2022. május 21-én, egy 10 km-es körsétát tettünk a Gánthoz tartozó Kőhányáspuszta környékén.
A hajnali/reggeli esőzés és az erős szél feltehetőleg több túratársat is az otthonmaradásra késztetett, de így is egy tucatnyian vágtunk neki a ránk váró megpróbáltatásoknak.
A tavaly átadott Gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központ és Turistaház épülete mellett gyülekeztünk.
Ugyanitt megtekintettük az Avilai Szent Teréz kápolnát és a névadó fából készült egész alakos szobrát is.
Kisvártatva el is indultunk 10-kor az országos kéken, a sárgászöld őzsaláta buja tengerében.
A Batonna-hegyig folyamatosan enyhén emelkedett az utunk.
Közben elénk került a fekete zászpa sok-sok jellegzetes levélrózsája,
... a jókora pillangós virágú méhfű avagy mecsekifű,
... a szurokszegfű hajbókoló szárai, végükön a csodaszép rózsaszín virágaival, amin egy védett kis apollólepke lakmározott...
... valamint egy röpképtelen fekete gyalogcincér is.
A bükkösön áthaladva ...
... egy jókora bükkfa-rakáshoz értünk, ahol élesen irányt váltottunk. Öröm volt megtapasztalni, hogy most sem maradhatott el a móka és kacagás.
Nemsokára egy völgybe fordult az ösvényünk, ahol folyamatosan lefelé haladtunk.
Itt jó néhány kidőlt fát is ki kellett kerülnünk.
Rövidesen elértük a Csáki-vár alját, ahonnan rövid, de erős emelkedő vezetett a várhoz.
Az egyetlen épen maradt várfalszakaszt ...
... csigavonalban megkerülve jutottunk fel az alig felismerhető felső vagy belső várba.
A várból leereszkedve következett a szemben lévő hegyoldalon megbújó, 20 m hosszú Oroszlánkő-barlang.
Innen nem várt panoráma nyílt Oroszlány városa felé.
A juharfélék egészen jól határozhatóak az ikerlependék-terméseik által bezárt szög alapján - a képen egy hegyi juhar termése látható.
Déli 12 felé elértük a pihenőhelyet, ahol elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiánkat. Ugyanitt készültek el a csoportképek is.
Az itt található tájékoztató tábla hátsó oldalán helyeztünk el egy bibliai idézetet, ill. annak igehelyét tartalmazó szépen megfestett kavicsot.
Előzőleg ezt a vándorkavicsot a Székesfehérvári Sóstó egy sétaútján találtuk.
Egy újabb közeli nevezetesség várt ránk: egy felhagyott kőbánya, a hatalmas köveivel, meredek sziklafalaival,
... a változatos növényvilágával, pl. egy hölgymál virágzatán pihenő virágbogárral,
... a magyar szegfű...
... és a piros gólyaorr kecses virágaival.
Visszatérve a turistautunkra, testesebb faágak között kellett átvergődnünk.
Hamarosan egy aszfaltútra értünk ki, ami hosszan kanyargott velünk.
Egyik túratársunk túrabakancsának a talpa el akarta hagyni eredeti helyét és cserben akarta hagyni a gazdáját - gyors hibaelhárítás következett szigetelőszalaggal, aminek nyomán sikerült az autóig prolongálni annak működőképességét.
Egy kis tisztást érintve, sajnos, már nem találtuk meg a védett piros pozdor két hete még szépen virágzó fejecskéit.
A műútról egy homokos jellegű erdei útra letérve a szintén védett bíboros kosborok egy élőhelyére bukkantunk.
Az aránylag sűrű erdőből kiérve egy üde tisztás következett,
... majd pedig egy fényszegényebb, sűrű faállományú erdőrészlet. Ezután már a főút közvetlen közelében egy hosszú réten vezetett az utunk.
Fél három előtt visszaérve a kiindulási pontunkhoz, kicsit megfáradva ugyan, de telve élményekkel, jókedvűen búcsúztunk el egymástól.
Már visszafelé jövet, Zámolyon megtekintettük a dombtetőn lévő buszmegállót, amit átneveztek Cavendish-megállóra, a Giro d'Italia körverseny kerékpáros világbajnok versenyzője tiszteletére, aki rövid időt, kényszerpihenőt töltött ott a buszmegállónál.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Júniusban még tervezünk egy túrát, aztán a nyári szünetet követően remélhetőleg szeptemberben folytathatjuk majd a havi kirándulásainkat.
Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Hermány Cecília
Reichhardt Ákos és
Kiss Gábor