2024. november 30-án (szombat) 9 km-es túrát tettünk Akarattyától Világosig.
Délelőtt fél 9-kor tizenöten szálltunk fel Fehérváron a B.füredig közlekedő személyvonatra. 'Balatonakarattya vasútállomásig' utaztunk, ahol még hárman csatlakoztak hozzánk.
Gyors bemutatkozások után szép napsütéses késő őszi időben így 18 fős létszámmal kezdtük meg gyalogtúránkat.
Először elsétáltunk a közeli, szépen rendezett környezetben álló, 2020-ban épült református templomhoz.
Az első nevezetesség, ahol hosszabb időt is eltöltöttünk, egy monolit volt, egy 2. világháborús emlékmű.
A szobor emléklapja az itt is húzódó Margit-vonal védelmekor elesett hősöknek állít emléket.
Máris jó hangulatban egy kerékpárutat követve fordultunk a Balaton-part felé.
Az első pillantás a tóra mindenki számára nagy és tartós élményt jelentett. A látvány sokáig rabul ejtette a rácsodálkozó szempárokat.
Az első igazi kilátóhelyen, a Hóvirág utca végénél aztán csak fokozódott a hatás, alig tudtunk betelni az elénk táruló színek és fények zuhatagával.
Mindeközben pedig a fejünk felett egy több száz egyedből álló vadliba csapat húzott el a nyílt víz felé.
Nem sokkal arrébb már egy nyáron sokkal izgalmasabb terület, egy levendulás mellett álltunk meg.
Majd pedig a Kilátó utcai kilátóhely következett, a maga pazar panorámát nyújtó fekvésével.
Ráadásul távcsővel és/vagy jó fényképezőgéppel láthattuk pl. a Papod-hegy 30 km-re emelkedő 644 m-es csúcsát,
... ill. a kenesei Soós-hegyi kilátót a szentkirályszabadjai blokképületekkel együtt.
Az útmenti, nem túl látványos Deák Ferenc utcai kilátóhely közelében ...
... volt található a 'Simon lika', azaz Simon István 19. sz-i barlanglakó egykori barlanglakása.
A Rózsa utcai kilátóhelynél folytatódhatott a fények és színek játékának valamint a közeli-távoli természeti képződmények és emberi alkotások élményének szűnni nem akaró magunkba fogadása.
Így például a 14 km-re levő vörösberényi templomok is lenyűgöztek bennünket.
Lassan elérkeztünk a Club Aliga kapubejárója elé, ahol röviden felidéztük a terület történetét, a pártállami időktől kezdődően.
Útba ejtettük az aligai vasútállomást is, ami rövid technikai szünet tartására éppen meg is felelt.
Nem hagyhattuk ki az állomás területén található Széchenyi István emlékhelyet sem, ugyanis a legnagyobb magyarnak köszönhetjük a 'Déli Vasút' megálmodását is.
Kisvártatva elértük napunk fénypontját, a világosi Magaspartot, a maga csaknem 1 km hosszan élvezhető balatoni panorámájával.
Először az ún. Szeretet Emlékhelye körül gyülekeztünk.
Az országosan 13 szakrális helyet magába foglaló Boldogasszony köréről itt lehet bővebben tájékozódni.
Ekkor idéztem fel Barsi Balázsnak az aznapi evangéliumhoz fűzött néhány gondolatát.
Majd következett az ebédszünet.
Ez idő alatt jó pár még (vagy már?) virágzó növényt is megörökíthettem, amik vidáman sütkéreztek a szikrázó napfényben. Így került a fényképezőgépem lencséje elé pl. az egynyári seprence,
... a közönséges cickafark,
... a mezei zsálya ...
... és a vajszínű ördögszem - utóbbit éppen egy zengőlégy próbálta beporozni.
Különleges látványt nyújtó növény a minden ízében kegyetlenül szúrós közönséges aszat.
A maga nemében esztétikai élményt nyújtanak a csíkos kecskerágó ősztől látható színes, bohókásnak tűnő termései.
A fejünk felett egy nagyobb csapat közönséges vagy szürke daru átvonulása jelezte az ebédszünetünk végét.
A Sóhajok hídja pihenőhelyként, a szinte rogyásig megtelt lakatfalaival újsütetű nevezetesség a Magasparton.
Közelben egy gyönyörű Krisztus-fejre csodálkozhattunk rá.
Aztán következett még több remek műalkotás: II. Rákóczi Ferenc domborműve,
... a Szent Korona ...
... és a Mécsestartó nő szobra.
Egy szelfipontnál nem maradhattak el most sem a csoportképek.
A világosi vasútállomással átellenes dombon kialakított emlékhelyen megemlékeztünk a székesfehérvári kötődéssel is rendelkező Mészöly Gézáról, a Balaton festőjéről.
Ugyanitt vettünk búcsút három túratársunktól is, akik helyközi busszal indultak vissza Akarattyára.
Miután még maradt némi időnk a vonatunk indulásáig, lesétáltunk a vízpartra.
Kívülről megtekintettük a Magyarok Nagyasszonya kápolnát,
... majd a községi strandon egészen testközelbe is kerülhettünk a vízzel az egyre erősödő szél következtében.
Az állomáson még közvetlenül vonatindulás előtt még egy kicsit napfürdőzhettünk (vagy inkább fényfürdőzhettünk?) is a lemenő nap sugaraiban.
Kis késéssel negyed 4-re értünk vissza a fehérvári vasútállomásra.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Bakó János és Kiss Gábor