2024. január 13-án (szombat) ismét látogatást tettünk Vörsön, a 'betlehemek fővárosában'.

Előző héten a rossz időjárás miatt kimaradt a kis-balatoni sétálós programpont.

Ezt céloztuk meg a teljes program ismételt meghirdetésével.

Fehérvárról öten vágtunk neki 8:21-kor a bő másfél órás vonatozásnak.

Vörsön menetrend szerint leszállva gyönyörű napsütésben jól esett mindannyiunknak a templomig tartó 700 m-es könnyű séta.

A Szent Márton templom közelében, a községi szelfipont előtt csatlakoztak hozzánk a gépkocsival érkezők, így lettünk 12-en.

Megállásra késztetett egy szokatlan műalkotás, a Gyermekáldás néven illetett szoborkompozíció, a mögötte álló Makovecz-stílusú kis szolgáltató házikóval.

Először természetesen a templomi betlehemet tekintettük meg.

'Felfedeztünk' két Barsi Balázs-szöveget is a belső templomfalon, amik feltétlenül továbbgondolásra ajánlhatóak.

A templom előtt pedig most sem maradhattak el a csoportképek.

Majd következhettek a szabadtéri nevezetességek: a kültéri betlehem, a Nagy Imre-szobor, stb.

Ezt követően ismét megtekintettük a textilszobrász hölgy különleges hangulatot sugárzó alkotásait valamint a betlehemes kiállítást is.

Az ehhez kapcsolódó bővebb szövegű képanyagot lásd a január 6-i kirándulás beszámolójánál..

Érdekes adalék a falu nagy becsben tartott gólyájáról, Charlie-ról való domborműves megemlékezés,

... aki (majd később egyik fiókája, Kele) 14 éven át mindig elsőkén tért vissza ide, a fészkére.

A községből kifelé vezető út mellett irigykedve néztük a befagyott belvizes kistavakon korcsolyázókat,

... ám a sétálós kedvünk egy szemernyit sem csökkent.

Kevesebb mint fél óra múlva már a Vörsi-kilátóhoz érkeztünk.

Itt a Kis-Balatonról szóló történeti, vízkormányzási és vízminőségi rövid tájékoztató során gyönyörködhettünk a páratlan panorámában.

De nincs megállás, indultunk tovább, kicsit a lápi-nádi világ belseje felé.

A sétautunk egy telepített tölgyesen vezetett keresztül.

Túránk legtávolabbi célpontjához, a Pap-kerti-kilátóhoz értünk.

Innen is gyakorolhattuk a távolba nézést, hiszen szép, tiszta, szélcsendes, melengető napsugaras időjárást kaptunk mára ajándékba.

A visszafelé út során a gyerekek kiélvezhették a terület adottságaiból fakadó természetes játszótér lehetőségeit.

Ebédszünetet egy kiépített pihenőhelyen tartottunk,

... már akinek maradt némi elemózsiája (az egyik autós és kisgyerekes családnak nem annyira, így ők el is váltak tőlünk).

Eközben két rövid idézetet is felolvastam a Prohászka breviáriumból, az új évi jókívánságokhoz, ill. a természethez (lelkünkhöz) kapcsolódóan (január 9. és 12.).

Mielőtt 13:49-kor vonatra szálltunk volna, elköszöntünk a gépkocsival érkező másik családtól is.

A végelszámolás szerint összességében 7 km körüli távolságot gyalogoltunk, gyakorlatilag végig sík terepen.

Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni!

Összeállította: Kiss Gábor

Felvételeket készítették: Szerencsés Dorka és Kiss Gábor