2023. április 27-én (csütörtökön) egy 6 km-es körsétát tettünk a helyi Sóstón.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárásfelelős': már ami a kezdeti borultságon győzedelmeskedő napsütést illeti.
Összességében már ötödik alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Negyed 10-kor egy rövid tájékoztató után máris indult a 20 fős csoportunk a sétára a Szárcsa Hotel mögötti parkolóból.
Először a helyi védettségű Sóstó Északi-tó részét kerültük meg. Érintettük a Kócsag-tornyot, ahonnan remek kilátás nyílt erre a tórészre.
Innen szemügyre vehettük például a nagy kócsagok nádasbeli nagy fészkelő telepét,
... egy szárcsa mellett egy cigányrécét
... és egy üstökös réce mellett a búbos vöcsök jellegzetes frizuráját is.
Majd következett a Sirály-les,
... ahonnan már szinte testközelből láthattuk a sirály-szigetet,
... valamint az ugyanott tanyázó nagy kárókatonákat is.
Az Északi- és a Déli-tavat elválasztó gáton a vízpótlás fontosságáról beszéltem, ami itt példaértékűen biológiailag tisztított szennyvízzel történik.
A Déli-tóba is engednek már vizet - eddig ez nem így volt, szárazon maradt sokáig - ez a gátról is már jól látható.
Az Erdei iskolánál mód nyílt egészen közelről is szemrevételezni a vízimadarak egy jó részét, így a vízityúkot,
... vagy a sok dankasirály mellett egy üstökös récét és a piros csőréről már messziről felismerhező fokozottan védett szerecsensirályt is.
Az Attila rét játszótéri elemeit nemcsak megnéztük, hanem jó páran kis próbálták. Így az egyensúlyozást igénylő 'kalandpályát'...
... és a keresztespók hálóját is.
Ám a jó idő néhány lepkét is a szemünk elé terelt ezen a réten. Így például a védett kardoslepkét ...
... és a közönséges gyöngyházlepkét.
De a növényeket se felejtsük ki a felsorolásból, a fekete nadálytő buja megjelenését...
... és a vízparti szegélynövényként tenyésző vízi kányafű folyamatos borítottságát,
...illetve ennek szárazföldi útmenti megfelelőjét, az ernyős sárma valóságos virágtengerét.
Különleges jelenséget is sikerült látni és megörökíteni: amikor a pontyok 'legelnek', azaz a víz felszínéről táplálkoznak.
Dél felé fordulva a még nem létező Belső-tó csontszáraz medre mellett elmélkedtünk.
Következett a Három nővér, azaz három ős-öreg csörege fűz meglátogatása.
Aztán következtek az egész védett terület gyöngyszemei, az orchideák avagy kosborok!
A sztyepprét után megkerestük a még éppen csak bimbózó kardos madársisak pár egyedét.
Ettől nem messze viszont a Sóstó egyik féltett ritkasága, a fokozottan védett pókbangó pompázott és gyönyörködtetett bennünket - természetvédelmi értékük: 100 eFt.
A Lődomboknál megtekintettük a gyurgyalagok leendő fészkeit a függőleges homokfalaknál.
Ugyanitt Imre egy rendkívül érdekes és aktuális rögtönzött kiselőadást tartott a méhek jelenlegi helyzetéről, különös tekintettel a virágok megporzására is.
Az országosan védett Homokbánya TT területhatáránál tartottunk egy rövid pihenőt,
... ahol elkészültek a csoportképek is.
Innen már visszafelé haladtunk, először a kiszáradó láprétet érintve.
A valamikori lőtér peremén haladva egy vitézkosbor bimbós példánya 'állta utunkat' - szó szerint, ugyanis a gyalogút közvetlen szélén nőtt ki, ráadásul egy lárva állapotú szöcskefélével 'megterhelve'.
Újdonságként egy agárkosbor is megjelent.
De jó pár pókbangó is kellette magát, no persze kellő visszafogottsággal, tartózkodással.
A kosborok társaságát bővítette az egyedfejlődésének még csak az elején tartó fehér madársisakok népes társasága is.
Ismét érintve az Attila rétet, kisvártatva a méheknek és a méhészeknek emléket állító területre tévedtünk, amit csak nemrég avattak fel.
És betérve a Kiserdőbe, találkoztunk a túranapunk hatodik (!) orchideafajával, a nagyon nehezen észrevehető tojásdad békakonty közvetlen nyílás előtti állapotú példányaival.
Következett a Bíbic-les, majd egy egészen új madármegfigyelő helynél, a Vöcsök-lesnél álltunk meg,
... ahol a dankasirályokon kívül egy küszvágó csért is sikerült megörökíteni az utókor számára.
Imre egy nem egészen idevaló kis ékszerteknőst is talált a területen, akit kimentett a legközelebbi vizes élőhelyig - abban a reményben, hogy valamilyen itteni állat tápláléka lesz.
Három és félórás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás továbbra is jó ötlet és májusban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Fotók: Báskay Imre, Tóth Károly és Kiss Gábor