2024. február 17-én (szombat) átsétáltunk Ösküről Pétfürdőre.
A 8:46-kor induló Bakony IC-vonatnál 31 fő 6 és 88 év közötti túratárssal várakoztunk.
A félórás vonatozás után Öskün a sínek mellett ereszkedtünk lefelé,
... majd pedig jó pár lépcsőn felfelé igyekeztünk, egészen a körtemplomig.
Megjegyzés: néhány esetben korábbi túrák során készült felvételeket is felhasználtam.
A kellemes napsütésben a templom mellett körülálltuk az igen lelkes szakértő helyi történész-idegenvezetőnket.
Az oltárt fura módon a Műemlékvédelem lebontatta.
A templomban olykor koncerteket is tartanak.
A kis sekrestye később lett hozzáépítve.
Az oltár felé két oldalt egy-egy kisméretű szép szobor áll.
Egy rövid összefoglaló a templomban is olvasható,
... ugyanakkor a bővebb tudnivalók a templomdomb aljánál álló tájékoztató tábláról ismerhetőek meg.
A templom mellől egyébként szép panoráma nyílik a falu és templomai valamint a Bakony hegyei felé.
Bár a párásság kissé csökkentette a látvány értékét.
De a csoportkép még tökéletes fényviszonyok mellett készülhetett el.
A falu csendes utcáin végig sétálva hamarosan a 8-as főút túlsó felére értünk át.
Még a faluban egy túracipőt körberagasztásos elsősegélyben kellett részesítenünk egyik túratársunknál, talpleválás miatt.
Innen nyakunkba vettük a lábainkat és a lankás dombokat, amit egyes túraleírók és -ajánlók igen szemléletesen 'Windows-háttérképben folyó túrázásként' írtak le.
Kellemetlen, bosszantó s egyben értelmetlen természetkárosításként éltük meg az éppen ott 'gyakorlatozó' krossz motorosok szabadidő-eltöltését.
Sajnálatosan, az általuk létrehozott és egyre mélyülő nyomvonalak nem egyhamar fognak begyógyulni.
A Péti-hegyen (206 m) már messziről is jól látható geodéziai mérőtorony jó tájékozódási pontként szolgál.
Egy völgyön átvágva és élesen balra fordulva máris elértük az ún. tányérfenyők birodalmát. Ezek a jobbára mediterrán ökotípusú erdei fenyők habitusképe egymáshoz nagyon hasonló: egy tányérhoz hasonlítható, ugyanis a hajtás közepe mintha nem nőne felfelé, hanem inkább csak oldalt.
Ennek tipikus és egyben ikonikus példánya egy csaknem kopár dolomitos sziklaháton található. Meg is csodáltuk, körül is álltuk. S ha már ott voltunk, készült is egy 'spontán' csoportkép.
A megfelelő rálátás révén a tányérfenyő mellől vizsgálhattuk meg igazán a szomszédos nevezetes és jó pár legendával is gyarapított sziklakiszögellést, a Doktor-sziklát.
A Doktor-szikla mellől jó rálátás nyílt a 8-as út alatt a Péti-víz nagy átereszére.
Ez azért nevezetes - bár kevéssé ismert -, mert az áteresz túlsó, ösküi oldalán tisztán látható, tapintható, vizsgálható a valamikori római-gát közel 200 m hosszú maradványa.
Itt valamikor régen nagy víztározó és völgyzárógát állt. Egy későbbi alkalommal tervezzük ennek a gátnak a felkeresését Öskü felől.
Sokak megnyugvásaként innen már csak lefelé mentünk.
Kisvártatva egy húsos som igencsak korán virágzó ágai állítottak meg bennünket,
...majd pedig a téltemető sárga fejű, karcsú és nyúlánk egyedei.
Mindeközben pedig egy citromlepke ide-oda cikázva élvezte a melengető napsütést.
Mire elértük az Albert-pihenőhelyet, már egészen elborult. De ez nem zavart meg senkit a maga enni- és innivalójának nyugodt, megfontolt elfogyasztásában.
Innen nem messze áll 4 tábla, a Tányérfenyő tanösvény kezdeteként. Az egyes táblák szövege innen is megismerhető.
A továbbiakban Pétfürdő utcáin át ereszkedtünk lefelé, kissé feldúlva a környék házőrző kutyáinak lelkivilágát.
A kutyaugatások egészen a Csónakázó-tóig kísértek bennünket.
A tó szigetére is átsétáltunk a budapesti Szabadság-híd kicsinyített változatán.
A tóparton csodájára jártunk egy virágzó téli jázmin bokornak.
A tó és a Péti-víz között áll egy vízimalom-emlékhely korabeli malomkerékkel, vízikerékkel és egy tájékoztató táblával. Utóbbi ismeretanyaga itt olvasható.
A Péti-víz mentén felfelé sétálva érhettük el az ipari víz tárolására szolgáló Kapossy-tározó alsó és felső egységét.
A tározó fő funkciója az 1930-as évektől működő Nitrogénművek Zrt. mindenkori technológiai vízigényének kielégítése.
Kényelmesen tovább sétálva hamarosan a vasútállomásra érkeztünk.
Mielőtt 13:49-kor vonatra szálltunk volna, jó hangulatban vettünk búcsút egymástól.
A végelszámolás szerint összességében 7,5 km körüli távolságot gyalogoltunk, olykor kissé fogósabb terepen.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Reichhardt Ákos,
Vili János és
Kiss Gábor