2023. február 14-én (kedden) egy könnyű 4 km-es sétát tettünk, Kisfaludtól Csaláig.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárás felelős': már ami a kezdeti borultságon győzedelmeskedő napsütést illeti, de a korábbi fagyos napok már a múlté lettek.
Utóbbi tényező kissé meg is nehezítette az utunkat, mint látni is fogjuk. Emiatt módosítanunk kellett az eredeti túratervünket is.
Több felvétel a 4 nappal ezt megelőző szikrázó napsütéses bejáráson készült.
Már harmadik alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Fél 10-kor 8 elszánt kiránduló szállt le Kisfaludon a 22-es helyi járatos buszról és indult neki a dombok felé északra.
Hamarosan a Kisfalud fölé emelkedő Murvás-hegy (158 m) közelébe értünk, ahonnan szép kilátás nyílt déli és keleti irányban.
Innen a magaslatról a Mátyás tanya felé ereszkedtünk le.
És megkezdtük északi irányban haladva a sárfoltok kerülgetését, átlépését.
Közben szép nyárfásban is gyönyörködhettünk.
Ennek közelében és a napsütés hatására összeálltunk az első csoportképünkhöz is.
A hirtelen és aránylag gyors felengedés érdekes jelenségeket is produkált, például amikor a jég alól eltűnik, elfolyik a víz.
Elhaladtunk egy vadászat céljából magára hagyott kukoricás mellett is.
Következett egy erősen liános, bozótos jellegű szakasz.
Kisvártatva pedig elértük mai utunk egyik leglátványosabb elemét, a 'Százéves fát', ami sajnálatosan nem túl régen kidőlt.
A nagy fa maradéka előtt ismét készült egy csoportkép.
Elérkeztünk a 2015 óta helyi védettségű és K-Ny-i fővonalú valamint enyhén L-alakú Jancsár-völgyhöz, annak is a kisfaludi végéhez.
Az alig két kilométer hosszú völgyben nem vezet út, csupán egy kis ér csörgedezik az év nagy részében, egy forrásnak köszönhetően.
Kicsit feljebb haladva (4 nappal ezelőtt) kívülről a völgy még könnyen áttekinthető és akár tanulmányozható is.
Még feljebb haladva, kivált a felső szakaszánál már sokkal inkább áthatolhatatlanná válik, ugyanakkor jellemzően igen nagy fák is találhatóak itt, a nádasok és az ártéri fűzerdők területén.
A völgy nehezen járhatóságát nyáron még inkább súlyosbítja a szúnyograjok tömege és a sok-sok kullancs is.
Mindezek miatt viszont sok fészkelő énekes- és ragadozó madárral is találkozhatnánk, ha kellően bátrak és elszántak lennénk akkortájt.
A védett terület kisfaludi végének egy másik megközelítési pontjánál, annak közelében találtunk egy vadcsapdát, feltehetően rókának előkészítve.
Úgy tűnik, elbúcsúzhatunk a téltől, legalább is a kikeletnyitó téltemetők szép számú virágba boruló foltjai láttán.
A növény védett, nem védett területeken is, természetvédelmi értéke 5 eFt.
Hamar körül is álltuk, mintegy védőernyőt képezve.
Nemcsak a növényvilág, hanem az állatvilág is éledezik: az egyik nagyobb hársfa kérgén messziről a napsütésben fényes apró foltoknak tűnő lények zsúfolódtak össze a szárnyaik ezüstös csillogása révén, ők a hársbodobácsok.
Ez a poloskaféle általában a kéreg alatt, ill. a repedésekben vészeli át a telet, tehát ez az izgő-mozgó társaság is a tél végét jelezheti számunkra.
Furcsa kialakítású magaslesek mellett sétáltunk el.
Már Csala közvetlen közelében letértünk a Császár-víz felé. Ott ült egy magas fán egy szép mintázatú téli vendégünk, a fenyőrigó.
Ugyanezen az úton áll több olyan fa is, aminek a sérült (elhalt, villámsújtott, stb.) fő-törzse körül ernyőszerűen hajtottak ki a járulékos oldalágai.
Megemlékeztünk a Székesfehérvár-Bicske vasútvonalról, annak sínhiányos útkereszteződésénél.
A Császár-víznél - mint a Velencei-tó legjelentősebb befolyójánál - nagy vonalakban áttekintettük általában a vízpótlások szerepét, itteni jelenlegi helyzetét és az 1992-93-as kritikus időszakban alkalmazott vízpótlási módokat, különös tekintettel a múlt évben ismételten igen kritikus vízháztartású nagy tavunkra.
Beérve Csalára a Török Ignác utcán túl elénk magasodott a Kégl-kastély már szerencsés módon felújított tetőzete.
Reméljük, hogy ezt az 1992-től egy külföldi magántulajdonában lévő reneszánsz kastélyt hamarosan teljesen felújítva láthatjuk viszont - jelenleg nem látogatható.
Két és fél órás könnyű túránk végén még sikerült 'elkapnunk' a menetrend szerinti 26/C járatot, ami - csuklós busz lévén - nem tudott volna szabályosan ráfordulni az újonnan kialakított buszöbölbe.
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás továbbra is jó ötlet és márciusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította és fotók: Kiss Gábor