2024. április 20-án (szombat) körsétát tettünk Gánt felett.
A 8:35-kor induló csákvári busznál 7 túratárssal várakoztunk, szemerkélő eső közepette.
Gánton 11-re nőtt a mindenre elszánt túrázóink száma.
Nagy elszántsággal vágtunk neki a gánti hegyeknek-völgyeknek, miközben hangulatfokozóként az eső is elállt.
Hamarosan meg is kaptuk a természettől az aznapi első ajándékokat, csodás növények formájában.
Sorra jelentek meg előttünk a még mindig nyíló tavaszi hérics ...
és két kosborféle, a bíboros kosbor ...
és a tarka pettyeskosbor első képviselői.
Az előbbi védett növényeken kívül néhány nem védett faj is fotózásra sarkallt néhányunkat. Így pl. a lecsepült veronika ...
vagy a fázósan mutatkozó erdei szellőrózsa esetében.
Különleges élmény volt a lila ökörfarkkóró normál,
színhiányos,
illetve albinó egyedének látványa.
Kissé hűvös és szeles, de egészen jó túraidőben hamarosan elértük a Géza-pihenő felé tartó leágazást.
Nem messze máris egy újabb csodás növény parádé késztetett megállásra valamennyiünket: agárkosborok ritkán megtapasztalható sűrűségű tőszáma.
A félárnyékos Juh-völgyben haladva is számos - még vagy már - virágzó növénnyel találkozhattunk: így pl. a hagymás fogasír,
a hagymaszagú kányazsombor ...
és a pusztai meténg egyedeivel.
A völgy tetejére felkapaszkodva kisvártatva a Géza-pihenőhöz értünk. Itt elkészültek a csoportképek,
ill. elfogyasztottuk a napi elemózsia egy részét.
A csoportunk kisebb része étkezés közben vállalta a zsonglőrködés és egyensúlyozás feladatát is, amit a képen is érzékelhetően erősen, ám méltatlanul lepusztult pihenőhely tett szükségessé.
Egyébként a pihenőhely környékén is találtunk bőven növényritkaságokat, fényképezési alanyokat, ráadásul közvetlenül az ösvény mentén: színeváltó kutyatej,
kis szeplőlapu ...
Egy szemet gyönyörködtető kisebb bükkösön át ...
értünk a Hajdúvár nevű terület hasonló nevű vadászházához.
Eközben is volt mit fotózni, itt nevezetesen a foltos kontyvirág egészen különleges virágját,
valamint egy még virágzás előtt álló orchidea-félét, a fehér madársisak egy példányát.
Ezután jelöletlen ösvényen haladtunk, pontosabban az elején csak kerestük annak nyomát.
Viszont amint kiértünk a hőn vágyott és előre beharangozott gerincre, elfelejtődött minden azt megelőző megpróbáltatás, csalinkázás, tévelygés, bujkálás és óvatoskodás: elénk tárult egy, a Prohászka Porta kirándulásai során korábban még nem tapasztalt látvány, a maga fenségével.
Ráadásul itt találkozhattunk az egészen közeli lehajolásra késztető, egyébiránt pedig védett henye boroszlán virágzó földszintes bokraival.
A gerinctúra során érintettük a Redl-emlékművet is.
A tarka pettyeskosbor, a magas gubóvirág,
a piros pozdor,
a közönséges méreggyilok ...
és egy hölgymál-faj példányai ...
színesítették az amúgy sem szürke sétautunkat. Sőt, a gerincet besárgító napvirág egyedi között találtunk színhiányos példányt is.
Az innen nyíló panorámák pedig felejthetetlenek.
Ezt követően a túránk legfogósabb szakasza következett: meredek, kőtörmelékes lejtőn kellett lejutnunk az Antal-árokba - sikerült mindenkinek.
Amíg egymás leérkezésére vártunk, a változatosság kedvéért néhány különleges gomba, a barna csészegomba gyarapította az aznap talált élőlények, fajok számát.
Felkerestük Kápolnapusztán a régi katonatemetőt is. Megismerkedtünk a kis falu tragikus történetével ...
és leróttuk kegyeletünket a sírok között is.
A visszafelé vezető utunkat is szép színes virágok szegélyezték: lila ökörfarkkórók és magyar szegfűk.
A Gánti-barlang alatt/mellett kialakított szép pihenőhelyen ki-ki elfogyasztotta a még megmaradt enni- és innivalóját.
Mondani szokták: a téma az utcán hever - nos, jelen esetben nem az utcán, hanem az asztalon: a fa-asztalunkon egy araszoló lepke hernyója igyekezett A-ból B-be, miután egy társunk kabátjáról piszkáltam le.
Innen a buszmegállóig tartó úton jó néhány felvétel készült, ami akár egy számítógép Windows-asztala háttérképének is elmenne - köszönhetően az igazán különleges fényviszonyoknak.
Rövid várakozást követően, 3/4 3-kor buszra szálltunk. Már Fehérvár felé közeledve láttuk, hogy a város egyes területein szakad az eső.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a gyaloglásunk során nem esett az eső!
Jó hangulatban vettünk búcsút egymástól és azzal a jelszóval, hogy májusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente, Reichhardt Ákos és Kiss Gábor