„ – Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték”
LK 5, 10-11.

Kedves Testvéreink!

Az előző években bevezetett változtatásokat szeretnénk 2024-ben is megtartani, változtatást ebben az évben továbbra sem kívánunk bevezetni. A cél továbbra is az, hogy a közösség tagjai ténylegesen érezzék, hogy az Ő felajánlása hozzájárul a Plébánia fejlődéséhez, közösségünk építéséhez, ahhoz, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni ez a közösség.

Ez csak Veletek együtt valósulhat meg! Azért, hogy Mindenkinek könnyebb legyen, nem egy összegben várjuk ezen felajánlásokat, hanem havonta. Kérünk Benneteket, hogy ez a havi összeg érje el fejenként - a jövedelemmel rendelkezők körében - az ezerötszáz forintot, nyugdíjas Testvéreknek havonta ez az összeg minimum 1000 forint. Ettől az összegtől el lehet térni, felfelé. A Jóistennel üljetek le, beszéljétek meg Vele, imádkozzatok Hozzá, hogy miként tudjátok, kívánjátok teljesíteni. Akár év elején meghatározhatjátok, hogy jövedelmetek egy bizonyos százalékát ajánljátok fel havonta, ami lehet 1, 5 vagy akár 10 százalék is. A havi befizetéseket lehet továbbra is utalni, csekken befizetni, vagy személyesen a Plébánián.

Miért is jó az, hogy havonta fizessünk? A testvérek előre tudnak tervezni, valamint könnyebb egyszerre kisebb összeget teljesíteni, mintha egy időben nagyobb terhelné meg pénztárcánkat.

Szeretnénk elmondani, hogy évről-évre folyamatosan növekszik azok száma, akik eszerint teljesítik a hozzájárulásukat, amiért nagyon hálásak vagyunk! Szeretnénk a jövőben elérni azt, hogy ezt a példát minél többen kövessék, egy idő után pedig ez a fajta lemondás, erősítse hitünket, közösséghez való hozzátartozásunkat.

Köszönettel,
Vasútvidéki Plébánia Közössége

"Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be, és így szólt:

- Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be. Azok ugyanis mind a fölöslegükből dobtak az áldozati adományokhoz, ő azonban szegénységében mindazt bedobta, amije volt, egész megélhetését."

LK 21,2-4