2023. június 13-án (kedden) egy 9 km-es sétát tettünk Fehérvárcsurgóról a Gaja-völgyön át Balinka széléig.
A tartós esős időjárás miatt szombatról elhalasztott túránkat kiváló túraidőben tehettük meg.
Összességében már hetedik alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
A szép idő ellenére csupán mindössze öten vállalkoztunk a Gaja-szurdok felfedezésére.
A fehérvári vasútállomásról indulva 9 után Fehérvárcsurgón leszállva a buszról már el is kezdhettük a 9 km-es sétánkat.
Kezdetben a guttamási út szélén, majd pedig az üdülőterület mentén haladtunk, miközben szép rálátásunk nyílt a tározóra.
Kisvártatva ráfordultunk az Öreghegyi dűlő pincesorára, ahol össze is hasonlíthattuk az egykori és a felújított pincéket, egyfajta 'ilyen volt és ilyen lett' mottó szerint,
... valamint a pincék elé épített különböző nagyságú és kiépítésű házakat.
A pincesor felső végénél kezdődött az igazi erdei sétánk, átlépve a vadaspark kerítésén, kevesebb nehezítő tényezővel (sár, csalán, szúnyog), mint azt korábban gondoltuk.
Annak rendje és módja szerint ezen a szakaszon találkozhattunk kecses kinézetű baracklevelű harangvirággal,
... erdei tisztesfűvel,
... és utóbbi rokonával, a hasznos tisztesfűvel,
... valamint a közönséges fagyallal.
Az Öreghegy közeli területén egy laposhasú acsa,
... és egy védett kis apollólepke állt modellt elegendő hosszú ideig - utóbbi egyik túratársunk ruháját gondolta megfelelő leszállópályának.
Következett a halomsírok területe, ahol a korai vaskorban temetkeztek. Sajnálatosan a 9 (!) halomsírból mindössze csak kettő maradt meg a régészeti feltárás idejére.
Aztán ismét a növényeké lett a főszerep: először a fura nevű, de annál csodálatosabb kinézetű magas csukóka 'állta utunkat', legalább is egy-két felvétel idejére.
Következett a közönséges falgyom sűrű szegélyállománya,
... a kisvirágú nenyúljhozzám élőhely-foltja,
az üstökös gyöngyike különleges üstöke,
...és a széleslevelű salamonpecsét nem kevés példánya is.
Mindeközben érdekes és újszerű, ugyanakkor megállásra késztető stációkkal is találkoztunk, ahol az Apostolok cselekedeteiből vett idézetekkel egy-két jelenetet tártak elénk, elmélkedés és továbbgondolás céljából.
Az eddigi folyamatos menetet rövid pihenő követte: elértünk a Vasutas pihenőhöz, ahonnan egészen jó kilátás nyílik a túloldali hegy felé,
...és rajta a Vaskereszttel, de erről majd később.
Ezen a sziklakiszögellésen is találkoztunk jó pár növénnyel, így például a körislevelű nagyezerjófűvel,
... a szirti imolával,
... a sárga koronafürttel,
... egy kakukkfű-félével,
... és a pongyola harangvirággal.
Hamarosan elértünk a Gaja-patak egyik fahídjához. De még előtte 'versenyeztünk' egy éticsigával, és csodák csodája: mi nyertünk!
Átkelve a hídon, máris a kis tó melletti erdei pihenőhelyre értünk, ami most szokatlanul csendes volt, csak mi voltunk 'zajkeltők'.
De az enni- és innivalóinkkal gyorsan végeztünk, és indultunk is tovább, ugyanis érkeztek a valódi zajkeltő kisiskolás csapatok.
Kis kitérőt tettünk az erdei szentélyhez,
... ahol a kereszt és néhány pad mellett egy megszívlelendő gondolatokat tartalmazó tábla is várt ránk.
Innen a pihenőhelyet érintve haladtunk a patak folyásirányával szemben, az Ádám-Éva fa felé. Utunk során rácsodálkozhattunk az erősen megduzzadt patak olykor háborgó és a meder partját alámosó erejére is.
Nemsokára az Ádám-Éva fához értünk, ahol még inkább érezhető volt a pár nappal korábbi csapadékos időszak utóhatása, azaz a bővizű, már-már folyóvá duzzadt patak háborgó útkeresése.
Sajnálatosan az Éva-fa már a 2. világháború során elpusztult, míg az Ádám-fának pedig már csak a kéregmaradványa jelzi a valamikori Ádám-fa nagyságát, nagyszerűségét.
A csoportképünk e nevezetes ikonikus fával a háttérben, a fahídról készült.
Ugyanitt emlékeztünk meg a Vaskeresztről is, aminek a felkeresését most a kissé megerőltető megközelítési útja miatt kihagytuk.
A kereszt helye a Károlyi család 19. század végi tragikus történetéről mesélhetne: egy hirtelen rosszullét miatti elhalálozásról (K. Imre), ill. egy öngyilkosságról is (K. Viktor).
De nincs megállás, igyekeznünk kellett, hogy elérjük a buszunkat.
Ám egy a sziklaoldalon nőtt nagy fa ismét megállított bennünket, sőt egyikünk még fel is kapaszkodott közvetlen közelébe.
A szurdok-völgy változatossága itt is folytatódott, csendes és haragosabb szakaszok követték egymást, alkalmazkodva a meder mindenkori méreteihez.
A völgyben több (10 körüli) kisebb barlang is található. Közülük kettőt nevesítettek: a Sobri- és a Rigólyuk-barlangot. Az utóbbihoz a patak jobb partjáról vezet fel egy meredek kaptató, vállalkozó szelleműek számára.
A patak menti fáknál egy csuszka is megmutatta magát, ám jellegzetes fejjel lefelé haladó kereső mozgássorát most szégyenlősen mellőzte.
Már csak pár lépés és elhagytuk a kerítéssel védett völgyet.
Sikerült a sétánk időtartamát és a megteendő távolságot valamint a rendelkezésünkre álló időt összehangolni: ugyan kissé elfáradva, de jó hangulatban érkeztünk öt perccel buszindulás előtt a megállónkhoz.
Három és fél órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb, még június végén ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította és fotók: Kiss Gábor