2023. április 22-én egy 10 km-es sétát tettünk Porva-Csesznektől a Cuha-völgyön át Vinyére, majd pedig Vinye körül.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárás-felelős': ragyogó napsütésben kezdtük és fejeztük is be a túránkat.
A jó idő hatását már a fehérvári felszállásnál észleltük, amikor is elég sokan zsúfolódtunk össze a Bakony IC egyik kocsijában.
Ez a hatás csak fokozódott a veszprémi átszállás után.
Ám Porva-Cseszneken leszállva rendeztük sorainkat és rövid várakozást valamint a vasútvonalról, ill. a Cuha-patakról szóló tájékoztatást követően ...
... máris indultunk a patakparti kalandtúránkra.
Szép útvonalon és jó tempóban haladtunk az első vízi átkelés helyszínéig.
Többen az előtte levő pihenőhelyen átcseréltük a lábbelinket csizmára. Később kiderült, ez nagy hasznára vált az egész csoportnak.
Szemben álltunk tehát az első kihívással - nosza, uccu neki: ki a nagy köveken, ki a mederfenéken, ki pedig az egyéni találékonyság révén felfedezett egyéni átjárón.
A lényeg: sikerült az első- vagy ha tetszik: a főpróba; sikeresen átkelt mindenki az akadályon!
Közben itt-ott felbukkantak érdekes, szép kinézetű, nevű növények is. Így például: az odvas keltike többszínű virágjai,
... az aranyos nevű aranyos veselke zöldessárgás virágfejei,
... a pettyegetett vagy orvosi tüdőfű a pettyes, ugyanakkor gyógyhatású leveleivel és az ugyancsak többszínű virágaival,
... a rendkívül különös megjelenésű és nevű négylevelű farkasszőlő még bimbós virágjával,
... a salátaboglárka messziről sárgálló virágfejecskéjével,
... a levelei alatt és a földfelszínen elterülő rejtett virágú kereklevelű kapotnyak,
... és a szintén többszínű virágokkal ékeskedő tavaszi lednek.
További várt és megtalált növények: az erdei holdviola még éppen csak virágzó egyedei,
... a bókoló fogasír lefelé hajló sárga virágzata,
... az erdei madársóska az apró fehér, ám lilás erezetű sziromleveleivel,
... a bogláros szellőrózsa sárgán fénylő virágaival,
... a lókörmű martilapu kifejezetten vízkedvelő kis bokraival,
... az erdei kutyatej pedig a sűrű és apró sárgászöld virágaival.
A növények mellett néha egy-két madár is elénk került, így például egy ökörszem.
A sétautunk egyáltalán nem volt nevezhető egyhangúnak; hol egy volt felszabadulási emlékmű,
,,, hol egy fejünk felett szabaddá vált nagyobb fa gyökérzete,
... hol a fejünk fölé fenyegetően magasodó megszorult kőszikla,
... hol pedig a közelünkben kanyargó vasútvonal műszaki kialakítása késztetett bennünket megállásra és rácsodálkozásra.
Alaposan szemügyre vehettük a 3 alagutat is, mint a 19. század végi vasútépítés remekeit. A 4. alagút (egyébként a leghosszabb a maga 310 méterével!) Eplénytől északra található a vízválasztó határán. Ott ered a Cuha-patak is.
Sorban a 2. alagút egyébiránt is különlegesség: kis hazánkban egyedül itt van ún. kőomlás-védelemmel is ellátott (fél)-alagút!
Három viadukt is épült a vasútvonalon. Ezek közül a Gubányi Károly vasútépítő mérnökről elnevezett híd a legismertebb.
Fentről különleges látvány tárult elénk: alagúttal...
... és hangyáknak tűnő emberekkel.
Itt állítottak emléket még 1896-ban az építőknek, a Millennium alkalmából is.
A sorban egymás után következő patak-átjáróknál hasonló volt a forgatókönyv, mint korábban: volt, aki átlibbent, volt, aki segítség nélkül, de átlépdelt, akár mezítláb is, és voltak, akiknek elkelt a vízből nyújtott „kéz-séges” segítség.
De úgy tűnt, ezt mindenki élvezte - legalábbis reméljük! 
A 6 km-es első völgyszakasz során több pihenőhelyet is érintettünk, közte egy nagyobb erdei iskola jellegűt is.
A völgyben számos via ferrata, azaz vasalt út is található. Ezen a szombaton jó pár beöltözött sziklamászóval találkoztunk földön és elhűlve láthattuk őket mászás közben is.
A völgy több barlangot és nagyobb hasadékot (pamlagot) is rejt. Ezeket a máshol is szokásos legendák a híres-hírhedt betyárokhoz kötik: pl. Sobri Jóskához.
Egyszer minden véget ér, még a vízi megpróbáltatások is!
Hamar meg is tartottuk az ebédszünetet egy alkalmas pihenőhelyen. Az csak később derült ki, hogy az ugyanott sütögető tini lányok akarva akaratlan kissé meg- és kifüstöltek bennünket...
De nem maradhatott el a szokásos csoportkép sem, két részletben, hogy az 'udvari fotósunk' se maradjon le róla,
... plusz egy kedves öttagú nadapi család is ideszámolandó, akik futva még elérték a korábbi vonatot.
Megcéloztuk a Kőpince-barlangot és -forrást. A barlang megközelítése sikerült,
... de a Kőpince-forrásé nem, ugyanis ismét át kellett volna kelnünk a patakon.
Miután igencsak elszaladt az idő a sok vízi átkeléssel, a tervezett második túrautat módosítanunk, rövidítenünk kellett.
Először meglátogattuk az öreg tölgyet, 'aki' a tábla szerint 450-500 éves,
... majd jókedvűen egy némileg rövidebb, közel 5 km-es körsétát tettünk Vinyétől északra a Csikóvár felé, majd vissza a vasúti megállóhelyig.
Utóbbi szakaszon kénytelenek voltunk magánterületen is áthaladni, miután a jelzett utunk arra vezetett.
A kicsit késő vonatunkhoz itt is jó páran összegyűltünk, de jutott ülőhely mindannyiunknak.
Röpke egy óra alatt leértünk Veszprémbe, ahol szembesültünk vele, hogy az IC-vonatunk 30 percet késik.
A várakozás ideje alatt is folytathattuk a növényi fajismeretünk fejlesztését, lévén a szinte a 'betonból' kinövő tavaszi aggófű egy termetes példánya kínálta magát.
Négy és fél órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy májusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente,
Reichhardt Ákos és
Kiss Gábor