2023. október 28-án (szombaton) egy 14 km-es sétát tettünk a Királyszállási útelágazástól Várpalotáig.
Az előzetesen esőt ígérő és borús időjárás ellenére megfelelő túraidőben tizenegyen vállalkoztunk a Vár-völgy és környéke felfedezésére!
A várpalotai vasútállomáson vált teljessé a túracsapat, ahol buszra szálltunk valamennyien.
A Királyszállási elágazónál leszállva, rövid tájékoztatót és ismerkedést követően már el is kezdhettük a folyamatos ereszkedő jellegű sétánkat.
Rögtön szembetaláltuk magunkat két növényfaj szemet gyönyörködtető példányaival: a mérgező őszi kikerics,
...illetve a vajszínű ördögszem...
... már igen csak az elmúlást mutató egyedeivel.
A Várberek (463 m) sziklás kilátópontjához érve alig tudtunk betelni a távolbalátós pamoráma látványával.
Még a Balaton keleti medencéje is tisztán látszott!
Utunkat a Bükkfakúti-árok egyre szűkülő sziklás völgyében folytattuk.
Itt is találtunk megcsodálnivaló természeti képződményeket, úgymint gombás kavalkádot
... vagy harsogóan friss zöld küllemű mohás fatörzseket és köveket.
A völgy egy szakaszán tekintélyes méretű dagonya töltődött fel az előző napi esőzések nyomán.
Összehasonlításul egy pontosan két héttel ezelőtti felvételt is mellékelek.
A beszűrődő napfény még szebbé varázsolta a sétautat és az egész napunkat.
A közönséges zsidócseresznye avagy lampionvirág kifejezetten szép állománya állított meg bennünket.
A védőburkon belül éretten ehető narancssárga színű cseresznyeszerű termés található.
Hamarosan leértünk a Vár-völgy fő turistaútjára.
Rögtön a környék 19 kisebb-nagyobb barlangjának egyik nevesített üregéhez, a Gazsi-likhoz értünk.
Itt a barlang külső falán egy aránylag ritka és védett növény, a mohos csitri még zöld, de már elvirágzott kis bokorszerű egyedei vártak bennünket.
Innen egyre magasabb sziklafalak között kanyargó szurdokvölgyben vezetett az utunk.
Kisvártatva a Bátorkő (másik nevén Pusztapalota) valamikori várához vezető feljáróhoz értünk.
A várrom manapság már csak az északi falmaradványt jelenti.
A csoportképek elkészítéséhez viszont kiválóan alkalmas volt.
Innen erős kapaszkodást követően értünk ki egy szépen kialakított pihenőhelyhez, ami egyben remek kilátópont is.
Ki-ki elfogyasztotta a magával hozott elemózsiát, szusszant egyet, pihent kettőt, fotózott hármat, de máris folytattuk utunkat, mert még több mint fele út visszavolt.
Innen a cserszömörce sokszínű leveleivel tarkított sétaút mentén igyekeztünk mai túránk sokat ígérő helyszínére.
A Fajdas-hegy csúcspontját (413 m) erős részhajrával a mai túránk legfiatalabb és legidősebb tagja holtversenyben érte el.
A hegy körpanorámája, sajnos, csak részben volt élvezhető, egyrészt a délről egyre inkább fölénk kúszó esőfelhők, másrészt pedig az erősödő szél miatt.
Kelet felé viszont szinte hihetetlen kilátás nyílt: tisztán kivehető volt a Velencei-tó feletti Meleg-hegy (41 km), sőt, a budapesti Széchenyi-hegyi adótorony (74 km) is!
Itt olvastam fel Petőfi Sándor egy versét (miután itt volt ismét térerő), amit Pusztapalotán írt 1843. áprilisában, címe: Szeget szeggel.
Innen már célirányosan folyamatosan déli irányban, Várpalota felé haladtunk, hosszan cserszömörce-bokrok között, amik még a borús-esős időben is sokféle színben pompáztak.
Sajnos, ezen a szakaszon előkerültek az esőkabátok is. De töretlen elszántsággal és lendülettel haladtunk, végig lefelé.
Néhány rövid és csúszós szakasznál elkelt a túrabotok mellett a segítő túratársi kéz is.
De nem sokáig tartott az esőmenet, kiderült, kisütött a nap is.
A csipkebogyó piros termései meg-megállították a csapatunkat.
A csíkos kecskerágó szép színes, mókás kinézetű termései fotózásra ingereltek.
A városközpontban, a Thury-vár mellett már hétágra sütött a nap.
Sajnos, hiába érkeztünk pontosan a vasútállomásra: a menetrend szerinti vonat több mint egy órát késett.
Így a budapesti túratársak kénytelenek voltak hosszan várakozni. A többiek pedig Fehérvárig elfértünk az egyik autóban. Köszönet ezúton is Leventééknek a haza fuvarozásért!
Mindenesetre az ötórás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb novemberben ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente és Kiss Gábor