartottunk állva egy rövid ebédszünetet - nem az 'Aranyházban' bent, hanem mellette.
Természetesen a teljes csoportképek is itt készültek el.
Ezt követően egy újabb kúp, nevezetesen a Hármas-kúp következett, pazar, 360 fokos panorámával. Ezt is kihasználtuk további élményszerzésre, vizuális ingerek befogadására,
... majd szinte vezényszóra és megfordulva egy kedves csoportkép is készült.
Itt téveszett meg bennünket egy bokor egyik ágán frissen kihajtott levélrügy, ami messzebbről nézve egy szép sárga virágnak tűnt.
Ha igazi virág még nem is, de egy páfrányféle, az aranyos fodorka levelei azért megmutatták magukat.
Hasonlóképpen egy mohatársaság is, egy remekül sikerült makrofotó révén.
Már a faluban a Levendula Ház Látogatóközpont épületegyüttese következett, de csak kívülről, lévén zárva találtuk.
Négy autós túratársunktól azzal köszöntünk el, hogy legközelebb is találkozunk.
A Fő utcába érve tovább fogyatkozott kis csapatunk: egy korábbi busszal (és vonattal) 5 fő indult vissza Fehérvárra.
A maradék csoport 'kemény magként' felsétált az Apátsághoz. Mellette megszemléltük a szobrokkal, emlékművekkel, virágokkal ékesített nagyszerű parkot.
Majd a csodás panorámát nyújtó Pisky-sétányon végigsétálva a Visszhang-domb helyén most grandiózus építkezés fogadott bennünket.
Itt szerettem volna Csokonai örökérvényű tíz versszakos versének egy részletét felolvasni a tihanyi ekhóról - de ez most és itt elmaradt, érthető okok miatt.
Azért idemásolom ennek a nagyszerű versnek és a részletes elemzésének az internetes elérhetőségét.
Ha már vers, akkor idekívánkozik Garay Jánostól a Tihany c. verse is, melyben megemlíti a tihanyi visszhangot is.
A tihanyi visszhang kipróbálása helyett következett a sajátos történetű, ám mindenképpen felkeresendő a IV. Károly Kálvária, a maga nagyszerűségével, a Stációival együtt.
Itt készült el az utolsó rész-csoportkép is.
Miután még maradt időnk a következő buszindulásig, fél 4-ig, a megszokott komótos tempónkban még egyszer elsétáltunk az Apátság felé, majd pedig a buszmegállóba.
Itt még egy kicsit napfürdőzhettünk (vagy inkább fényfürdőzhettünk?) is a lemenő nap sugaraiban.
A hangulatunk továbbra is fényes maradt, köszönhetően az egész túra során ránk vetülő napsugaraknak.
Bár egy kicsit elfáradva, de töretlenül lelkesen értünk Fehérvárra, kis késéssel, fél 6 után pár perccel.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Bakó János, Pauló Levente,
Tóth Károly és Kiss Gábor