Szomorkás őszi időben gyülekeztünk a Merán Fülöp Múzeum mellett október 24-én. A szabadtéri tablók felé haladva - ahol elsősorban a grófi Merán család történetét ismerhettük meg - tintagomba-fürtöket csodálhattunk meg.

Időközben megérkezett mind a 18 vállalkozó szellemű túratárs és megkezdhettük ismerkedésünket a tanösvénnyel. Rögtön egy hatalmas boksa melletti tájékoztató tábla mesélt számunkra részletesen a faszéntermelés ilyetén módszeréről.

Majd a túrautunk térkép szerinti bemutatása következett, máris ráirányítva a figyelmet egyes érdekességekre.

Aztán végre útnak eredtünk; folyamatosan, de csak enyhén emelkedő szakasz várt ránk a Varga-hegyen.

Egyes állomásokon megismerkedhettünk az erdőkezelés, azon belül is például elsőként a kopárfásítás összetett, ugyanakkor felelősségteljes, hosszútávú feladatsorával is.

A legifjabbaknak már itt is fel kellett tölteniük a lemerülőben lévő akkumulátoraikat...

Pedig kisvártatva elértük az első kilátópontunkat, ahol pihenőhely is várt ránk és ahonnan szebb időben messzebbre is elláthattunk volna D-DNy felé.

Itt készült el a már elmaradhatatlan csoportkép is.

A korábbi sok eső nyomán mindenhol sok volt a gomba, köztük a gyilkos galóca is!

Az egymást látványosan, éles határvonallal váltó erdő- és növénytársulások sorában a karsztbokorerdők egy típusával is találkozhattunk.

Mai sétánk legszebb pontján, a Kőkapu nevű sziklakiszögellésen (390 m) még az erős és hűvös szél se vehette el a kedvünket és elszántságunkat a panoráma látványában való gyönyörködéstől.

A legenda szerint ezen a helyen, ill. az alatta húzódó Meszes-völgyben sebezte halálra egy vadkan Szent Imre herceget. Közel a félúthoz tartottunk egy hosszabb pihenőt, mindenki örömére és megelégedésére.

Nemsokára már visszafordulva, a Pénzverő-völgyben folytattuk utunkat és - micsoda könnyebbség - csak lefelé haladva.

A társuláshatárt elérve már bükkösben haladtunk tovább.

Volt, aki már itt hosszabb pihenőt tartott.

A turistaút látszólagos egyhangúságát csak néhány 'ottfelejtett' hatalmas kőszikla törte meg.

Hamarosan újabb növényzetváltás következett, amikor is már a csemetekertben haladhattunk tovább.

A csákberényi sétánk talán egyik legemlékezetesebb pontja következett, egy Mária-kép szépen kiépített és karbantartott területe.

A hely annyira megérintett mindannyiunkat, hogy szinte közfelkiáltásszerűen elmondtunk egy Miatyánkot. Már csak egy állomás volt hátra, a Vadmegfigyelő hely.

Ide vagy napfelkelte vagy naplemente előtt van értelme kilátogatni, hogy nagyobb valószínűséggel láthassunk nagyobb vadakat is. Innen pedig már csak egy ugrás volt a kiindulási, ill. most már zárópontunk, ahol is bezárhattuk a mai közel 3 órás, csaknem 5 km-es túránkat.

Zárómondatként hadd idézzem ide szervezőtársamnak, Dorkának a Facebookon egy csoportképpel már közzétett rövid, de az egész közös együttlétünket is összefoglaló szövegajánlását:

"Szél által cirógatott, kívánságbogaraktól gyöngyözött, Istentől ihletett közösségi alkalomban volt ma részünk. Köszönjük mindenkinek, aki eljött."

Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, de sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában tért haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz :)

Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni :)

Abban is reménykedünk, hogy a helyzet és a résztvevői kedv lehetővé teszi: egy hónap múlva ismét együtt kirándulhatunk majd.Túratervünk már most is van, amit majd időben közzé is teszünk.

Kiss Gábor

Felvételeket készítették: Szerencsés Dorka, Molnár Péter és Kiss Gábor