2023. január 17-én (kedden) egy 10 km-es sétát tettünk, Dinnyéstől Agárdig.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárás felelős': egy kiadós éjszakai és hajnali esőzést követően még a nap is ránk mosolygott a szikrázóan kék égen. Igazán bánhatták, akik otthon maradtak.
Már második alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Pár perccel 9 óra előtt 7 elszánt kiránduló szállt le a dinnyési vasúti megállóhelyen és indultunk neki a Madárdal tanösvény tóparti szakaszának, a 17-22. állomásig.
Pár perc múlva máris az első, a 17. megállónkhoz, a dinnyési Kilátóhoz érkeztünk. Megismerkedhettünk a tó kialakulásával is.
Ragyogó napsütésben szemlélhettük meg a Velencei-tó védett Madárrezervátumát, és örülhettünk a madarakkal együtt a szemlátomást megnövekedett vízszintnek is.
Még nagy kócsagok és kárókatonák is a szemünk elé kerültek, jó pár danka sirállyal egyetemben.
A Kilátó mellett áll Sarvajc Lajos tóbíró 'körösztje' és a majdnem 100 évvel ezelőtti tragikus esemény leírása.
A jókedv már itt is jellemezte kis csapatunkat, amikor összeálltunk az első csoportképre.
Nagyon élveztük a melengető napsugarakat,
miközben vadlibák (nagy valószínűséggel nagy lilikek) is látótávolon belül kerültek.
Érintettük a Mohosz dinnyési csónakkikötőjét, ahol a 18. állomáson a tó halai kerültek porondra.
Hamarosan a Madárvártához értünk, a 19. állomásra, ahol magával a Madárvárta történetével és a madárvédelemmel is megismerkedhettünk.
Innen röviden visszafelé haladva, majd a sorompó után délnek fordulva folytattuk utunkat, átkeltünk a főút alatt, egy kerékpár utat követve.
Az Agárdi-árok mellett lépegetve megpróbáltuk kikerülni a vizes-sáros helyeket; rövidesen a széles Széchenyi útra értünk ki.
Ez ismét szemet gyönyörködtető szakasznak bizonyult, bár jó néhány gépkocsi zaja és kipufogógáza kissé megzavarta ezt az idilli helyzetet.
De máris elértük az Agárdi Parkerdőt, egyben a 20. állomásunkat. Ezt a jóléti erdőt az 1970-es években hozták létre. Itt tartják minden év szeptember elején a már országos hírt szerzett hőlégballon-fesztivált.
A nagy nyílt, sportolásra is alkalmas terület körül ...
...létrehoztak egy 1200 m-es futókört is, ami minden évszakban csábító hatású.
Innen már Agárd egyik legszélső utcáján, a Bethlen Gábor utcán haladtunk tovább.
Elsétáltunk a Termálfürdő mellett, ami a 21. állomást képviselte.
A valamikori Agárdpusztára érve először a Szent Anna kápolnát kerestük fel.
Itt keresztelték meg Gárdonyi Gézát.
Nagy írónk szülőházát ...
... és az egri vár másaként felépített Rönkvárat ...
... egy kapun át lehet megközelíteni,
...de legközelebb majd csak április 2-től.
Egyébiránt ez az épületegyüttes jelenti a 22., utolsó állomáshelyet.
Délidő lévén elfogyasztottuk az elemózsiánkat.
Innen északnak fordulva már a település központja felé vettük az irányt.
Ennek során sorban kibetűztük a Gárdonyi Géza irodalmi sétányon elhelyezett négy nagy kavicsra felvésett Gárdonyi-aforizmákat.
Ezek sorban így következtek számunkra:
Én csak egy méltóságot ismerek: ha valaki megérdemli az ember nevet;
- A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet;
- A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyén viseli minden magyar, mint tenger csigája a gyöngyét;
- Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.
Már csak egy nevezetesség maradt hátra, a monumentális Nádasdy-obeliszk a temetőben.
Búcsút vettünk Gárdonyitól is egy utolsó csoportképpel.
Azért még a piacként is működő téren felállított és röpülésre kész vadlibát egy székelyes huncutságra mindig kapható örökifjú túratársunk megpróbálta meglovagolni Nils Holgerssonként.
A még mindig melengető napsugarak ellenére egyelőre mi nem próbáljuk meg követni a két további szobor példáját: sem a ruha nélkül való napozást,
...sem pedig a vízbelépést.
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás továbbra is jó ötlet és februárban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította és fotók: Kiss Gábor