2023. május 18-án (csütörtökön) egy 10 km-es körsétát tettünk a Balatonarács közelében fekvő Koloska-völgyben.
A tartós esős időjárás miatt egyszer már elhalasztott túránkat ismét fenyegette az esőzés, de úgy látszik, jó viszonyban vagyunk a mindenkori 'időjárás-felelőssel'.
Összességében már hatodik alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Bő egy órás vonatozást követően fél 10-kor, egy rövid tájékoztató után máris indult 9 fős csoportunk a sétára a balatonarácsi vasútállomásról.
Ez a hétközi túra az előző heti szombati séta könnyített és rövidebb változataként indult, aztán a végére jóval több km lett, hosszabb időtartam alatt.
Több esetben nem mellékelünk felvételeket, helyette a szombati túra beszámolóját javasoljuk megtekinteni.
Először a közelben található Feszületet, Bory Jenő alkotását kerestük fel most is - a szombati csoporthoz hasonlóan.
Utunkat folytatva egy ház falán gipszből készült alkotás késztetett megállásra.
A Hősök tere következett, az 1. és 2. világháborús emlékművével valamint a Kiáltó c. szoborkompozícióval.
Ezzel átellenben a temetőben tiszteletünket tettük Lóczy Lajos sírjánál.
Nem messze a Hősök terétől áll egy nagy tábla, rajta egy sajátos hangulatot árasztó kedves-tréfás pinceverssel.
A település központjában, a katolikus templom mellett áll egy emlékoszlop az oskolamesterek, tanítók, azaz a 'lámpások' tiszteletére.
Szerencsés módon a templomban éppen véget ért az iskolai bérmálás, így betérhettünk egy rövid időre.
A Fő utcán megkapó látvány a nemrég felújított Tájház épülete.
A Béke utcán több műemlék jellegű ház mellett elhaladva értük el a Kutas Árpád emlékhelyet a négy nagy fából készült szoborral, majd pedig a Cholnoky Jenő emlékparkot.
De nincs megállás, haladtunk tovább, aminek meg is lett az eredménye, a nap első 'friss gyümölcse': egyik túratársunk vette észre a szerényen, nem hivalkodó módon megbújó kosborféle, a fehér madársisak első példányait.
Kisvártatva az ingyenesen és minden nap látogatható Vadaspark következett.
A szerény állatállomány mindösszesen muflonokból,
... dámvadakból,
... gímszarvasokból,
... és cigája valamint racka juhokból áll.
Innen egy üde hegyi réten át vezetett az utunk, sok-sok pipacs mellett szép számú ritkább növényfajjal. Úgy mint nyári hérics,
... bujdosó mák,
... kis szeplőlapu,
... és a közepes avagy réti útifű.
A pihenőhelyen szinte végigrobogtunk, egyenesen a koloskai hárs felé. Közben a kereklevelű gólyaorr,
... és a mohás sziklák késztettek megállásra.
A koloskai hárs egy heroikus fa - írta Hamvas Béla.
S valóban lenyűgöző, ahogy túlélt mindent. És most is együtt nevet egy 21. századi kalaplengető sziklamászóval a nyakában.
Hol máshol, mint itt készült el a teljes csoportképünk.
De tovább előre, helyesebben innen már visszafelé: felkapaszkodtunk a Sándor-hegy fennsíkjára, ahol egy kis riadt őzgidácska próbált halálra rémülten beleolvadni az erdő aljnövényzetébe.
Természetesen tisztes távolból figyeltük csak, majd óvatosan eltávoztunk onnan. Várt bennünket itt is a sok szép virág: a tavaszi hérics élőhelyén a lila ökörfarkkóró,
... a lecsepült veronika,
... az agár sisakoskosbor, a hölgymál
... és a kőrislevelű nagyezerjófű. Utóbbiak 'árnyékában' készült ismét egy részleges csoportkép.
Hamarosan elértük a Koloska-sziklák peremterületét, ahol egy önként vállalkozó ismét meglengette a kalapját.
Tekintettel a délidőre, igyekeztünk lefelé a lépcsősoron, miközben rácsodálkozhattunk a szegélynövényként díszlő közönséges kövifoszlár ringó fehér virágtengerére.
A pihenőhely ikonikus famatuzsáleme vonzza a csoportkép-készítőket - ennek mi sem tudtunk ellenállni.
A Koloska-patak mentén sétálva nem győztük hangoztatni, hogy a mederben még szombaton sem volt víz - most meg szépen áramlott.
Sőt, az egyik szakaszán kaszkád jellegű vízeséseket képezett.
A bíboros kosborok különlegesen szép élőhelyét most sem hagyhattuk ki.
Kisvártatva a Koloska Csárda melletti rétre értünk ki.
Tempósan haladva még egy pillantást vetettünk a falura és a Péter-hegyre.
Az arácsi vasútállomásra kissé elfáradva, de jó hangulatban érkeztünk vissza.
Öt órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás továbbra is jó ötlet és júniusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította és fotók: Kiss Gábor