Kirándulás a Pentelei Parkerdőbe.
Február 22-én az idei második kiránduláson vehettünk részt 24 mindenre elszánt, másfél és 80 év közötti korosztályú, a társas kapcsolatokra és a természetre kiéhezett valamint csak egyszerűen kíváncsi túratársunk társaságában. A gyönyörű időjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kellemesen érezzük magunkat és élvezni tudjuk a természetet a bő 3 órás együttlétünk 6200 métere során. A gyülekező a Parkerdő autóparkoló területén volt. Rövid tájékoztatót követően máris indultunk déli irányban, követve egy ideig a tornapálya nyomvonalát.
Ugyan mi nem végeztük el az egyes állomások tábláin ajánlott gyakorlatokat (tisztelet a kivételnek), de így is megmozgattuk a tagjainkat :)
Sikerült egy elágazást eltéveszteni s egy rövid szakaszon kitérőt téve vissza kellett fordulnunk :( Ennyi kerülő még nem vette el senki kedvét. Feltehetőleg a több helyről is felhangzó cinkék hangoskodása miatt is: talán mégis csak itt van a tavasz?... Egy szemet gyönyörködtető, elvarázsolt jellegű, borostyánnal borított erdőrészt követően kisvártatva elértük a sétánk legdélebbi pontját, az Emma Róza-kápolnát.
Ez a kápolna a kis haranglábbal, régi múltja ellenére, csak kevesek számára volt ismert. Batthyány Emma Róza állíttatta egy itt viperamarásban meghalt juhász emlékére 1880-ban (09-11).
Innen észak felé fordulva követtük a turistajelzést s csakhamar elértünk egy szép erdei pihenőhelyet, padokkal és asztalokkal. Ezt ki is használtuk: ki tápanyag- és folyadékveszteségének pótlására, ki pedig pihenésre.
Majd nemsokára, új erőre kapva folytattuk is utunkat, egészen az autóparkolóig. Itt - tekintettel az idő előrehaladtára és a fogyó erőre - néhányan elköszöntek tőlünk. De még előtte a teljes túracsoport tájékoztatást kapott a Széchenyiekről, különösképpen Széchenyi Zsigmondról és családjáról, pentelei gyermekkoráról, vadászatairól, hányatott sorsáról. Ám nincs megállás: átlépve az országutat, máris a Parkerdő északi felében találtuk magunkat.
Ahol is rögtön egy kevéssé ismert múlt századi költőnk, Bárd Miklós pár sora fogadott bennünket, kellően ráhangolva valamennyiünket a további utunkra: "Boldog madarak laknak ott dalolva, balzsamot hord a szellő, óh, van-e szebb e kerek világon tenálad, tölgyfaerdő?"
A túlnyomórészt tölgy, fenyő és akác fákból álló erdőben találkoztunk néhány tövises lepényfával, más néven gledícsiával is.
A továbbiakban érintettünk egy szokatlan emlékhelyet, Bagi János emlékfáját, amely vadgesztenyefát - a felirat szerint - még 1992-ben ültettek egy kisfiú (B. J. Martin) emlékére, egy fehér játékmackóval is hangsúlyozva!
Több helyen látszólag magára hagyták az erdőt, pedig csak különféle állatfajok életterévé tették azt, ezzel is gazdagítva az erdő élőhelyeinek biodiverzitását.
Innen pedig már csak pár lépésre volt az északi terület rendezett pihenőhelye, nagy szabad területtel, szintén padokkal, asztalokkal, őrt álló hatalmas platánnal és egy erdei iskolával is, ahol a kevésbé fáradtak megpróbálták levezetni fölös energiájukat.
Természetesen megtartottuk a szokásos pihenőnket, de rövidebbet, mint a déli részen - talán azért is, mert már nem volt annyi enni- és innivalónk... :) Csoportképek is készültek a Széchenyi-emlékkőnél.
Egy rövid kitérő során felkerestük Guszti fáját is, ahol - szintén a felirat szerint - Varró Gusztáv, lelkes természetbarát hamvai nyugszanak (28).
Innen egy rövid Ny-K irányú jelöletlen útszakaszra tértünk át. Jól tettük: hóvirág-szőnyeg és téltemető virágok fogadtak bennünket.
Miután kigyönyörködtük magunkat bennük, már dél felé is fordultunk, a sima piros jelre. Nyugodt szakaszon kellemes megfontolt tempóban haladtunk a kiindulási pontunk felé. Déli 1 óra után köszöntünk el egymástól. Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban tért haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz :) Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni :)
Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Balogh Miklós, Szerencsés Dorka, Molnár Péter és Kiss Gábor