2023. szeptember 30-án (szombaton) egy 9 km-es sétát tettünk Fehérvárcsurgótól a Gaja-völgyön át Balinka széléig.
Túránk gyakorlatilag a június 13-i séta útvonalán haladt, azt megismételve.
Emiatt több szempontból is (szöveg, képek) lásd az akkori beszámolót is...
Az előzetesen esőt ígérő és borús időjárás ellenére megfelelő túraidőben tizenheten vállalkoztunk a Gaja-szurdok felfedezésére!
A fehérvári vasútállomásról indulva 9 után Fehérvárcsurgón leszállva a buszról, rövid tájékoztatót és ismerkedést követően már el is kezdhettük a 9 km-es sétánkat.
Kezdetben a guttamási út szélén, majd pedig az üdülőterület mentén haladtunk, miközben szép rálátásunk nyílt a tározóra.
Itt egy hatalmas komondor a kerítésen áthajolva és sűrű ugatás közepette ijesztgetett bennünket.
A víztározóról érdekes adalékokat is megtudhattunk, benne egy nemrég itt forgatott film kulisszatitkairól is.
Nemsokára ráfordultunk az Öreghegyi dűlő pincesorára, ahol hol ezért, hol azért kellett megállnunk egy-egy pillanatra.
A pincesor felső végénél kezdődött az igazi erdei sétánk, átlépve a vadaspark kerítésén, kevesebb nehezítő tényezővel (sár, csalán, szúnyog), mint a korábbi sétánkon.
Ezen a szakaszon két említésre méltó növénnyel találkoztunk, az őszi kikericscsel ...
... és a közönséges zsidócseresznyével, ill. utóbbi terméses száraival.
Következett a halomsírok területe, ahol a korai vaskorban temetkeztek.
Hamarosan elértünk a Vasutas pihenőhöz, ahol elkészült a kihagyhatatlan csoportképünk is.
Enyhén lejtős szakaszt követően elértünk a Gaja-patak egyik fahídjához, amin átkelve máris a kis tó melletti erdei pihenőhelyre értünk, ami most szokatlanul népes és hangos volt: bernáthegyi kutyás találkozó miatt elkerítették az egész tópartot.
Emiatt az erdei szentélynél tartottunk hosszabb pihenőt.
A csoportunk itt kettévált. A vállalkozóbbak felkapaszkodtak a Keresztes-hegyre, a Vaskereszthez, ahonnan szép rálátás nyílt a víztározóra,
... kicsit észak felé ereszkedve pedig a Károlyi-kilátóra és a szurdok-völgyre.
Itt sikerült megörökíteni az 'udvari fotósunkat' is munka közben,
... az ő felvételével egyidőben.
A másik csoport pedig ezalatt a patak mentén haladt az Ádám-Éva fáig. Ide ért le az első csoport is, akiket már nagyon vártak.
A pihenőhely közelében a másodvirágzású tavaszi növény, a szép kék virágzatú indás ínfű vonzotta a tekinteteket.
Szusszanásnyi pihenő után máris indultunk tovább.
Ám egy a sziklaoldalon nőtt nagy fa ismét megállított bennünket, sőt két kis 'zerge-társunk' még fel is kapaszkodott közvetlen közelébe.
A szurdok-völgy változatossága itt is folytatódott, csendes és haragosabb szakaszok követték egymást, alkalmazkodva a meder mindenkori méreteihez.
A völgyben több (10 körüli) kisebb barlang is található. Közülük kettőt nevesítettek: a Sobri- és a Rigólyuk-barlangot. Az előbbihez felvezető meredek kaptató mintha nem vezetett volna sehova, vállalkozó szelleműek számára sem.
Mindenesetre lentről többen is szurkoltak a fentieknek.
Már csak pár lépés és elhagytuk a kerítéssel védett völgyet.
Ugyan kissé elfáradva, de jó hangulatban érkeztünk bő félórávalel buszindulás előtt a megállónkhoz.
Ez idő alatt egyik túratársunknak még sikerült egy imádkozó sáskát is a füves terület felé való menetelésre ösztökélni s ezáltal megmenteni.
Az egyre erősödő szélben végre befutott a buszunk is Zircről.
Három és fél órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb október végén ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente, Reichhardt Ákos és Kiss Gábor