2023. május 13-án egy bő 10 km-es sétát tettünk Balatonfüredről a Koloska-völgyön át Balatonarácsra.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárás felelős', hiszen a megelőző esős időszak után megfelelő túraidőben 8 mindenre elszánt túratárssal járhattuk végig a betervezett sétautunkat, ami a 'bíboros kosborok nyomában' alcímet is viselhetné.
A füredi városi séta során érintettük a Ferencsik János Zeneiskolát, miközben megálltunk a néhai nagy karmesterünk emléktáblájánál is.
Elhaladtunk a 2. világháború megrázó erejű emlékműjénél.
A Városháza előtt Szent István szobra mellett vált teljessé az aznapi csapatunk.
Kisvártatva neki is vágtunk a második városi szakasznak.
A 'Lóczy-barlang Látogatóközpont' közelében szerelvényigazítás után következhetett végre egy igazi hegymenet: 1 km alatt 150 m-es emelkedővel!
Bónuszként máris megkaptuk az első hatalmas orchidea példányt, a bíboros kosborok közül,
... illetve a hasonló védettségű kőrislevelű nagyezerjófű több erőteljes gyönyörű egyedét is,
... valamint a fekete kökörcsin már elvirágzott bozontos terméses fejecskéit.
De ott sorakoztak más nem védett növények is; így pl. a cserszömörce még zöld, de majd ősszel vörösbarnásra váltó leveleivel,
... a mérgező közönséges méreggyilok,
... a cserje jellegű pukkanó dudafürt élénk sárga pillangós virágfürtjeivel,
... a széleslevelú salamonpecsét piszkosfehér harangocskáival,
... a hagymás fogasír az ehető sarjhagymáival,
... az erdei gyöngyköles kékes és ibolyás virágcsomóival,
... a lila ökörfarkkóró nevéhez hűen lila virágzatával,
... és a még mindig virágzó tavaszi hérics.
A kaptató, kombinálódva a magas páratartalommal jól megizzasztott mindannyiunkat. De a szél által hamarosan ránk fagyott a pára a 315 m magas Tamás-hegy tetején álló Jókai-kilátóra felkapaszkodva. Úgyhogy ott fent nem túl sokáig gyönyörködtünk a teljes körpanorámában.
Viszont azért elkészült ismét a (kétrészes) csoportkép.
Innen gyakorlatilag végig lefelé haladtunk. Ez könnyű sétának ígérkezett, ám a felázott talaj eléggé vendégmarasztalónak bizonyult, és éppen a vízszintes szakaszokon.
A cipőnkre rátapadt és koloncként ható plusz sár-kilók ellenére jó tempóban haladtunk.
Ráadásul még a víztől elnehezült és belógó faágakat, szétterülő bokrokat is kerülgetni kellett.
Néhány helyen gyakorolni kellett a 'vízi átkelést'.
De bőven kárpótolt bennünket az elénk kerülő néhány kapitális nagyságú bíboros kosbor,
... és szolidabb kivitelű agár sisakoskosbor,
... valamint a kisvirágú hunyor terméses maradványai.
Hamarosan a Koloska-sziklák feletti térségbe értünk. Itt is erős szél fújt - következmény: gyors szemlélődés, fotózások, tovahaladás.
Következett egy erős lejtőn való óvatos lépcsőzés, és máris a Koloska-völgy pihenőterületén találtuk magunkat.
Itt megtartottuk a déli ebédidőnket.
Olyannyira jól gazdálkodtunk az időnkkel, hogy megcélozhattuk a 2 órával korábban (14:07-kor) induló vonatot is!
Ezt szem előtt tartva nemsokára indultunk is tovább, most már a Koloska-patak mentén Arács felé.
Szomorú látvány volt a forrás elapadása és a forrás utáni kis gyűjtő-tó már hosszabb idejű és teljes kiszáradása valamint egy néhány évvel ezelőtt még ereje teljében lévő, de ma már kimúlóban lévő famatuzsálem maradványa is.
Ettől nem messze viszont lélekemelő helyként fedezhettük fel a Gyermek Jézus-kegyhely 2017-ben Böjte Csaba atya által felavatott és felszentelt imahelyét,
... tájékoztató szövegekkel és egy Mária-zászlóval együtt.
Folyásirány szerint haladva észlelhettük, hogy a patakban hirtelen megjelent a víz, majd kicsit arrébb ismét eltűnt. Aztán ugyanez még többször is megismétlődött - akárcsak, mint egy 'búvópatak'. A tapasztalt jelenség nem ismeretlen a vízügyes berkekben, még a Bakony nagyobb vízhozamú vízfolyásainál sem!
Ahol viszont volt víz, ott megtalálhattuk a vízhez kötődő életmódú mocsári gólyahír nagy és sárga virágfejecskéit is.
Miközben sétánk során a vizet kémleltük, az ösvényünk mindkét oldalán sorban bukkantak fel szebbnél szebb kinézetű és méretű bíboros kosborok. Különösképpen lenyűgöző látványt nyújtott egy eldugott élőhelyükön való nagy tőszámú megjelenésük.
Hamarosan elhagytuk az erdős részt és kiértünk a Koloska Csárda melletti nagy rétre.
Innentől aszfaltúton szedtük élénken a lábainkat.
A lakott terület határán elértük a nagy földrajztudós, Chernel István emlékhelyét.
Majd pedig A Kutas Árpád emlékhely következett négy nagy, fából készült szoborral: Szőlőmetsző és Szőlőmunkás, Szüretelők és Borfejtő.
Következő villám-megállónk a temetőben a nagy földrajztudós és Balaton-kutató, Lóczy Lajos zarándokhelyként is szolgáló síremléke mellett volt.
Stein Aurél, Ázsia-kutató a Himalájáról havasi gyopárt küldött elhunyt mestere sírjára.
A temetővel átellenben egy különleges kialakítású 1. világháborús emlékoszlop áll, néhány hősi halott fényképével.
Utolsóként a nagy forgalmú 71-es út kereszteződésénél álló Feszületnél álltunk meg. Ez Bory Jenő alkotása, még 1912-ből.
Olyannyira jól sáfárkodtunk a rendelkezésünkre álló időnkkel, hogy 20 perccel a - két órával korábbi! - vonatindulás előtt érkeztünk az arácsi vasúti megállóhelyre.
Négy és fél órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy júniusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor