2023. február 18-án (szombaton) egy 7 km-es sétát tettünk Aszófő felett.
Az időjósok felmelegedést és szeles, borús időt ígértek - ehhez képest zömében kellemes túrázós időben, a végén pedig már napsütésben sétálhattunk.
Szép számmal gyülekeztünk Fehérváron, ahonnan a tapolcai sebesvonattal indultunk, majd érkeztünk meg Aszófőre pár perccel 9 után.
De még a vonatablakokból megnéztük a Füred és Aszófő között a Vörösmáli dűlőben található védett 'Vörösmáli pincesort'.
Ketten csatlakoztak hozzánk Aszófőn, így alakult ki az aznapi 23 fős létszámunk.
Tekintettel a nem tökéletes fotózási körülményekre, több esetben korábbi (tavaly márciusi és idei január végi) felvételeket is mellékelek, három túratársunk felvételei mellett.
A vasútállomástól a fő utat keresztezve a Petőfi utcán, majd az onnan keresztirányban nyíló keskeny sikátoron végighaladva közelítettük meg a Szent László templom klasszicista épületét.
A falut az Új utcán át hagytuk el északi irányban, miközben egy szép régies ház mellett is elhaladtunk,
... aminek vakajtajában egy kis szobor is megbújt.
Kisvártatva máris az Öreg-hegy egy kilátópontjához értünk,
... ahonnan végigpásztázhattuk az elénk táruló tájat a Tihanyi-félszigeten található Őrtorony-kilátótól és az Apátságtól ...
... egészen a Balatonfüred melletti Tamás- és Száka-hegyig, a rajtuk álló kilátókkal együtt.
Innen túloldalt leereszkedve az egyik útkanyarnál egy tapsifüles pózolt egészen rövid ideig, aztán nem várva meg a fényképező alkalmatosságok előkeresését, el-ugrabugrált.
Helyette viszont sikerült lencsevégre kapni a sárga falizuzmó avagy sárga kéregzúzmó tömött telepeit, ami általában nem túl jó jel egy fa vagy bokor további életkilátásait illetően.
Ugyanakkor rácsodálkozhattunk az őrt álló öreg tölgyfák girbe-gurba koronáira is, és mély bölcsességgel megállapíthattuk, hogy 'az öregkornak is megvannak a maga szépségei'. Ezek a fák nem futottak el előlünk idő előtt...
Kiérve a Pécsely felé vezető műútra, még egy pillantást vethettünk visszafelé a falura, a hullámzó vonalvezetésű műút mentén.
Hamarosan ismét erdei ösvényre váltottunk, komoly vendégmarasztaló sártengert is leküzdve.
A Vásár-hegy Giligó nevű erdőrészén áthaladva egy hosszú tisztáson történt meg az első találkozásunk a kikeletnyitó téltemetővel és a kikeleti hóvirággal.
Az izgalmi hatás csak fokozódott, amikor rövid lejtős szakasz után elértük a kikeletnyitó téltemető sétánk fő célpontjának számító fokozottan védett élőhelyét az Aszófői-séd jobb parti oldala mentén.
Mindannyiunkat lenyűgözött a mindenfelé sárgálló kis virág fejecskék látványa.
Több helyen kikeleti hóvirággal együtt található,
... ill. elszórtan felbukkant egy-két jellegzetes piros csészegomba,
... sőt a bíboros kosbor a tőleveleivel is.
Különös érdekesség, hogy ennek a középkortól őshonosnak számító kora tavaszi növénynek a sárga sziromlevelei nem is sziromlevelek, hanem módosult csészelevelek, a valódi sziromlevelek pedig átlényegültek mézfejtő képletekké.
Másik érdekesség, hogy az egyik legkorábban nyíló tavaszi vadvirágunk, őket a csak és kizárólag a Villány melletti Szársomlyó hegyen tenyésző és fokozottan védett magyar kikerics előzi meg a szinte hihetetlen januári (idén már decemberi!) virágzó egyedeivel!
Lassú menetben sétáltunk végig a tanösvény nyomvonalán déli irányban, vigyázva, hogy a mi lábunk révén se sérüljön egy tő virág sem.
Úgy tűnt, hogy a virágzási csúcs majd csak később következik be - mi főként fázósan zárt leplű és apró virágokat láthattunk csak.
Ha pedig felemeltük a fejünket s az ütemes zaj irányában kerestük a hangadót, akkor felismerhettük azt a nagy fakopáncs személyében.
A tanösvény alsó, déli végénél elkészültek a kihagyhatatlan csoportképek is.
De nincs megállás, hiszen egy kalandtúra-szerű rövid erdei szakasz várt ránk, ahol alábújni, átlépni, egyensúlyozni kellett mindeközben.
Végül pedig az átkelés következett egy eléggé bizonytalan teherbírású hevenyészett kis fahídon - az ismét csordogáló Aszófői-séd medre felett.
Az is érdekes, de egyáltalán nem egyedülálló hidrológiai jelenség, hogy a bakonyi és a Balaton felvidéki sédek egy részénél rendszeresen tapasztalható, hogy a vízfolyás forrásközeli szakasza után látszólag 'eltűnik' a víz a mederből, majd újra a felszínre tör.
Nos, itt is a meder felett való átkelésünk előtt nem sokkal jelent meg a víz ismét a mederben. Megjegyzés: két hete itt még nem volt víz a mederben!
De vissza a kacskaringós ösvényünkre: hamarosan a volt Diana kemping bejáratához és parkolójához értünk.
Innen már déli irányba fordulva aszfaltúton folytattuk a sétánkat.
Nemsokára a falu felé kereszteztük az Aszófői-sédet, ahol a valamikori itteni és környékbeli vízimalmokat emlegettük fel.
Az Árpád utcán több régi, szépen és korhű módon felújított ház mellett vezetett az utunk.
Beértünk a 400 lakosú község központjába, ahol egy Vörösmarty-idézettel is díszített Polgármesteri Hivatalt...
... és az Árpád-kutat vehettük szemügyre.
Az itteni padok megpihenésre csábítottak, ám nekünk igyekeznünk kellett, hogy a még betervezett látnivalókat és a két óránként közlekedő vonatunkat is elérjük.
Mindeközben aránylag távolabbról megtekintettünk egy 19. század végi kőkeresztet,
... egy szép korhű és műemlék jellegű épületegyüttest,
... egy kis kegyeleti emlékligetet turullal,
... és egy szamár vezette kisebb állatfarmot is.
A sietségünk nem volt hiábavaló: a 13. századi kövesdi templomrom és környéke még lehetővé tette a magunkkal hozott enni- és innivalók elfogyasztását is.
Az éles szeműek - akár evés közben is - észrevehették a gyepszinten lapuló salátaboglárkák kis virágfejeit is.
Az Almás-forrás mellett ...
... felállított római kori oltárkő a terület korai lakottságára is utal.
Innen már csak egy könnyű 20 perces séta várt ránk a vasútállomásig, ahol búcsút vettünk egymástól, azzal, hogy lehetőség szerint legközelebb is együtt túrázunk majd.
A vonatablakból még a Balatontól is elbúcsúztunk.
Két óra után pár perccel már meg is érkeztünk Fehérvárra.
Csupán egy kérdésünk maradt: ez a 'téltemetős' kirándulás vajon, eltemette-e a telet?...
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Bakó János, Báskay Imre,
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor