2024. június 1-jén (szombat) 5 km-es körsétát tettünk a Csákberényben található Vértesi Panoráma Tanösvényen.

Délelőtt 9-kor a templomunk melletti parkolóból indultak el a telekocsi-szerűen teltházas gépkocsik, közte az 1+8 személyes Ford Tranzittal. A logisztikai besegítésért nagy köszönet a plébános atyánknak és állandó segítőinek valamint Appel Attila testvérünknek.

Fél 10-kor már a csákberényi Petőfi utca végénél kialakított parkolóban gyülekeztünk.

A túra napját megelőző esős éjszaka valamint a túra napjára ígért további esőzések feltehetőleg több túratársat is az otthonmaradásra késztetett, de így is nem várt számban (16 fő) vágtunk neki a ránk váró megpróbáltatásoknak.

Túránk nyomvonala megegyezett a 2020. október 24-i 'prohászkás' kiránduláséval.

Ennek képes beszámolóját itt lehet elérni...

Visszatérve a mostani eseménysorra, még közvetlenül indulás előtt a parkolóban elkészült a csoportkép, gondolva a fenyegető és beígért esőzésekre (01).

A folyamatosan emelkedő utunkat mintegy jelzőkarókként mutatták a már messziről is észrevehető bókoló bogáncs termetes példányai (02).

Más 'akadályozó' tényező is fellépett, ugyancsak az út mentén: az erdei szamóca kicsi, de rendkívül ízletes gyümölcsei, amiért többen és sokszor is képesek voltak lehajolni (03).

Valódi akadály is elénk került, egy félig kidőlt fenyőfa képében (04).

Egy igazi sorvezetőt képezett pár bókoló bogáncs, egészen az első kilátópontig (05).

Erről a pontról kiváló kilátás nyílt D-Dny felé, miközben még egy megugrott őz is színesítette az erdei élményeinket (06).

Nem mellesleg pedig a fokozottan védett Lumnitzer-(vagy István király-)szegfűnek egy igen szép állománya mutatta meg magát (07).

Utunk továbbra is enyhén emelkedett, de ezen a szakaszon is volt miben gyönyörködni: a napvirág sárga fejecskéi izegtek-mozogtak a szél hatására (08).

A napunk fénypontjához érkeztünk, a Kőkapu nevezetű sziklakiszögelléshez, ahova kellő óvatossággal igyekeztünk, az igen csúszóssá vált sziklafelületek miatt (09-10).

Innen 180 fokos emlékezetes kilátás nyílt (11).

A legenda szerint ezen a helyen, ill. az alatta húzódó Meszes-völgyben sebezte halálra egy vadkan Szent Imre herceget.

Közel a félúthoz tartottunk egy rövidebb pihenőt, mindenki örömére és megelégedésére.

Még mielőtt fel kellett volna vennünk az esőkabátokat, fotózásra hívogatott egy lila ökörfarkkóró kései virágzású példánya (12).

Visszafelé tartva a Pénzverő-völgy erősen lejtős területéhez már tartós esőben érkeztünk (13).

Az ázott verebeknek nem tudta elvenni semmi sem a jókedvét (14).

A völgy aljához közel már a napocska is ránk sütött a hatalmas sziklák árnyékában (15).

Itt húzódott meg egy szép szál kányaharangvirág, sok virágjával (16).

Hamarosan elértük a zarándokhelyként szépen kiépített Mária-képes fát (17-18).

Itt hosszabb pihenőt tartottunk, állva, tekintettel a nemrég és korábban leesett esőre.

Az evés-ivás közepette felfigyeltünk a padok szélén megfelelő élőhelyet talált selymes csengettyűgomba-telepre (19).

Továbbindulás előtt elmondtunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet.

A tanösvény utolsó szakaszán a Csemetekertet érintve egy dagonyázóhely mellett kellett óvatosan elhaladnunk, miközben még a vaddisznók friss nyomait is megörökítette egyik túratársunk (20).

A Vadmegfigyelő-hely közelében egy szép ízletes vargányát is sikerült lencsevégre kapni (21).

Maga a Leshely és környéke kissé elhanyagolt állapotában is vonzó célpontnak bizonyult (22).

Ugyanitt egyik társunk rögtönzött mini gomba-stúdiumot tartott a kétféle csiperke megkülönböztetéséről (23).

Ám gombákon kívül egy védett állatfaj is meghúzódott a magas fűben, egy szép nagy éticsiga alakjában (24).

Kisvártatva az autókhoz értünk, ahol (és addig is) megpróbáltuk megtisztítani a sáros cipőinket, több-kevesebb sikerrel (25).

Itt még nem ért véget a mai programunk: javaslatomra átautóztunk a Csákvár felé vezető út közeli részére, ahol egy II. világháborús emlékműnél idéztük fel az itt folyó kíméletlen, véres harcokat (26-27).

Az eső utáni panoráma innen szemet gyönyörködtető volt (28-29).

Mindeközben pedig ismét elkezdett szemetelni az eső, de közel álltak az autóink.

Itt intettünk végső búcsút egymásnak és azzal köszöntünk el, hogy a nyári szünetet követően, remélhetőleg szeptemberben ismét találkozunk.

A plébániai kisbuszt 2 óra előtt nem sokkal állítottam le.

Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni!

Összeállította: Kiss Gábor

Felvételeket készítették: Dénes Erika és Kiss Gábor