2024. október 19-én (szombat) 11 km-es körtúrát tettünk a Somló-hegyen.
Délelőtt 3/4 9-kor heten szálltunk fel Fehérváron a szombathelyi IC-vonatra. Veszprémi átszállás után kis késéssel 11-kor szálltunk le 'Somlóvásárhely vasútállomáson' és kezdtük meg gyalogtúránkat.
Először is a nagy forgalmú 8-as úton kellett átkelnünk, majd a Vásártéri-kútnál friss vizet vételeztünk.
Miután elhaladtunk a Somló Kapuja Látogatóközpont mellett, a Hegyalja Étteremnél csatlakoztak hozzánk autóval érkező túratársak, így innentől már teljes létszámban, tizenegyen vágtunk neki a tanúhegy meghódításának.
Először csak lankásan, aztán fogósabb emelkedőkkel tarkítva vezetett az utunk szőlősorok és szemrevaló kis házak között.
Elsőként rögtön az ún. Taposó-kutat kerestük fel, amiből kis országunkban már csak ez az egy létezik.
Egy nagydob belsejébe állva s azt taposva lehetett 80 m mélyről felhúzni a vizet.
A szüret nagyrészt már megtörtént, de azért akadt a tőkéken néhány besült, ám még ehető állapotban lévő maradvány fürt is, nem megvetendő módon az arra járó turisták számára.
Néhány épület külön is említésre méltó. Így pl. egy napórás ház, az egykori Csendes Pince
... vagy a múlt egy emléke, a Ciszterci rompince.
Útközben megcsodálhattuk a magasba törő bazaltorgonák formagazdagságát, közte a bazaltoszlopok által közrefogott, mintegy szabad belső teret és szabad kéményt képező és éppen ezért 'kőkonyhának' elnevezett képződményt.
Egy parkolóban váratlan meglepetésként oldtimer korú 'VW-bogarak' is álldogáltak.
Felértünk egy közel 300 éves védett hársfához
... valamint a közvetlenül mellette álló Keresztelő Szent János- és az Antiochiai Szent Margit kápolnához.
A közelben kialakított nagy befogadóképességű parkoló szinte teljesen megtelt. Ebből és az ösvényeken szembejövő nagy sokaságból sejthető volt, hogy valami rendezvény is zajlik aznap a hegyen, ill. a hegy körül: mégpedig a 'Somlói Juhfark Ünnep' - amiről természetesen nem volt tudomásunk korábban.
Mindenesetre folytattuk az eredeti programunkat, a tervezett tempóban. Következett a fogósabb, de lépcsős kialakítással könnyített emelkedésű szakasz, egészen a Nagy-rétig. A kaptatós szakaszon kénytelenek voltunk pihenőt is beiktatni a bazaltlépcsőknél.
A réten több, még virágzó növényfaj is várt bennünket, így például, az olasz harangvirág,
... a közönséges gyújtoványfű,
... a fehér hamuka,
... az ebfojtó müge,
... a közönséges bakszakáll
... vagy a hasznos tisztesfű,
... illetve az orvosi atracél.
Azért az állatok is képviseltették magukat, így pl. a folyófűszender a hernyója álcaruhájában.
A rétről szintén lépcsős kialakítású ösvény vezetett fel a Szent István kilátó szintjére (432 m). Itt volt csak igazán nagy vásári hangulat (sokadalom, zajongások, hangos zene), ami enyhén szólva is jelentősen rontott a hely varázsán.
Azért megtartottuk az ebédszünetünket, két helyre kiszorulva.
A tisztás alsó végénél álló Szent István emlékműnél elkészültek az elmaradhatatlan csoportképek is.
Ezt követően pedig felmentünk a kilátó tetejére, így plusz 12 m magasra jutottunk - ahonnan a párás idő ellenére egészen jó kilátás nyílt minden irányban.
Szabad szemmel is kivehető volt pl. a Kab-hegy, a Kőris-hegy, a Badacsony, a Szent György-hegy, a Ság-hegy vagy például Pápa és Ajka városa is.
Ugyancsak felejthetetlen élményként a felújított Várra is remek rálátás nyílt.
A Vár térszintjére ismét könnyítve, lépcsőzetes ösvényen értünk le s megkezdhettük a vártúránkat.
A Vár néhány felújított részlege valamilyen ok miatt régebb óta le van zárva (Sütőház, Kaszárnya), de két csatolt korábbi felvétel így is híven mutatja a jól sikerült rekonstrukciós munka eredményét.
Viszont a többi várrész is tartogatott jó néhány meglepetést. Így pl. a Konyha vagy a Palota, illetve egy kőfülkében szolid módon elhelyezett Boldogasszony-dombormű, Petrás Mária remekműve.
A kilátás pedig szinte minden oldalról kiváló, különösképpen a keleti oldalkiszögelésnél kialakított kilátóhelyről észak-, kelet- és dél felé.
Miután kiélveztük a hely adottságait, indultunk tovább, immáron erőteljesen lefelé, továbbra is jobbára lépcsőzetes ösvényen.
Ezen az árnyékos hegyoldalon is ránk mosolyogtak még virágzó növények, nevezetesen a piros árvacsalán élénk színes virágai, miközben kanyarogtunk lefelé.
Következő célpontunk a Szent Ilona-kápolna volt.
A délutáni melengető napfényben a különösen erősen fénylő kápolna mellett olvastam fel Prohászka atyánktól a két nappal korábbra vonatkozó gondolatát.
(A Prohászka breviárium - Kasekné Szrenka Szilvia szerkesztésében - letölthető innen... Az október 17-i gondolatok a 111. oldalon találhatók.).
A hegy maga minden helyről más és más arcát mutatja, így innen is.
A továbbiakban szinte csak lefelé vezetett az utunk.
Csupán egy Mária-szobornál...
... és egy, a hegy nevét kőből kirakott helynél álltunk meg egy fotó erejéig.
A Hegyalja Étterem előtt búcsút intettünk autós társainknak - egy kettős búcsúfotó elkészítését követően.
A 'maradék', a csoport vonatos része pedig betért az Étterembe, egy kis somlói juhfarkot kóstolni.
Így is időben elértük a személyvonatunkat, amivel Ajkáig utaztunk, onnan pedig kisebb várakozást követően IC-vel Fehérvárig - fél 8-kor már búcsút is intettünk egymásnak.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Bakó János, Pauló Levente és Kiss Gábor