2023. december 16-án (szombat) egy 9 km-es sétát tettünk Veszprémben és környékén.
A fehérvári vasútállomásról csak 5 vállalkozó szellemű túratárssal indult el a Bakony IC 8:46-kor.
Ám a veszprémi vasútállomáson kiegészültünk még 11 fővel.
Naposnak induló és kissé hűvös időben máris útnak indultunk gyalog a Fenyves ösvény kezdete felé.
Itt hangulatos ligetes erdőben nemsokára el is értük a Jutas vitéz kilátóját, ám máris erősen befelhősödve.
A különleges kilátó rönkfái a Fibonacci-számsor elemei szerinti hosszúságúak (1, 2, 3, 5, 8, 13 m).
Szép kilátás nyílt a Bakony és a város irányában is.
Innen leereszkedve már az Aranyos-völgyben, a Séd mentén haladtunk, folyásiránnyal szemben.
Kisvártatva a valamikori Fenyves malom épületéhez értünk, a 15 veszprémi malom egyikéhez, ami jelenleg interaktív múzeumként működik.
Az eddig dél felé tartó sétánk a História-kertnél irányt váltott nyugat felé, és egyúttal rátértünk a Séd-völgyi sétaút nyomvonalára.
Első említésre méltó épület a Püspöki pihenőhely, ami még a 19. század elején épült, háttérben a Vár épületeivel.
Majd a fiatalok kedvelt helye, a sziget nélküli Szerelemsziget következett, pihenőhelyekkel, egy nagy piros szívvel, mint ikonikus szelfiponttal és játszótérrel.
A Séd itt nagy, 180 fokos kerülőt ír le a Benedek-hegy körül, és máris a Margit-romokhoz értünk.
Itt látható még egy rózsakert, a Márk Gergely rózsanemesítő emlékére kialakított mini rózsafajta-bemutatóval és a Labirintus-szökőkút.
Kicsit távolabb közös rávezetéses keresést követően megtaláltuk az első Kolodko-miniszobrot, a 'Leonóra és az Oroszlán' nevezetűt.
Innen remek a rálátás a Várra.
Ugyancsak ezen a területen áll a Csikász Imre veszprémi szobrászt 3D-nyomtatással előállított műalkotás is.
Utunkat továbbra is a Séd mentén folytattuk.
Hamarosan a Szent István völgyhíd ('Viadukt') 37 m magas nyílása alá értünk.
Elhagyva az Állatkert régi főbejáratát, egy újabb játszótér hívogatta a megfelelő korosztályú sétálókat - nemhiába.
Majd már a volt Vidámpark bejáratán keresztül egy Dísztó mellett haladtunk el.
Hamarosan a 18. századi építésű, jelenleg rendezvényhelyszínként működő jezsuita templomot, illetve a görög bazilissza apácakolostor romjait jártuk körbe.
Az utóbbi épületben és Gizella királyné idejében készülhetett a koronázási palást.
A közelben lévő Völgy büfé szabadtéri, ám fedett padjait és asztalait felhasználva fogyasztottuk el az enni- és innivalóinkat.
Innen már visszafelé, a város felé haladva közelebbről is szemügyre vettük a valamikori Úttörővasút helyreállított mozdonyát és két vasúti kocsiját.
Útközben érintettük a Veszprém testvérvárosa tiszteletére kialakított Rovaniemi-lépcsőt, illetve annak feljáróját és a sziklamászók gyakorlóhelyének számító szakaszt, ahová még feltekinteni is szédítő volt.
Egy rövid, kissé meredek erdei kitérő következett a Sintér-dombon: a 'Halagút', ahol híres veszprémi tudósokról, ill. a Balatonról, a Bakonyról, Veszprémről és kis hazánkról elnevezett valamikori tengeri élőlények falfestményeit csodálhattuk meg.
Ezt követően elhagytuk a Séd mederszintjét és a Jókai utcán kapaszkodtunk felfelé a Vár irányában.
Először egy épületegyüttesnél álltunk meg, ahol 1944-ben egy hónapig őrizték a Szent Koronát és a Szent Jobbot.
Majd egy korabeli emlékkőnél döbbenhettünk rá az általában barátságosan folydogáló Séd 1803. május 7-i nagyságára, erejére.
Tovább kapaszkodva a napjainkban elkészülő Várfal sétány meredek sétaútjai nyűgöztek le mindannyiunkat.
A meredek utca végén még egy lépcsősor is következett, aztán végre az Óváros tér.
A valamikori Tűzoltóság ('Fecskendőház') épülete megállásra késztetett.
A Hősök Kapuja bal oldali oszloptövénél találtunk rá a 2. Kolodko-szoborra: 'Ernő, az Őr'.
A közelben található keleti tájolású terasznál elkészültek a csoportképek is.
Az Óváros tér - ellentétben a korábbi évek adventi időszakával - nagyon csendes volt, ugyanis a városi adventi vásár és a rendezvények zöme a nemrég felújított Erzsébet-ligetbe költözött át.
A Városháza mellett található a város egyik legkedveltebb szobra, a 'Korsós lány', ill. közkeletű veszprémi elnevezéssel: a 'Zsuzsi-szobor'.
Szűk sikátoron és lépcsőkőn át jutottunk el a Belváros rejtett értékeket is kínáló szolgáltató területéhez; vidám hangulatot keltő valódi és szimbolikus, egyszínű avagy tarka szobraival.
Kiérve a Sétálóutcára (Kossuth u.), a 3. miniszobor is felderítésre került: 'Ödön, az Utcazenész'.
A három miniszobor veszprémi megjelenésének teljes története itt olvasható...
Átellenben pedig egy szembetűnő, ám a többi szomszédos épülettel harmonizáló modern multifunkciós épület, a Hangvilla fogja meg a tekintetünket.
A Sétálóutcán végig sétálva itt is érzékelhettük az adventi vásár mozgalmasságának hiányát - a megelőző évekhez képest.
A Buszállomástól rövid várakozás után egy helyi járattal jutottunk ki a vasútállomásra.
Négy és fél órás sétánk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy 2024. januárban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Pauló Levente és Kiss Gábor