2023. június 27-én egy hajózással egybekötött 3 km-es sétát tettünk Agárdról a Szúnyog-szigeten keresztül a pákozdi úti buszmegállóig.
Nem sokkal 9 után 15 kalandra kész túratárs izgalommal telve készülődött a kőbányai zónázó vonaton.
Leszállva a vonatról átsétáltunk az agárdi hajókikötőhöz, miközben érintettük Dr. Springer Ferenc szobrát, aki sokat tett a Velencei-tó fejlődéséért.
A kikötőben már várt ránk a valamikori első magyar szárnyashajóként megszülető és Fecske névre hallgató, aztán kényszerűségből szárnyait elvesztve és másik, jóval gyengébb motorral felszerelve s immáron Nadap néven szolgáló sétahajóként újjászületett vízibusz.
Nem véletlenül itt készült el az első csoportképünk.
A hajóorr közeléből vonzó panoráma nyílt a környező víztérre.
A szemlélődés közepette megpróbáltam sokféle, a tóval kapcsolatos érdekességgel is ellátni a társainkat.
De szinte észrevétlenül (kb. 20 perc alatt) máris a Szúnyog-szigeti kikötőhöz, hajóutunk végéhez közelítettünk.
Innen indul a Futrinka tanösvény avagy -élményösvény, aminek több állomását mi is érintettük.
Nyitóképként két társunk arcát adta a vérszomjas szúnyog és a menekülő ho-ho-horgász megformálásához - s mindezt a "Szúnyog-sziget visszavár!" csalogató szöveg szellemében...
A tanösvény 1. tábláján a tó halai kapcsán egy leegyszerűsített halas táplálkozási lánccal ismerkedhettünk meg, s mindezt humoros módon.
A 2. tábla pedig a környék régmúltbeli és mai szitakötőivel ismertetett meg, elhelyezve őket a geológiai időskálán is.
A szúnyogok fejlődéséről a 2. tábláról tájékozódhattunk - stílusosan a Szúnyog-szigeti Csárda közvetlen közelében.
Rövid aszfaltkoptatás után ráfordultunk egy üde réten átvezető jelzett turistaútra, ahonnan már jól látszott az 1848-as obeliszk.
A rét többféle színes virága kedvesen hívogatott bennünket: így pl. a koloncos legyezőfű,
vagy a közönséges tarka koronafürt.
Újabb állomás következett, a 4., ahol a lepkék színpompás világából kaphattunk egy kis ízelítőt.
Hogy itt nincs szó csalásról vagy ámításról, máris elénk perdült két lepkefaj csodaszép elegáns képviselője: egy ekkor rajzó sakktáblalepke
... és egy, helyesebben kettő galagonyalepke - mert párosban csak szebb az élet.
A rövid pihenő arra is jó volt, hogy erőt gyűjthessünk a rövid, de annál fogósabb kaptató leküzdéséhez.
Ezen a domboldali szakaszon kárpótlásul jó pár megörökítésre érdemes növény is várt ránk: ékes vasvirág,
...bunkós hagyma,
... selymes peremizs
... és szamárbogáncs.
Hamarosan felértünk a KEMPP (Katonai Emlékpark Pákozd) területére, ahol rövid pihenőt tartottunk.
De várt bennünket a korhű módon kialakított kacskaringós lövészárok, illeszkedve az eredeti nyomvonalhoz és építési módhoz.
A parancsnoki harcállás- és eligazító ponton közösen emlékeztünk a nagy háborúk harcaira, kilátástalanságára, hőseire.
Még eredeti fegyvereket is kiállítottak, pl. egy géppuskát.
A KEMPP területén számos emlékhelyet is kialakítottak, így pl. az 1. világháború,
a 2. világháború,
... a Minden elesett katona emlékére
...és a Vitézek valamint mögötte a Nyíri honvédek emlékére
... valamint az Aradi vértanúk emlékére.
A Park a közelmúltban két hatalmas, 5 m körüli katonaszoborral gazdagodott. Hamarjában készítettünk is egy újabb csoportképet, már csak a méretarányok miatt is.
Az 1951-ben felállított monumentális obeliszk mellvédjéről szép kilátás nyílt a tó egy részére,
a többi, sajnos fedésben maradt a jelentős lombozatú fák miatt.
Ugyanitt megemlékeztünk a pákozdi csatáról is. Ebben nagy segítségünkre volt a Park szakmai igazgatója, aki kedvesen fel is ajánlotta későbbi segítségét is, miután ad hoc módon nagyszerű kiselőadással lepett meg mindannyiunkat.
A Katonanemzedéki találkozók kopjafás emlékhelye következett.
Már javában elmúlt dél, így megtartottuk az ebédszünetünket.
Ezt követően egy szép kiserdőt szeltünk át, észak felé tartva. Itt találtuk a 7. tanösvény táblát jó pár leg-gel a tóra vonatkozóan.
Kisvártatva a Don-kanyar Emlékkápolnához értünk.
Imáinkkal emlékeztünk a doni hőseinkre.
Már csak egy rövid aszfaltos útszakasz várt ránk.
Sikerült a sétánk időtartamát és a megteendő távolságot valamint a rendelkezésünkre álló időt összehangolni: jó hangulatban érkeztünk bő öt perccel buszindulás előtt a megállónkhoz.
Összesen három órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb - a nyári szünetet követően - szeptember végén ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Fotók: Balogh Miklós és Kiss Gábor